Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
úmmsm __________________________________________________________________4 Jó összbenyomás - szakszerű elégedetlenség A 4. Magyar Ökumenikus Találkozón meghívott előadóként vett részt dr. Hafenscher Károly, evangélikus teológiai tanár és dr. Gadó Pál fizikus, a Magyarországi Mozgássérültek Egyesülete országos főtitkára. Ugyancsak részt vettek még dr. Gadó Pálné és Donáth László ev. lelkész. Az utolsó este beszélgettünk velük. UTITÁRS: Milyen benyomásokat szereztetek itt? GADÓ: Az első benyomások pozitívak voltak. Nemcsak a találkozó maga, hanem a szellemi magasság, a nívó is imponált. DONÁTH: Igazi magyar-magyar terminus volt ez. Nem magyar-magyar kultura-különbséget láttunk, hanem messzemenő azonosságot, sőt egységet. HAFENSCHER: Összbenyomásom igen jó! Ténylegesen 5-6 nap kellett, hogy hazaiak és kintiek »összeérjünk«. GADÓNÉ: Meglepett a nagyszámú magyarországi frakció. Sok ismeretséget köthettünk és a meglevőket elmélyítettük % ÚTITÁRS: Persze tudjuk, hogy találkozónkat kritikus szemmel is néztétek. Kaphatnánk néhány megfigyelést? HAFENSCHER: Túl sok, túlzsúfolt program, túlsokféle téma! A találkozó xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx folytatás a 3. lapról »Nem azért vagyunk itt, hogy a nép szavát meghalljuk, hanem, hogy Istenét, amely magában foglalja a nép kiáltását és ami mindannyiunk számára, akik Isten nevét a Jézus Krisztusban megvalljuk, meghívás és egyben kihívás. Ez a beszéd minket már megváltoztatott, . . . Jeruzsálemben, a kereszten . . . ahol Ő az életét odaadta mindannyiunk számára való váltságul.« . . . »Ez az Isten szól így mihozzánk: . . . hirdessed a szabadságot, az új életet, a feltámadást!« Az a reménységünk, hogy amiképpen a Szentlélek munkája által a 48. évben tartott jeruzsálemi gyűlés a maga külső jelentéktelensége ellenére fontossá vált az egyház missziói munkája számára, úgy a jövőben Isten könyörületessége fel fogja használni a curitibai nagygyűlés egyes eseményeit, emberek egymással való találkozását, beszélgetéseket és ott elhangzott megnyilatkozásokat a misszió ügyének az előbbrevitelére. -y-y Dr. Hafenscher Károly előadása az ökumenéről A találkozó fáradhatatlan »gazdája«, Németh János dr. Gadó Pállal beszélget. Donáth László és Pósfay György struktúrája nem volt jó. Hiányoltam a kis csoportokat, amelyeknek munkája hatásosabb. Főleg az elején elég döcögve ment bentiek és kintiek kapcsolatfelvéteje. GADÓ: A program túl elméleti és elvont volt. Föltűnt a gyakorlatiság hiánya. DONÁTH: Egyértelműen uralkodó volt a római katolikus elem. A találkozó túl egysíkú volt: hiányzott az agnosztikus, a kételkedő hang. A nagy rk. harmóniából hiányoltuk a protestáns vizsgáló és rákérdező kiállásotokat. GADÓ: A találkozó utolsó aktusa (a zárónyilatkozat megszövegezése és elfogadása, Szerk.) szabálytalan volt. Ezt nem csak a tartalmára értem. Alig 100-110 ember tartózkodott még a teremben, amikor »elfogadtuk«. Kétlem azért, hogy ez a negyedik Magyar Ök. Találkozó zárónyilatkozata lenne. DONÁTH: Az volt a benyomásom, hogy Magyarország határain kívül minden otthoni magyar kérdés laboratóriumi tárggyá válik. Ezáltal elveszíti már otthoni üdeségét és frissességét. S ha előbb nem is, a Bulányi - és Bokor - közösségek kérdésénél nagy érdekfeszültségeket is tapasztaltam. ÚTITÁRS: Tudjuk, hogy a tartalmi kérdések sem kerülték el a figyelmeteket HAFENSCHER: Félelmem, hogy a római katolikusok csak etikai kérdésekről akarnak még velünk beszélni. A hitkérdések itt is teljesen a háttérbe szorultak. Pedig rossz, ha a katolicizmus lemond a protestanizmus sajátos mondanivalójáról! GADÓ: Szakszerű elégedetlenséggel távozom. Sokan, főleg az elnöklők, gyakran visszaéltek az idővel. Nem a témához tartozó hozzászólásoknak adtak, szinte minden ellentmondás nélkül, aránytalanul sok időt. Mint hogyha az előadók között is lettek volna »favorizáltak« és »kevésbé favorizáltak«. Pl. nem tudom, miért volt szabad egy nagyon jó, de sok illúzióval, utópiával, álommal teletűzdelt előadásra 90 percet szánni? Miközben más, legalább olyan fontos témáról mások csak 20 percig beszélhettek s már az is kihívta egyes vezetők türelmetlenségét. Azt pedig kimondottan udvariatlannak tartottam, amit két pesti előadónővel tettek: nem hogy előadásaik megbeszélésére nem jutott idő, de még az előadásaikat is szinte össze kellett foglalniuk. folytatás a 5. lapon
