Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 3. szám
UT/TfíRSm s »Opium a népnek« Minden valamirevaló pártfunkcionárius és propagandista szónoki repertoárjának egyik legismertebb mondata volt ez: »A vallás ópium a népnek.« Mert a vallás ködösít, butít és igyekszik elterelni az elnyomott kiszolgáltatottak figyelmét a napi gondokról, s ehelyett a mennyről, mennyei boldogságról beszél. Ez mákony, ez szédítés. Ezért kell a vallást a tudományos ateizmus eszközeivel kiirtani és ilyen módon fölöslegessé, elavulttá, túlhaladottá tenni. Marx Károly nevével kapcsolták össze mindig ezt a mondatot, s így kapott »kanonikus« jelentőséget a kommunista ideológiák világában. Az azonosítás persze sántít, mert Marx ugyan használta a kifejezést, de nem az ő találmánya volt. Mai ismereteink szerint Bauer Bruno használta egy, a »Hallei Evkönyvek«-ben 1841-ben megjelent cikkében. Bauer azt vetette az akkori keresztyén teológia szemére, hogy »ópiumszerű befolyásával minden ellenállást letör és a szabad ember minden törekvését . . . elaltatja«. Más helyütt pedig azt írta, hogy »a vallás, miután minden világi ügyet lábbal tiport, romboló dühe ópiummámorában beszél a túlvilági új állapotokról«. Marx egyik kortársa, Hess Mózes vitte tovább következetesen ezt a gondolatot, amikor egy szuszra beszélt az »ópiumról, vallásról és a pálinkáról«. Az akkori német baloldaliaknak ez nem volt kiváltságos kifejezése. Már Feuerbach írt a »hirdetett szó narkotikus hatásáról«, Heine azt bizonygatta, hogy a vallásnak »orgonahang és harangszó az elkábító szere«. Sőt Goethe is gúnyolódott egy nagy hatású kortárs prédikátor »narkotikus prédikációin«. A hangsúly azonban félreérthetetlenül az ópium szó negatív használatán van. A vallás - a 18-19. századi felvilágosodás elsekélyesedett vallásosságáról van szó - tehát fékező, ködösítő, ellenállástörő, butító erőt fejt ki. Az emberiségre tehát elvetendő, negatív hatást gyakorol. Szolgákat nevel öntudatos harcosok helyett, misztikus ködöt teremt a gondolkozó ész világossága helyett, sorsukba beletörődő emberek lesznek azok, akik pedig a sorsukat saját kezükbe vehetnék, gyámság alá helyezi az eredetileg önállóan gondolkodó, cselekvő függetleneket. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, így vonult be a fogalom az agit-prop. ideológusok hazai felszerelésébe. Vezérgondolatként irányította és határozta meg az un. népi demokráciák soha be nem tartott vallásügyi törvényeit is. Mert ugyan minden embernek szabad vallásgyakorlatot biztosított egy alkotmányparagrafus, de ugyanolyan jogokat kapott a tudományos ateizmus is, azzal a plusszal, hogy utóbbi volt a tulajdonképpeni »államvallás«. Amit »szabad volt Jupiternek, az tilos volt az ökörnek« - idézhetnénk a rómaiak bölcsességét. S mert az ópiumfogyasztás káros a szervezetre, ezért nem volt az az alkotmány megsértése, ha vallási meggyőződésük miatt tízezrek kerültek büntetőtáborba, börtönbe vagy ideggyógyászati klinikákra, s esetleg onnan soha többé élve elő nem kerültek. A mai felvilágosodott korban azonban még az ilyen »szent tehenek« se érinthetetlenek. Ennek adta bizonyságát Földesi Tamás marxista profeszszor a magyarázatával. Egy budapesti, a lelkiismereti - és vallásszabadságról tartott fórumon tagadta, hogy a »marxizmus monopóliuma« még tartható tanítás lehetne. Szerinte a marxizmus egészségesebben fejlődik, ha vetélytársai, konkurensei támadnak. Jóri János nevű kollégája pedig még ezen is túltett. Marxista kollégáit Marx ópiumról szóló szavára emlékeztette, s azt hiszem, nem csak az én legnagyobb megrökönyödésemre, azt így értelmezte: Marx Károly idejében az ópium még nem volt kábítószer, hanem gyógyszernek számított! Lenin és Sztálin azonban erről megfeledkezett és a kettőnek köszönhető, hogy »a szocialista országokban elnyomták az egyházakat és akadályozták munkájukat«. Akármennyire nem áll meg történetileg ez a magyarázat s dobja oda koncul a bűnbak Lenint és Sztálint, mi mégis örülünk, ha az egyház vagy »vallás« lekerül a kábítószerlistáról. Egyetlen szépséghiba talán, hogy erre csak akkor került sor, amikor más kábítószerek igyekeznek meghódítani és rabságba ejteni a magyar nép lelkét. De: jobb későn, mint soha. G. I. 8 Rádióadásaink A Norvég Egyházi misszió magyar nyelvű adásai minden szombaton és vasárnap este 6 órakor hallhatók a 31 méteres rövidhullámon. Május 6. Külmissziói negyedóra: Egy magyar miszionárius (Pósfay György) 7. Áhítat, János 12.r. (Gémes István) 13. Bibliatanulmány: Ján 6. (Csepregi Béla) 14. Áhítat, Joel 2,28 (Kemény Péter) 20. Levelesláda (Pósfay György) 21. Áhítat, Mát 28,16-20 (Pátkai Róbert) 27. Gyermekeknek: József tört. (Pósfay Gy.) 28. Áhítat: 2Kor 5,17 (Kemény Péter) Június 3. Külmissziói negyedóra: Egy haifai öregotthonban (Terray László) 4. Áhítat (Gémes István) 10. Bibliatanulmány: Jn 6. (Csepregi Béla) 11. Áhítat, Luk 15,3-7 (Pósfay György) 17. Levelesláda (Pósfay György) 18. Áhítat (Geistlinger Pál) 24. Gyermekeknek: József tört. (Pósfay Gy.) 25. Áhítat, Csel 9,7-8. (Pósfay György) * A Lutheran Hour rádiószolgálatának keretében is van magyar nyelvű evangéliumi adás, minden szombaton este 10 órakor a 49,26 méteres rövidhullámon (6090 KHz). ÚT/TÁfíSQg) Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM 25.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutschi. Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuß: Gy. Cseri, Erfurter Str. 1, 6307 Linden-Leihgestern; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth- Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Prestegärden, N-1640 Räde, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, Sodenerstr. 43, D-7000 Stuttgart 50. 2540911989
