Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
Új elnökséget kapott az Ordass Alapítvány ÜT/TfíRS A szemek Inkább azt kell mondjam: a tekintetek. Feltűnik, hogy (jobbról kezdve) az első, a harmadik és a hatodik emberalak tekintete a Gyermekre irányul. Őt nézi a juhász, a koronás király és a szerecsen király. No, meg a kakas, amit persze csak feltételesen állíthatunk, hiszen kis termeténél fogva fölfele kell nézzen ahhoz is, hogy a Gyermekre pislogjon. A harmadik király és a szülőpár tekintete viszont fölfelé irányul. Talán a csodálok nem tudnak az örömtől betelni a Gyermek látásával, az égrenézők pedig az Úristennek való hálaadással. Mind a kettő összetartozik. S össze is kell tartozzék a mi kegyességünkben is. Ha csak a »pelenkákat« látod (hogy Luthert idézzem), akkor könnyen leragadsz véglegesen a humánumnál (embervoltnál). Ha csak az egekbe nézel, könnyen elfeledkezel az emberi formáról, amely ezt az isteni gyermeket annyira hozzánk hasonlóvá tette. Ne helyezd el a gyermeket az egekbe, mert onnan »lejött« Ő. És ne akard csak meztelenségében a jászolhoz kötni, mert hiszen onnan újra mennyei dicsőségbe öltözött. Csak, ha mindkét szempontot egyformán komolyan veszem, lesz hús-vér tapasztalatom az Istenről és leszek hálás a nem-evilág-ból való Istennek, aki a Gyermek által vert hidat dicsőséges mennyei világa és a mi esendő embervilágunk közé. S ha imádod ezt a Gyermeket, egyiket se felejtsd el: a szemlélésébe való belefeledkezést ugyanúgy ne, mint az áhítatos imádását. »Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme, tenélküled szívem hová lenne, ó jöjj, királyom, csak te vagy örömöm e világon.« A kezek Nézem a kezeket. Milyen beszédesek még agyagos esetlenségükben is. Pásztorbotját vállravetve tartja a juhász, szerszáma és védelme az. De a jobbkezét a melle elé tartja. Talán meaculpázik? Vagy bizonygatja, hogy milyen szívesen követte az angyali hívást? Vagy tiszteletét fejezi ki, s ehhez méltó, hogy kezét alázatosan »maga elé« teszi, nehogy tolakodásnak tűnjék a közeledése? - A második alak, a valószínű király, elegáns kabátgallérja alatt fogja öszsze a két kezét. Hiszen az ajándékot szorongatja. Talán azt prédikálják ezek a kezek, hogy egészen biztosan az ajándékátadás végett jött, hogy az ajándékot, lám, milyen messziről idecipelte, hogy most gyakorlott és hálás kézzel átadja a Gyermeknek? Mert mmtha ezek a kezek még imára is kulcsolódnának?! S akkor illik hozzájuk a fölvetett tekintet is: köszönöm, Uram, hogy célhoz értem, értelme volt a fáradozásnak; örülök, hogy adhatok, hiszen jobb adni, mint kapni (Csel 20,35). 2 A nemzetközi Ordass Alapítvány (The Ordass Foundation) kuratóriuma Oslóban tartott ezévi ülésén Dr. Joachim Heubach német tartományi egyházi püspököt, eddigi alelnököt választotta elnökké. E tisztében utódja lesz Dr. Henrik Hauge osloi esperesnek, aki az Alapítvány kezdeményezői között volt, annak megalakulása óta viselte az elnöki tisztet, s most leváltását kérte. Új alelnök Dr. Per Lönning norvég püspök lett. Az alapítvány titkára kezdettől fogva Terray László lelkész volt. A kuratórium további tagjai Dr. Vajta Vilmos svédországi és Dr. Eric W. Gritsch amerikai (Gettysburgh, PA.) teológiai professzorok. A kuratórium örömmel üdvözölte a magyarországi fejleményeket, s annak a kívánságának adott kifejezést, hogy mindazokkal együttműködjék, akik »az evangélikus egyház örökségét Ordass püspök szellemében gyümölcsöztetni kívánják«. Az alapítvány gondolata külföldi egyházi vezetőktől származott, akik 1978-ban részt vettek