Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvi.évfolyam 1992.3. szám EGY ÉV A BIBLIÁVAL 3. Akit a Bibliából ismerhetünk meg A Biblia 66 könyve valóságos könyvtárnak felel meg. Érdemes fölfedezni nemcsak az egyes könyvek és iratok idői, stílusbeli különbözőségét, de érdekes a tartalmával is foglalkozni. Kevesen tudják, hogy benne található meg az emberiség alapdokumentumai egynémelyike, pl. a tízparancsolat (2Móz 20) vagy a szeretet himnusza (lKor 13). Kimeríthetetlen költészeti alkotások, mint pl. a 150 zsoltár, az Éneke Éneke, a Hegyi Beszéd (Mt 5-7). Aki pedig izgalmas életrajzokat szeret, annak Abrahám, József, Sámson, Dávid, Salamon, Mózes, Jónás, Jeremiás, Pál helyenként »krimiszámba« is elmenő élettörténetét ajánlhatjuk. Meditálásra való a Miatyánk, a Szentírás képgazdagsága, a boldogságmondások (Mt 5). Az emberi élet nagy kérdései tárgyalásához feltétlenül el kell olvasni Jób könyvét, vagy azokat a szakaszokat, amelyek a házasság, a férfi-nő viszonya, az élet értelme, a szenvedés, az öröm, a barátság, szegénység-gazdagság kérdésével foglalkoznak. Remekül felépített vitabeszédeket nyújtanak az evangéliumok. Tanulságos bepillantást engednek népek és közösségek életébe a történelmi könyvek, a maguk tárgyilagos, vagy éppen igen pártos tudósításával. Csak kevés könyv van, amely olyan kendőzetlen őszinteséggel ábrázolná az embereket, minden idealizálás vagy álarc nélkül. Már csak ezért is érdemes a Szentíráshoz, mint hallatlanul változatos »könyvtárhoz« fordulni. Mindezek fölött áll azonban az a fontos törekvés, hogy Istenről tudósítsanak mind az egyes könyvek, mind a Biblia a maga összességében. Mert a 10 paracsolatot ő adja, hogy emberek, társadalmak, népek együttélése egyáltalán lehetséges legyen. A szeretet himnusza sem érthető, ha nem fedezzük föl szavai mögött Istent, mert így egyedül csak Ő tud szeretni. A költészeti alkotások sem tagadják, hogy Isten ihlette meg a szerzőiket, akik aztán az Ő dicsőségét énekelték meg, tőle inspiráltán. Az életrajzok legközepét is az teszi hallatlanul izgalmassá, ahogy kiderül, hogy a szereplők milyen tapasztalatokat szereztek Istenről? Van aki valósággal belebotlik, más úgy érzi, hogy Isten üldözi őt. Van, akit Isten szinte kéznél fogva vezet, s van, aki Köszönöm a többesszámot! Hozzátartozik életemhez természetesen, észrevételen, mint a levegő, ha belehelem. Hányszor mondtam, számát sem tudom. De még sose köszöntem meg neked, hogy így tanítottál rá, Mesterem, mérhetetlen kincset hagyva ránk: »Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk!« Köszönöm, Uram, ezt a többesszámot! Köszönöm, hogy önző szívem kitárod. Minden nap milliók kenyerét kérem, és az enyémet millió testvérem. A bocsánatot és a szabadítást, oltalmat millióknak kérhetem, s milliók kérik minden nap nekem. Soha nem lehetek elhagyott, árva, nem maradhatok önmagamba zárva. Hiszen az imádságok imádsága milliókat ölel össze velem. Tágul a tér, tárul a végtelen, és szűk szívembe fér egész világod. Köszönöm neked ezt a csodatévő többesszámot megváltó Istenem! Túrmezei Erzsébet előle menekül egy életen át. Az emberi élet nagy kérdéseire sincs mindig közvetlen felelet a Szentírásban. De a tudósítások olyan »szemüveggel« látják el az olvasót, amelyen át egészen más távlatot kapnak a nyomasztó kérdések. Végül a különböző közösségek történetébe való pillantás sem a pletykaszerzés örömeit nyújtja. Hanem azt a felismerést, hogy minden népnek megvan a maga története Istennel. Csak ezt a kapcsolatot föl kell fedezni, tudatosítani és ápolni. Igen sokszínű a kép, amelyet így Istenről kapunk. Hogy ő a világ teremtője és máig is gondviselője, az az alapszínek egyik legfontosabbika. Mint aki ura a mindenségnek, nem enged beletekinteni a kártyáiba (vagy csak egyes kiváltságosoknak és igen ritkán!). Nem lázadhat föl az agyag a cserepes ellen és nem írhatja elő neki, mit és hogyan csináljon?! Isten kinyilvánítja akaratát is és elvárja az embertől, hogy annak megfelelően éljen. Erre különösen is érzékeny (féltékeny) és büntetést helyez kilátásba az engedetleneknek és az akarata ellen vétőknek. Ugyanakkor viszont »tárgyalni« is lehet Istennel. Meg lehet kérni, hogy változtassa meg szándékát, távolítson el büntetést, bocsássa meg az ellene való lázadást. S Isten kész erre, kegyelmet gyakorol, adósságot enged el, meglágyul, megesik a szíve az elesetteken. Keresésükbe nem fárad bele és örül, ha kegyelmére nem megátalkodottsággal és keményszívűséggel válaszolnak az emberek. Ez az istenkép pedig csak gazdagodik és igen konkrét alakot ölt az Újtestamentumban. Nemcsak azáltal, hogy a keresztyén nép is megmarad azon a vonalon, amelyet az ótestamentumban rajzolt meg neki. Hanem sokkal inkább a Názáreti Jézusban olyan valaki közeledik az emberek felé, aki Isten------------>
