Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
7 Nagyon rohamosan nő azok száma, akik szentül hiszik, hogy életünket a csillagok határozzák meg. Nagy üzleteket remélhetnek, akik ezt a hitet »lovagolják« meg. A felvilágosultnak hitt franciák állítólag évenként 45 milliárd frankot adnak ki csillagjósoknak és horosztkópkészítésre. Csakugyan a csillagokban van a sorsunk? Az égitestek hatása az életre. Különbséget kell tenünk fizikai erők és aközött, hogy milyen befolyása van az égitesteknek a sorsunkra. Főleg a nap és a hold fizikai erejét nem szabad alábecsülnünk. Fényt és meleget a naptól kapja a földünk. Hála a nehézségi - és tömegvonzási erőnek, mert így marad a föld a napkörüli eliptikus pályán. A hold a felelős az apályért és a dagályért, valamint a megnétikus övezetért is, amely a napból és a világűrből jövő halálos sugárzás ellen védi a földet és lakóit. A bolygók és a csillagok azonban csak kis mennyiségű fizikai erővel hatnak a földünkre. Pl. a tőlünk csupán 8 és 1/3 fényévre levő Sziriusz csak olyan csekély mennyiségű elektromagnétikus hullámokat bocsát ki (amelyeket mi, mint fényt észlelünk), hogy 20 000 évre lenne szükség ahhoz, hogy ezek az erők egy gyűszűnyi vízmennyiséget fölforraljanak. Persze az asztrológia, tehát a csillagjóslás érdeklődése nem ilyen erőkre irányul. Ő a csillagokat hatalmasságoknak tekinti, amelyek sorsunkra és a jellemünkre gyakorolnak nagy hatást. Három érv az asztrológia ellen Az asztrológia még mindig az ókor világszemléletéből indul ki, amelyen a modern asztronómia (a csillagászat) már messze túl van. Három ponton kell tehát ellentmondanunk a az asztrológiának, a népiesen csillagjóslásnak nevezezett praktikáknak. 1. Tény, hogy földünk évenként egyszer megkerüli a napot. Ha fölnézünk az égre, az a benyomásunk, mintha a nap vonulna el az év folyamán különböző csillagképek előtt. A napnak ezt a látszólagos futását nevezték el az ókorban zodiakusnak, ami élőlényt jelent. Ezért adtak a csillagoknak állat-ill. élőlény-neveket. Azoknak a csillagképeknek, amelyek előtt tehát a nap elvonul. Egyetlen kivétel itt a mérleg. A zodiakust 12 részre osztották föl és az ott található legfontosabb csillagtól kapta mindegyik a nevét. Ezért mondják olyan fontosnak az asztrológiában, hogy milyen »csillagjegyben« született egy ember. Mert - már ezért - más pl. a mérleg-ember jelleme, mint, mondjuk, az oroszlán jegyben születetté. Már az ókorban ennek megfelelően osztották föl az évi naptárt: ennek megfelelően érvényes a mérleg jegye szept. 24-okt. 23 között. Aki tehát, mondjuk, okt. 6-án született, annak a »sorsát« a mérleg határozza meg. A baj csak az, hogy a föld tengelye 25 800 évenként megfordul, tehát ma okt. 29 és nov. 20 között áll a mérleg csillagképe előtt a Nap. Mivel azonban az asztrológiában még mindig az ókor elavult nap-tárát használják, állításaik egyszerűen nem is felelnek meg a csillagok mai állásának. 2. Az ókorban fogalma sem volt az embereknek arról, hogy milyen messze vannak tőlünk és egymástól a csillagok. Ha tehát a bolygókat azokkal a csillagképekkel hozták kapcsolatba, amelyek előtt az emberi szem számára láthatóan elvonultak, téves következtetésre juthatunk. Tegyük föl, hogy a Mars bolygó az oroszlán csillagképe előtt halad el, akkor ebből messzemenő következtetéseket von le a csillagjós. Ez azonban nem helyes. Mert a távolságok sokkal differenciáltabban veendők figyelembe. Az amerikai Apolló űrhajónak elég 300 nap, hogy a Marsot elérje, viszont az oroszlán jegyének legnagyobb csillaga elérésére 2,1 millió évre lenne szüksége. Vagyis egyszerűen képtelenség a Mars és a Regulus között bármiféle kapcsolat létrehozása és annak asztrológikus felhasználása. 3. A csillagképek neveit a görögök találták ki, amikor egy-egy csillagcsoport alakja őket egy skorpióra, mérlegre, szűzre vagy kosra emlékeztette. A téli égbolton szívesen látták az Oriont. Orion Poseidon fia, gyors és igen ügyes vadász volt, ezért a vadász-név, mint a csillagcsoport megnevezése. De azt is látnunk kell, hogy bizonyos csillagoknak csillagcsoportokba vagy képekbe való összefoglalása igen önkényes vállalkozás. Más népek nem vették át a görög neveket. Ami azonban még fontosabb, az az, hogy a »csillagkép« optikai csalódás csupán. A valóságban nincsenek csillag-képek! Pl. a vadász jegyében össze-ÚT/Tftfísm fogottak milliónyi fényévre vannak egymástól és a valóságban semmi, de semmi közük egymáshoz. Az oroszlán jegyében az egyik csillag 43, a másik azonban 1630 fényévre van a mi naprendszerünktől. Mivel pedig nincs az égboltozaton örökké egy helyben álló csillag, az évezredek folyamán amúgyis mindig meghaladottá válik mindenfajta »konstelláció«, amelyet olyan fontosnak tart az asztrológia. Pl. a mostani göncölszekér valószínűleg inkább egy széttaposott cigarettadobozhoz hasonlít majd. Biblikus megítélés Az asztrológia szellemi gyökerei a babiloni csillag vallásban vannak. Már ezért is tökéletesen más feltételekből indul ki, mint a keresztyén, biblikus hit. A Szentírás szerint az égitestek nem hatalmas istenségek. Isten az ő teremtőjük is. Isten mellett azonban semmiféle külön hatalmat nem igényelhetnek maguknak. Egyedül Isten ajándékozza az életet, s azt Isten egyedül befolyásolja és nem az égitestek. Szinte bámulatos, hogy a zsidóság, amely pedig égitesthívő népektől körülvéve élt, milyen világos útmutatást kapott az Istentől, hogy ezeknek a kisértéseknek be ne dőljön. Az égitestek sem nem titokzatos sorshataltmak, sem nem imádandó istenségek. Gondoljunk csak erre az igére: Ha szemedet az égre emeled és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt és ne tiszteld azokat. (5Mózes 4,19) Mint apró emberek, nehezen tudjuk elképzelni, hogy Isten miért teremtette ezt a világmindenséget ilyennek, óriási távolságaival és csillagjai miliárdjaival együtt. Azonban a Szentírás arra tanít, hogy a csodálatos mennyboltozatban Isten hatalmát kell fölismernünk. (Zsolt 8,4; 136,9) (németből) mmmmmmmwL Autós híveinek meditálásra a következő énekeket ajánlotta a lelkész: Induláskor: Fel útra, ti hívek . . . 70 km-es sebességnél: Vezess, Jézusunk, s véled indulunk . . . 150 km-nél: Megyek már, ó Uram, megyek feléd . . . 150 km fölött: Már búcsút veszek tőled, álnok, gonosz világ . . . Csillagjóslás