Ordass püspök temetésén Budapesten. Közöttük voltak Hultgren svéd és Simojoki finn érsek, a dán Skydsgaard professzor, Schiotz amerikai egyházi elnök, Dietzfelbinger német püspök és a világ evangélikusságának több más, neves képviselője. Az alapítvány Ordass Lajos több munkájának kiadását támogatta, s most elsődleges feladatának tekinti norvégiai, gazdag irattára rendezését, hogy azt hozzáférhetővé tegye a kutatás számára. Idei ülésén a kuratórium a következő nyilatkozatot tette közzé: »A nemzetközi Ordass Alapítvány kuratóriuma örömmel vesz tudomást a magyar társadalomban és a magyarországi egyházban végbement változásokról. Ezek a fejlemények lehetővé teszik, hogy Ordass Lajos püspök szellemi öröksége a Magyarországi Evangélikus Egyházban, de a világ evangélikusságának körében is jobban érvényesülhessen. Erről tanúskodik az a tény is, hogy Ordass Lajostól származó és rólaszóló munkák Magyarországon is megjelenhettek, mind az új alapítású Ordass Lajos Baráti Kör, mind a Magyarországi Evangélikus Egyház sajtó-osztálya kiadásában. A kuratórium kifejezésre kívánja juttatni azon készségét és kívánságát, hogy együtt működjék mindazokkal, Magyarországon és azon kívül, akik az evangélikus egyház örökségét Ordass püspök szellemében kívánják gyümölcsöztetni. Különösen is rámutat a kuratórium annak jelentőségére, hogy közelebbről együttműködjék az Ordass Lajos Baráti Körrel kiadványok, kölcsönös információ stb. terén.« T. L. 0 0 0 0 0 0 0 Gondolom, hogy balkezével a koronás király is görcsösen tartja az aranyszelencét. Ő is megnyugszik, ha drága ajándékát a Gyermek lábai elé teheti. De jobb keze teljesen szabad és az egész csoport legjelentősebb kezévé válik. Félszegséget látok a mozdulatában. Hiszen király ő, akinek egy intésére emberhadak mozdulnak meg, vagy merevednek kőoszlopokká. Itt pedig mégiscsak ő is egy »ellenkirály« előtt toporog. Először életében? Üdvözöl egy egyenrangút, vagy észreveszi, hogy itt többről van szó, mint egyenrangú felek találkozásáról? És hátha úgy emeli föl a karját, hogy mintegy menetközben áldás lesz az üdvözlésből? Már itt: »Hozsánna a Dávid Fiának? Áldott, aki jön az Úr nevében?« - ahogy azt - meglehetős későn - egy egész város fölfedezi és üdvözölve áldja a szamárháton belovaglóban a messiási királyt. Nem tudom kivenni pontosan, hogy Mária és József nem térdelnek-e a bölcső Gyermeke előtt? De mindaketten egyformán imádságra kulcsolták a kezüket. S bár Mária még néhányszor tanú jelét adja annak, hogy nem nagyon tudja, hogy hogyan viszonyuljon ehhez az ajándék-gyermekhez, mégis már itt fölfedezi azt a dimenziót, magatartást, amelyben állva egyedül bonthatjuk ki az Istengyermek titkát: a térdreboruló imádást. Csak nézlek és nem tudok betelni veled, mondják a kezek. S mivel a tekintetek túlvándorolnak a Gyermeken, az imádságuk nem lehet más, mint a legáhítatosabb köszönet és hála közvetítése: »mert látták szemeim a te üdvösségedet, amelyet Te készítettél« - Simeon ezt így fogalmazta meg (Lk 2,30-31). A »szerecsenkirály« kezét nem jól mutatja a kép. Talán csak a balkezében tartott szelencét fogja a jobb kezével is. Tetszik azonban az ívelése, s mégis úgy látszik, hogy mintha amolyan kedves kézmozdulattól kísérten valamit éppen mondani akarna a Gyermeknek. Üdvözletét, köszönetét ajándékajánlást? Talán a későbbi költő szavai illenének hozzá a legjobban: »Te megszülettél énnekem, és én még nem is éltem. Kiválasztottál engemet és földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, és Lelked már elvégezett az én üdvömre mindent.«
