Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 3. szám

Az Evangélium Mózes könyveiben

ümá/tsm____________

8

6. A rézkígyótól a keresztre szegezett adóslevelekig.

Az egyik legtöbbet emlegetett evangéliumi előkép Mózes könyveiben a póznára szegezett rézkígyó mutatása a golgotái keresztre. Jézus maga mondta: »ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Ember Fiának is felemeltetnie.« (Jn 3, 14) A történet ismerős, nem szükséges elmondanunk. IV.Mózes 21, 4-9-ben le van írva, hogy a vezetők és az Isten ellen zúgolódó népre az Úr mérges kígyókat bocsátott büntetésül.

Ez a történet emlékeztet bennünket arra, hogy a vándorúton levő nép nélkülözése, szenvedése s emiatti zúgolódása nemcsak Isten szánalmát és segítő kezét mozdítja meg, hanem haragját is kiváltja. Nem hagyhat bennünket hidegen az eset azért sem, mivel a keresztyén élet is mindig vándorút, és ugyanolyan veszedelmek kisérik, mint a pusztai vándorlást.

Figyelemre méltó, hogy a történetben nincs szó nagy dolgokról. Elfogyott a nép türelme. Nem is ok nélkül. A tikkasztó homoksivatagban napokon keresztül nincs kenyér, nincs víz. Ez kelt lázadást Isten és az Isten rendelte vezetők ellen. Szavakat is ölt az elégedetlenség: »szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.« Megvetik a csodaként hulló mennyei kenyeret.

Isten mérges kígyókat bocsát a lázadókra, és hullani kezd a vándorsereg. Ők azt jósolták, hogy itt kell éhen veszniök, ehelyett kígyók tizedelik soraikat.

Két dolgot szeretnék kiemelni: a türelem elfogyását és Isten rájuk mért csapását.

A türelem nagyon fontos kelléke az együttélésnek, a békének. Még az üdvösségnek is, hiszen az Újszövetségben olyat is olvasunk: »békességes tűréssel mentitek meg a lelketeket«. (Lk 21, 19) Ezt már az üdvösségre jutásként foghatjuk fel.

Ma sokat beszélünk a türelem szükségességéről, mint a bajokból való kikerülés, társadalmunk, nemzeti létünk biztosítása, sőt egyházi életünk normális alakulása elengedhetetlen feltételéről. Sokszor nem is magyarul mondjuk, hanem idegen szóval - tolerancia - s így még jobban is értjük. Boldogulásunkhoz toleránsoknak kell lennünk egymáshoz, vezetőinkhez, egyházunkhoz és gyülekezetünkhöz. És, mindenek felett, Istenhez, mert ő magára is veszi, ellene szólónak is érzi lázadozásainkat.

Nem tudom, hogy gondolkoztunk-e már azon, miért szabadított Isten kígyókat a lázadókra? Miért nem farkasokat, oroszlánokat, pestist, döghalált? Hiszen ilyesmi is előfordult a homoksivatagban.

A kígyó régi ismerősünk. A Biblia első

lapjaitól kezdve mindig Isten ellen lázította az embert, a ezáltal békétlenné, boldogtalanná, életidegenné tette. »Emberölő volt kezdettől fogva« az, akit képviselt. így találkozunk vele egészen a Jelenések könyvéig, ahol azt olvassuk, hogy »a sátán, az ördög, ama régi kígyó levettetett a földre.« (12.f.20.f.)

Isten eddig őrizte tőlük népét, pedig addig is lehettek, kellett, hogy legyenek kígyók a sivatagban.

Amikor Jézus szolgálatra küldi tanítványait, arra ad nekik hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjanak, s az ellenségnek minden erején (Lk 10,19). Itt pedig Isten kiszolgáltatja a fellázadó népet ellenségének. Leveszi róla őriző kezét.

Olyan ez, mint amit Róm 1-ben olvasunk, ahol Pál apostol mondja az egész emberi nemről: »Bár az Istent ismerték, mégis nem mint Istent dicsőítették őt, s neki hálát nem adtak, hanem a teremtményeket imádták a Teremtő helyett, ezért adta őket az Isten mindenféle tisztátalanságra, gyalázatos szenvedélyekre. Kiszolgáltatta őket erkölcsi Ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; sugdolózók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok . . ., akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra . . .« (21.32.V.) Ez a büntetés felér a kígyómarással!

Ki az, aki ki tudná vonni magát ebből a bűnrengetegből, aki nem találna valamit is a listában, reá is illőt? És itt se segít más, mint az, ami a pusztában. Feltekinteni Jézusra, aki a kereszten gúzsba kötötte a sátánt. Csak rá kell tekinteni, hinni a Megfeszítettben, és a gonosz elveszíti minden erejét.

Jézus felvitte a keresztre minden bűnünket, sátánmarta sebünket, eladósodottságunkat, csődünket. »Eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára« (Kol 2, 14). Hittel fogadva a váltságot, bűneink bocsánatát, ma is gyógyulhatunk a halálos kígyómarásból. Tapodhatunk kígyókon, skorpiókon és az ellenség minden erején.

Erre van szükségünk személy szerint mindegyikünknek, gyülekezeteinknak,

egyházunknak, népünknek és minden népnek. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Csepregi Béla

Rádióadásaink

A Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű adásai a 31 méteres rövidhullámon (9490 kHz) szombaton és vasárnap 17, 30-kor kezdődnek. Szombati adásunkat 17, 45-kor Pátkai Róbert londoni evangélikus lelkész igemagyarázata kőveti.

Július

4. Missziói negyedóra (Kunos J.)

5. Áhítat (Geistlinger P.)

11. Sorozat:». . . csupán nagy tanító?« (Gémes !;)

12. Áhítat (Széli Bulcsú)

18. Gáncs Péter bemutatása (Pósfay Gy.)

19. Áhítat (Antal Béla)

25. Gyermekműsor Pilisről (Keveháziné)

26. Áhítat (Marschalkó Gy.)

Augusztus

1. Missziói negyedóra (Pósfay György)

2. Áhítat (erdélyi ref.lk.)

8. Sorozat: »Tényleg élt . . .?« (Gémes I.)

9. Áhítat (Antal Béla)

15. Levelesláda (Gáncs Péter)

16. Áhítat (Brebovszky Éva)

22. Ifj.munka Argentínában (Hefty L.)

23. Áhítat (erdélyi teol.)

29. Gyermekműsor Pilisről (Keveháziné)

30. Áhítat (ifj.Hafenscher K.)

Szeptember

5. Könyvism.: »Jövevények és vendégek (Hafenscher K.-né)

6. Áhítat (Simonfay Ferenc)

12. Sorozat: »Nem elég Krisztus az egyházak egységéhez?« (Gémes I.)

13. Áhítat (Fűzessy Zsolt)

19. Levelesláda (Pósfay György)

20. Áhítat (Varga Pál)

26. Gyermekműsor Nagytarcsáról (Gáncs P.né)

27. Áhítat (id.Ferenczy Zoltán)

*

Ha nem lenne sötétség, nem éreznénk, hogy romlottak vagyunk. Ha fény nem lenne, a segítség leghalványabb reménysége nélkül kellene élnünk. Ezért üdvös számunkra, hogy Isten részben elrejtőzik, részben megmutatja magát.

(Pascal)

Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn.

Előfizetési ár egy évre: DM 25.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla:

Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutsch). Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084

Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschufi: Gy. Cseri, Grünbergerstr. 225a, 6300 Gießen; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth-Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Prestegärden, N-1640 Räde, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:

I. Gémes, Berliner Str. 8, D-7120 Bietigheim. 2819011992