Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám
ÚT/TÁR5 Scholz László Kétélű tanakodás Egyre inkább Isten munkájára hagyom magamat, világomat. Lelkesedésem lobogó tüze, mit embererő iránt tápláltam mindegyre lohad. Nem mintha máig nem csodálnám a tervezést, az alkotást, mely ember-voltunk ékesíti akár a legszebb himes palást. Nem mintha nem kívánnám már töretlen, szívós akarattal a rám bízottat végigküzdeni, mig fénylik a nappal. Csak éppen egyre jobban, homálytalanabbul fölismerem: Ő a Mindenható! Ő az, ki mindent hat, cselekszik, ami jó, sőt abból sem lehet kizárva, mi rettenet, visszás emberi tett, hisz álarc vagyunk mi mind, lárva -a fátylas titkok mélyén O munkálkodik, ítél bűn felett, helyrehoz hibát s szeret, fölfoghatatlanul szeret az utolsó napig. Ezért ha tekintetem mostanában Isten s ember kezemunkáján végigfut mintegy párhuzamos vonalakon, magamat, világomat nem emberkézre, Isten hatalmas Ujjára hagyom! Tudom, fátyol takarja még, miben nem egyezünk vagy mit használ föl kegyesen, miközben munkám végezem; de reménykedem, hogyha majd a titkok fátyola fellebben: találkoznak a párhuzamosok, találkoznak a végtelenben! 1987 Tübingen, Németország. A délnémet város egyetemi templomát karácsony óta tartja megszállva 200, főleg Jugoszláviából és Romániából jött roma-cigány. Az illetékes egyházközség eleinte nemcsak menekültjogot adott nekik, hanem a lakosság körében még gyűjtött is az eltartásukra. Mivel azonban a megszállók száma egyre nő és elvonulásra nem hajlandók a romák, csak, ha az állam garantálja, hogy nem utasítják ki őket az országból, az egyházközség vezetői tanácstalanok, hogy mit tegyenek. Veszélyes szabadság Tizennyolcadszor hirdette meg a Württembergi Magyar Prot. Gyülekezet őszi körzeti konferenciáját 1990 októberére, »Veszélyes szabadság« volt a téma, amely igen nagypotenciájú vitaanyagnak bizonyult. Mindenekelőtt a bibliai üzenet húzta ezt alá erőteljesen. »Szabadságra megszabadítottak« (Gál 5,1 +13). »Botránkoztató szabadság« (Mk 2,23-28). »Mily jó, ha a bűntől szabad . . .« (Róm 6,15-18), »Isten gyermekei csodálatos szabadsága« (Róm 8,1-2) - ilyen címen tett Isten újra ajánlatot a kb. 70 résztvevőnek, ill. mérlegre tette, hogy mit művelünk az Ő nagy szabadság-ajándékával. Nem csoda, ha a beszélgetésekben mindig újra visszatértünk a bibliai üzenethez és olyan komoly volt az úrvacsorái gyónás átélése! De méginkább léptek föl ellentétes vélemények a másik beszélgetésnél, amelyet Pósfayné Koppány Emese (Genf) vezetett. Hamar meglátszott, hogy milyen háttérismeretek voltak szükségesek, ha valaki a vita témájához szólt hozzá: »Rabok vagyunk, vagy szabadok?« Lehet, hogy valaki a legnagyobb zsarnokságban »szabadabbnak« tudta magát, mint a hatóságoknak kiszolgáltatott menekültjogért kunyeráló. Más pedig esetleg mondja ugyan a vallásos »megszabadulás« frázisait, de görcsök és félelmek jellemzik az egész életét. Ugye őszintén el kell mondanunk, hogy egyetlen maradéktalan szabadságot csak a Lélek adhat? De milyen jelei vannak a lélekadta szabadságnak? »A ránkszakadt szabadság« Rabok legyünk, vagy szabadok? címen Simonfay Ferenc v. bokodi lelkész tartott előadást arról, hogy mit kezdenek magyarországi keresztyének az országra hirtelen »rászakadt« szabadsággal. Bizonyára nem az előadón múlt, hanem az otthoni helyzet diktálta, hogy előadásában a ránkszakadt szabadsággal való visszaélések kaptak inkább nagyobb szerepet. Sorravéve az egyes felekezeteket, végül az evangélikus egyház került a fényszórók elé. S nem volt szívvidító hallani arról a tömegközlési eszközök által óriásivá felfújt »Roszik-ügyről«, amely akkor éppen szinte az egész ország közvéleményét foglalkoztatta . . . Mi, külföldiek, ma is sokat imádkozunk a magyarországi keresztyénekért, hogy ne csak a nagy szabadság haszonélvezői legyenek, de tudjanak gát és korlát is lenni a szabadsággal való visszaélések ellen. Két kerekasztal-beszélgetés borzolta föl leginkább a kedélyeket. Az elsőben a konferencia rendezője beszélgetett hat, három országból jött fiatallal (kettő Magyarországról) »Ifjúság és szabadság keleten és nyugaton« címen. A legizgalmasabb beszélgetésrészletek azok voltak, amelyek a három kérdés körül alakultak ki: Mi jut spontán az eszedbe, ha a szabadság szót hallod? Tudsz-e azzal kezdeni valamit - és mit? - hogy Jézus Krisztus megszabadít? - és Harcolni a szabadságért? (»Ott essem el én a harc mezején ...«?) A fiatalok néha »egészenmás« válaszai igen megosztották a tábort. Őszinteségükhöz és becsületességükhöz azonban kétség nem férhetett. Ezen a címen hallottuk Pósfay György nagyon szép és változatosan összeállított irodalmi estjét. S bár már a cím is arra ösztönzött, hogy a szabadság nagy magyar költője, Petőfi Sándor jusson szóhoz, elhangzott nagy ellenpólusként az »Egy mondat a zsarnokságról« (Illyés Gyula) is. A heilbronni gyülekezetből is vettek részt a konferencián. Viszont vasárnap délután a magyarországi vendéglelkész is meglátogatta az istentiszteletüket. A szeretetvendégségen pedig Rohn Erzsébet, a württembergi magyar prot. gyülekezet teológus-ösztöndíjasa tartott jó előadást »Mit várnak ma az egyháztól a fiatalok?« címen. * * * Crüger J. 1598-1662 Jé - zus le - gyen jel - sza - vünk. Jé - zus ne - ve jó paj - zsunk. ^ 0-Mi-dón egy új év-be lé - punk; Mely-lyel harcol s győz is né-pünk. Kössünk, ve-le szent fri-gyet. Bol-dog-ság - ra ó ve - zet. 2. Jézus neve s igéje Világoljon minden házban; Ifjú, öreg ót félje S járjon az ó nyomdokában. Mindnyájunknak otthona Legyen Isten temploma. 3. Jézus, téged nem hagyunk; Ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk: Akkor áldott lesz ütünk, Szép célunkhoz eljutunk. 4. Jézus a vigasztaló, Megszenteü gondjainkat. Hogy sem öröm, sem jajszó, Hűségünkben meg nem ingat. Van Megváltónk, van Atyánk, Nincs hát miért aggódnánk! 5. Szent nevedben. Jézusunk, Elindul a vándorcsapat; Míg a mennybe eljutunk. Terjeszd ránk szent oltalmadat; Vigy e földi élten át S ott fent adj dicsőbb hazát! Schmolck Benjámin (1672-1737)
