Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 3. szám

2 ÚT/TfíRS Menekülő ember a Bibliában 4. Jákob »Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ezsaunak a szavait, ezért magá­hoz hívatta kisebbik fiát, Jákobot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. Azért fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Há­­ránba!« lMóz 27,42-43 Jákob csalafintaságának futás lett a vége. Megszerezte az ismert tál lencsé­vel bátyjától az elsőszülöttségi jogot. Ravasz félrevezetéssel kicsalta atyjá­tól, a félig vak és süket aggastyántól az Ézsaunak szánt áldást. A cél érdeké­ben anyjával, Rebekával együtt való­ban minden eszközt felhasznált. A ki­tűzött cél szentesítette az eszközt. Bizonyára összehordta magában az érveket: Nagy dolog az atyai áldás, ő megbecsülné igazán, jobban mint bátyja, jobban is szolgált rá, ott van mindig a ház körül, míg Ézsau vadász­szenvedélyének hódolva messze jár; az öreg szülőkre máris ő visel gondot és még jobban fogja gondjukat viselni az áldás birtokában ... Ki tudja, még milyen gondolatok indokolják meg a célkitűzését. Ó, az ember olyan találé­kony tud lenni ezen a téren! De lehetne valóban a legtisztább, lehetne szent a célkitűzés, a cél nem szentesítheti az eszközt. Fordítottja az igaz: bűnös eszközökkel szent célt elér­ni nem lehet! Gonosz eszközök azt árulják el, hogy a szép célkitűzés csu­pán álcázás, eltakarása a valóságnak. Az igazságot Jézus Krisztus tömör rö­vidséggel így fejezi ki a Hegyi Beszéd­folytatás az 1. lapról- Segíteni kívánunk minden karitatív tevékenységet a rászorulók, az eleset­tek, a társadalom peremére szorultak, az öregek, a Magyarországra menekül­tek érdekében, főképpen egyházaink diakóniai munkásságának keretében. Ügyeljünk arra, hogy a teljesítményel­vű társadalomban senki se nyomo­rogjon.- Fel kell lépnünk a magyar táj, a környezet és a falu rombolása, vala­mint a természet kizsákmányolása és tönkretétele ellen.- Felkérjük a külföldi magyarságot, hogy anyagi lehetőségei szerint tőke­­befektetéssel is segítse hazánkat. ben: »Nem teremhet jó fa rossz gyü­mölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.« (Mt 7,18) Isten megmásíthatatlan szigorúság­gal áll ellent az ő igazságai felforgatásá­nak. Ő maga az emberi gonoszság mű­veit jóra fordíthatja ugyan, hogy ezzel is csúffá tegye az istentelent. De az emberi gonoszságból kérlelhetetlen vaskövetkezetességgel csak rossz szár­mazhat. »A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a go­nosz ember az ő szívének gonosz kin­cseiből hozza elő a gonoszokat!« (Mt 12,35) Isten Jákobnak szánta az áldást és az ígéretet. Jákob meg akarta szerezni a maga erejéből, eszességgel, ravaszság­gal, igazán nem volt válogatós az esz­közökben, de amikor utána markolt, üres maradt a keze, fürge homoksze­mek gyanánt kipergett belőle minden, amit oly mohón megragadott. Be akar­ta biztosítani magát s elvesztette azt is, ami biztos lett volna számára. Türel­metlen volt és el kellett menekülnie otthonról, hogy bujdosva megtanulja a türelmességet. Görbe úton hamarabb akart célhoz érni s eltávolodott tőle, meg kellett tapasztalnia, hogy a legrö­videbb út az egyenes út. Bűnös csele­kedetei saját orcájára ütöttek vissza, míg hosszú utat megjárva az Isten isko­lájában éretté lett az áldás és az ígéret hordozására! Ne akard sohasem siettetni az Istent! Isten nem késik, nem siet, bölcsen vezeti ügyedet. Kóts Lajos- Azzal a kéréssel fordulunk egyhá­zaink vezetőihez, hogy a kommunista pártállam nyomására meghozott egyházi rendelkezések felfüggesztését vigye következetesen végbe. Kérjük továbbá az egyházközségeket, gyüle­kezeteket és kisközösségeket, hogy az egyházüldözés következtében elszige­telődött lelkipásztorokat, valamint kö­zösségeket kiengesztelődve, testvérie­sen fogadják be. Tiszteletünket fejez­zük ki a válságos időkben, otthon, ke­resztényi felelősséggel helytállt testvé­reinknek. * * * Püspökiktatás Budán Szebik Imre, budavári esperes-lel­készt ünnepélyes istentisztelet és köz­gyűlés keretében iktatták be március 17-én, püspöki hiratalába. A Magya­rországi Evangélikus Egyház északi egyházkerülete új püspöke iktatásán az EVSz is képviseltette magát. Külföl­di gyülekezeteink üdvözletét és áldás­­kivánását Gémes István, külföldi mun­kánk elnöke tolmácsolta. 62 ezer Bibliát vitt be a Bibliatársulatok Szövetsége és a Magyar Bibliatanács Erdélybe. A stuttgarti magyar Prot. Gyülekezet pe­dig 100 magyarnyelvű Bibliát a sepsi­szentgyörgyi evangélikusoknak. A Sárospataki Református Kollé­giumban ez év szeptemberében megin­dul az egyházi oktatás. A márc. 21-én aláirt dokumentum szerint az 1531-ben alapított Sárospataki Kollégium 38 évi megszakítás után újra egyházi tulaj­don. Isten áldását kérjük az iskolára és a folytatandó munkára! Olvastuk a Reformátusok Lapjában . . . »így aztán büszkélkedhetünk a mai napig bibliai alapjainkkal és az azokra rakott falainkkal, csak az a baj, hogy közben egyfolytában beázunk. Mert új tető híján visszakerült a régi, az egyhá­zi kiskorúság idejéből örökölt, avult, szűkreszabott, hierarchikus tetőszer­­kezet, az episzkopalista, azaz püspöki rendszer, melyről az idők változásai során végképp kiderült, mennyire nem takar, nem véd, mennyire korhadt, mennyire bontásra való, mennyire életveszélyes . . . Több, mint 4 évtize­de nyújtja be a számlákat a történelem Ura és még nem vagyunk a végén. Sőt még a szükséges következtetéseket sem vontuk le, melyek az eddigi felis­merésekből következnének. Abból pl. hogy a totalitárius állam nem tudta volna olyan egykönnyen kétvállra fek­tetni a történelmi »vastagnyakúságá­­val« kérkedő magyar ref. egyházat, ha szervezete nem hierarchikus felépíté­sű, ha nem életfogytig választott, egykori oligarchákéhoz hasonló hata­lommal felruházott püspökök kormá­nyoznak bene. Elég volt 4 olyan egyhá­zi embert megkeresnie, »akiket saját testvérei ellen fel tud használni . . .« (Bácskai Antal: Egy félbemaradt építkezés) oooooooooooooooooooooooooooooooooo

Next

/
Thumbnails
Contents