Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Felhívás ümAHsm__________ Svájci találkozások Ezúttal nem a svájci túrisztikai látványosságok vonzottak. Sem engem, sem a feleségemet. Emberekkel - csoportokkal és egyesekkel-akartunk találkozni. Magyarokkal, akik Svájcban élnek és dolgoznak. Feleségem a külföldi Magyar Cserkészszövetség európai kerületének parancsnokaként kereste a svájci magyar cserkészekkel a kapcsolatot. Magam pedig két-két német - ill. franciasvájci gyülekezetei látogattam meg. Telviz idejen nem szívesen indulok el hoszszab útra autóval. A kényelmesebb vonatot választottuk. A kényelmet nem bántuk meg, de a télnek szinte nyoma sem volt január utolsó hetében. Az időjárásjelentések azt állították, hogy napsütés van, de csak a sűrű felhők fölött, amelyek az ország legnagyobb részére rátelepedtek. Hideg szél fújt ugyan helyenként, jól esett a meleg szoba, mégiscsak tél volt, de nem a hagyományos, szép fehér tél. Legfeljebb a berni felföldön láttunk itt-ott hófoltokat, a havasokat ködfelhő takarta el. Két gyülekezettel találkoztunk, mind a két találkozás nagy élményt jelentett. Mindegyiknek megvolt a maga sajátos jellege. Délelőtti istentiszteleten szolgáltam az igével (Mt 20,1-16) a luzerni gyülekezetben. Azon túl, hogy a gyülekezet igen figyelmesnek bizonyult, még ismerősökkel is találkoztunk. Öröm volt a viszontlátás. Az istentisztelethez évi közgyűlés csatlakozott. Jó volt látni, ahogy a gyülekezet vezetői részt vállalnak a munkából. Hiszen ez a jövő útja, ha nem akarunk klerikális egyházzá válni. A közgyűlés emlékeztetett sok más ilyen összejövetelre. S arra, hogy nem mindenki tart hasonlóan fontosnak egy ügyet vagy egy eseményt! De hát nem győzelemre kell törekedni, hanem a gyülekezet jobb szolgálatára. Isten haszonra adta, elvégre, a kegyelmi ajándékait. Külön is jól esett, hogy a szeretetvendégségen beszámolhattam a stuttgarti gyülekezetünkről. Zürichben volt ugyanaznap délután istentisztelet a Helfereiben. lKor 9,24-27 volt igehirdetésem alapja. A nagyszámú gyülekezet figyelmét nem volt nehéz lekötni Pál apostol sportból vett képeivel - futás, ökölvívás. A szeretetvendégségre amolyan fél világ futott össze. Két magyarországi ref. lelkésznő, két Zürichben ösztöndíjaskodó szatmári ref. lelkész, a vendégek Germániából, no és Bernből átjött családjával az istentiszteletre a Magyar Köztársaság svájci nagykövete, dr. Odor László. Nagyot nevetett, amikor elődjével tett tapasztalataimat hallotta. Nem volt viszont idő arra, hogy elmeséljem: magyar követségi emberekkel csak kétszer volt dolgom hosszú külföldi pályafutásom alatt. Rio de Janeiroban jelent meg egy istentisztelet előtt a frissen érkezett magyar követség kulturális ügyvivője és szándékozott megismerni engem. Amikor azonban beljebb invitáltuk, a templomkapunál eszébe jutott, hogy valami sürgősebb ügye van, mint a templomozás . . . Második vendégem - csak telefonon - egy bizonyos Komócsin Zoltán volt (akiről én nem tudtam, hogy Magyarországon milyen hatalmasnak számít). Ez akkor volt, amikor Brazília majdnem kommunista kormányt kapott. Komócsin igen leteremtett, hogy nem akartam őt fogadni - éppen egy riói kiszállás miatt . . . Nos, dr. Odor Lászlóval nyilván teljesen új kapcsolatom indul a magyar diplomáciával. Jó élményeim közé tartozik a vele és családjával való találkozás. 6 Magyarországon 1990-ben négy évtizedes kényszerszünet után több református gimnázium újra elkezdte működését, közöttük a budapesti Baár-Madas és Lónyai, valamint a pápai gimnázium. Azért említjük meg névszerint ezt a kettőt, mert nekik lenne most égetően szükségük anyagi támogatásra ahhoz, hogy munkájukat, a tanítást, folytathassák. Ismeretes, hogy a magyar történelemben az egyházi iskolák általában milyen jelentős szerepet játszottak. Az évszázadok során a magyar szellemi élet sok kiemelkedő tagja nevelkedett református iskolákban, gimnáziumokban is. Erre a képzésre korunkban az egész magyarságnak különösen nagy szüksége van, s most, hogy a lehetőség Isten kegyelméből ismét megadatott, mindent meg kell tennünk, hogy ezzel a lehetőséggel egész népünk érdekében élni is tudjunk. Arra kérjük Testvéreinket, hogy rendszeres vagy egyszeri adományaikkal támogassák most különösen ezt a két gimnáziumot. A befizetéseket a következő bankszámlákon lehet eszközölni: A budapesti (Baár-Madas és Lónyay) gimnázium számára: Schweiz. Bankgesellschaft, 8036 Zürich-Wiedikon, Kto. nr. 816.706.LIT. - A pápai gimnázium számára: Schweiz. Bankgesellschaft, 8036 Zürich-Wiedikon, Kto. nr. 816.706.01H. (A levél) Ha Istenben bízunk, nem kell idegesen a jövőt lesnünk és állandóan arra várni, ami jön - mert hisszük, hogy Valaki jön. Övé nemcsak az utolsó szó, hanem életünk most következő néhány perce is. H. Thielicke Franciasvájcban hosszabb hétvéget töltöttünk. A genfi gyülekezetnek nem volt azon a hétvégen istentisztelete. Résztvehettünk azonban a presbitérium ülésén. Alkalom nyílott arra, hogy a gyülekezet vezetőivel ismertessem a Külföldön Élő Magyar Evang. Lelkigondozók Munkaközösségének munkáját. Mindenek előtt azonban a németországi munkánk érdekelte őket. Gyülekezetüknek nincs saját lelkésze, azonban mindig »akad« valaki, aki istentiszteletet tart nekik: vagy egy nyugdíjas, vagy egy ösztöndíjas lelkész. Sőt »teológiai tanácsadónak« kérték meg Pósfay György kollegánkat, aki a rádiómunkánk Genfben élő felelőse. Vasárnap reggeli istentiszteleten szolgálhattam a Lausanne-i
