Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám
ÚT/TÁR5 A Ramsau-i Biblia JÉZUS NEVÉBEN! Régi szokás odahaza, különösen faluhelyen, hogy amikor fontos munkát kezdtek el, vagy útra indultak, így fohászkodtak az emberek: Jézus nevében! Az új esztendőben ismeretlen útszakasz áll előttünk és fontos feladatok várnak ránk, amelyekkel szemben félénknek és gyengének érezzük magunkat. Útravalónak Jézus nevét kapjuk, hogy az ő nevében induljunk és kezdjünk munkához. Újév napja, a naptári év kezdete, egybeesik ugyanis Jézus névadásának ünnepével. A születés után nyolc nap elteltével kellett a gyermeket a templomba vinni, hogy felvegyék a gyülekezetbe és nevet adjanak neki. így ment fel Mária és József is az angyal által ígért gyermekkel a templomba és az angyal által megadott Jézus nevet adták neki (Lk 2,21). Ez a név is jelzi, kicsoda ő, hiszen azt jelenti, az Úr megment. Jézus nevét kapjuk útravalónak, s a névvel együtt őt magát. Nevével együtt már a keresztségben magát adta nekünk, hogy vele közösségben éljünk. Nevünkön nevezett, hogy mi is nevén szólítsuk és neve dicsőségére éljünk. Jézus nevét segítségül hívhatjuk az új év minden napján. "Ne vedd hiába Isten nevét!" - szól a parancs, s ez biztatás is arra, hogy hívjuk nevét segítségül magunk és mások ügyében. Kérjük, hogy mentsen meg bűneinkből, tartson meg a vele való közösségben, adjon erőt, hűséget, szelídséget, békességet, örök üdvösséget. Jézus nevét dicsérhetjük is minden nap zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, vagy egyszerű szóval. Hálát adhatunk nevének és máris eltűnik a panasz és az aggodalom. Neve dicséretéhez tartozik a hitvallás, nevének mások előtt való megvallása is (Mt 10,32). Jézus nevét azért is kapjuk, hogy az ő nevében cselekedjünk, az ő munkáját végezzük, mint megbízottak, sáfárok az emberek között. Ez felhatalmazás és elkötelezés. Újra meg újra fel kell tennünk a kérdést: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Az osztrák Alpok tövében, a Dachstein hófödte csúcsai alatt húzódik meg Ramsau városka. Mint annyi más helység az országban, Ramsau is mélyreható változásokon ment át az idők folyamán: az egykori parasztfaluból a síturizmus egyik kedvelt állomása lett. Egy ponton azonban eltér a környéktől Ramsau: máig is az egész vidék egyetlen, evangélikus többségű városa. Ennek gyökerei 1536-ra mennek vissza. Alig hogy Luther német Bibliája megjelent 1534-ben, ennek hírére néhány parasztcsalád elhatározta, hogy az anyanyelvén írt Bibliát megvásárolja. Gyűjteni kezdtek szorgalmasan, hiszen akkor mai kb. 25 ezer német márkának megfelelő összegbe került egy Szentírás-példány. A megvett Bibliának olyan nagy hatása volt Ramsauban, hogy csaknem az összes család evangélikussá vált. Az ellenrefonnáció azonban 60 évvel később a városkába is betört. Megindult az evangélikusok üldözése, az összeszedett Bibliák elégetése. Csak egyetlenegyet sikerült megmenteni. Mégpedig úgy, hogy egy igen találékony parasztgazda eldugta az istállója pad+++++++++++++++++++ ...éve történt... 800 évvel ezelőtt temetésre jött össze valahol Magyarországon egy gyászoló gyülekezet. Lebocsátották a koporsót, amelyet a pap szentelt vízzel hintett meg. Ezután beszédet mondott a jelenlevőkhöz, majd háromszori földhintés és zsoltározás után könyörgésre szólította fel őket. S a csodálatos az, hogy mindezt ékes magyar nyelven tette. Pedig akkor kizárólag latin volt a hivatalos egyházi nyelv. S még csodálatosabb, hogy ennek a halotti beszédnek és könyörgésnek még a leírt Van-e szebb életfeladat, mint az Úrnak szolgálni, s tudni, hogy ő munkálkodik általam? Induljunk hát és kezdjünk munkához Jézus nevében! lója alá, amelyben egy igen vad tehene állt. Senkinek eszébe sem jutott volna a Bibliát a tehén lába alatt keresni, s ha igen, akkor meg oda se mert volna menni a veszélyes állat közelébe. S míg a legtöbb osztrák területen sikerült az ellenreformációnak kiirtani vagy kivándorlásra kényszeríteni az evangélikusokat, addig Ramsau túlélte ezt a 182 évig tartó rémes korszakot. Ennyi ideig maradt az istállópadlóba elrejtve a megmentett Biblia is. Csak 1781-ben, II.József császár türelmi rendelete után, hozták elő onnan. Azóta az egyik parasztcsalád nemzedékről nemzedékre őrzi ezt a, most már négy és félévszázados könyvet, hálából a megmenekülésért. Öt évvel ezelőtt pedig misszionárius-házaspárt küldtek ki a ramsauiak Pápua-Új - Guineába. Olyan bennszülött törzsben hirdetik az evangéliumot, amelynek még nincsen saját nyelvű Bibliája. Royer Gottlieb és Margit, őseik példáján okidva, a pápuáknak segítenek, hogy egyszer majd ők is saját Bibliához jussanak, mint annak idején elődeik Ramsauban. (ford.németből) +++++++++++++++++++ szövegét is megtalálták. Schier Xystus nevéhez fűződik a felfedezése, Pray György ismertette először 1770-ben. 26 sorból áll a Halotti Beszéd, hatból a Könyörgés. Latin megfelelő szövegét is ismerjük, de megállapíthatjuk, hogy a pap nagyon szép magyarsággal szólt és nem egyszerűen latinból fordított. Pais Dezső így fejtette meg a nagyon régies szöveg első mondatát: "Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk: bizony por és hamu vagyunk." Ez a 800 éves beszéd és könyörgés tehát az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékünk. Nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az egész finn-ugor rokonságunknak is. Nem lényegtelen megemlíteni, hogy gyászolóknak adott keresztény vigasztalás ez az emlékünk. + + + Joób Olivér
