Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 6. szám
ÚT/TfíRS 1989 MÉRLEGE Merész vállalkozás egy év több, de hasonló jellegű eseményéről egy bizonyos mérleg elkészítése. Az én mérlegem erről az esztendőről nem igényli sem a teljességet, sem a hiánytalan, milligrammnyi pontosságot. Ez a mérlegelés nagyon is személyes jellegű és senkit sem akar arra kényszeríteni, hogy mindazt, amiről itt szó esik, csakis ilyen mértékkel mérje. A mérlegkészítés kíséletére mégis azért vállalkozom, mert úgy alakult, hogy 1989- ben részt vehettem valamennyi - szerintem - igen fontos nyugat-európai magyar protestáns egyházi találkozón. Ezeket szeretném mérlegelni, és személyes benyomásaimat azzal a szándékkal adom tovább, hogy tájékoztassam olvasóinkat arról, mit tett a nyugat-európai magyarságnak az a kis csoportja, amely felelősséget érez ilyen jellegű találkozók tervezése, megszervezése és keresztülvitele iránt. A következő találkozók kerülnek most mérlegre: Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia (márc. 19-23. Bischofsheim/ NSzK); Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (akadémiai napok ápr. 29 - május 6. Felsőőr/Ausztria); Külföldön Élő Magyar Evang. Lelkigondozók Munkaközössége (évi találkozó szept. 26-29. Őrisziget/Ausztria); Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat (évi találkozó okt. 6-8. Vianen/Hollandia). Cikkem célja nem tartalmi ismertetés - e konferenciákról készültek részletes beszámolók -, én e találkozók jellegzetességét és irányvonalát szeretném összefoglalni. Mint egyik ifjúsági lelkésznek, nagy élményem volt Az Ifjúsági Konferencia 30. jubileumi találkozója A 80-90 nyugati résztvevő mellett jelen volt ezen több mint 10 magyarországi és jugoszláviai meghívott fiatal is. Öröm volt itt találkozni velük, mert a beszélgetések során mindegyre felmerült egy időszerű kérdés: hogyan tekint egy nyugat-európai magyar fiatal ma az anyaország felé? Mit tudunk az ottani ifjúságról, az egyházi ifjúsági munkáról, a találkozókról? S míg arrafelé figyeltünk, elemeztük a magunk magyarságát és keresztény felelősségét itt, az »idegenben«. Már ez, az 1989-es év első magyar egyházi találkozója aláhúzta a »közös gyökerek« gondolatát és nem egy fiatal nyugati magyar résztvevő elhatározta, hogy elindul »szép hazája« felfedezésére. A meghívott magyarországi és jugoszláviai résztvevők pedig új tapasztalatokkal tértek vissza, S az egyik székesfehérvári fiatal kb. így összegezett (emlékezetből idézem szavai tartalmát): mi bizonyos szorongással jöttünk első alkalommal ide, mert az otthoni nevelés egészen más képet adott nekünk a »nyugati fiatalságról«; most örvendünk, hogy itt lehettünk, mert itt testvérekre találtunk, akik nyíltsággal, érdeklődéssel és szeretettel fogadtak minket. Hadd jegyezzem meg, hogy az EIK nem nevezi magát »nyugat-európai«-nak, hanem - a jelvényünk szerint -: Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciának. Tehát mi azt is szívesen látjuk és várjuk, aki nem Nyugaton él, de eszméinkkel egyetért. Nem csak földrajzilag, hanem más szempontból is nagy lépést tett Magyarország irányába az idei két őrvidéki magyar találkozó. Magyarországról sokan jöttek el az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem idei akadémiai napjaira Felsőőrre tavaszszal, ősszel pedig a szomszédban levő Őriszigeten és Felsőőrön találkoztak a Külföldön élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének tagjai. A két találkozó tartalmilag egészen eltérő kérdésekkel foglalkozott, mégis az anyaország közelsége és a magyarországi résztvevőkkel való találkozás és beszélgetés mindkettőre rányomta »hazai tájékozódású« bélyegét - és ezt pozitív értelemben állapítom meg. Az EMPSZ is jubileumi találkozót tartott. Idén már 20. éve volt annak, hogy akadémiai napokra hívta tagjait és az érdeklődőket. Azok, akik gyakori vendégei a Szabadegyetem találkozóinak, tudják azt, hogy milyen sokoldalú e Nyugat-Európában létrejött magyar szellemi-kulturális közösség! Találkozóin mindig előkerülnek időszerű »világi« kérdések és események is, de nagy gondot fordít hídépítő szerepére Magyarország és az egész magyarság felé, művészek bemutatására, magyar nyelvű könyvkiadásra itt Nyugat-Európában, neves előadók meghívására és megismertetésére. Szabad legyen megírnom itt, hogy aki csupán egy vallásos és »családias« jellegű találkozót keresett idén Felsőőrön - mint az »Útitárs« 1989. 4. számában megjelent cikk írója -, az természetesen mást talált. Szerintem a felsőőri találkozó egy nagyon komoly őrállói megbízatást tartalmazott, amelyet nem szabad egy egyoldalú, kizárólag vallásos jellegű elvárás keretei közé szorítani. A Szabadegyetem »őrvidéki lépése« igen pozitív vállalkozás és nyitás volt egy olyan korszakban, amikor a kelet-nyu-6 gáti kapcsolatokat magyar vonatkozásban is újra kell értékelni. Mint e találkozók régi, gyakori látogatója, úgy érzem, a Szabadegyetem igen fontos szerepet tölt be már 20 éve és ezután is nagy szükség lesz rá. Természetesen mérlegelhetünk különböző mértékkel is, de azoknak fáradozását el kell ismerni, akik egy ilyen találkozó következményeit vállalják. Egy egészen más jellegű találkozó volt a KÉMELM őriszigeti munkaülése. A magyar határ közelsége erre is rányomta bélyegét, de erre a lelkészi találkozóra nem véletlenül került éppen Őrvidéken sor. Hadd jegyezzem meg a megnevezéssel kapcsolatban, hogy a KÉMELM = Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége; tulajdonképpen csak a »nyugat-európai« magyar evang. lelkigondozókra vonatkozik, és nem minden külföldön élő ev. lelkipásztorra. Én mint ifjúsági lelkész, aki hivatalánál fogva tagja ennek az evangélikus munkaközösségnek, nem készítek erről a találkozóról sem beszámolót, hanem »mérlegelni« kívánok csupán. Külföldön ma nincsenek kizárólag evangélikus és református magyar gyülekezetek, csakis együtt tekinthetjük magyar protestáns egyháztagjaink közösségét »gyülekezetnek«, amelyeket helyenként egy evangélikus vagy református teológiát végzett lelkipásztor vezet. Ez nem új, de döntő megállapítás volt e találkozón, mert itt fogalmazta meg a munkaközöség a KÉMELM »identitását« és célkitűzéseit is a jövőt illetően. Az 1957-es bécsi alapokmányra épül ezután is a KÉMELM, de a hazai egyházzal való kapcsolatát újra kívánja fogalmazni. A Magyarországról egy napra meghívott evangélikus egyházi vezetőkkel folytatott őszinte, baráti eszmecsere után, izgalmas volt a készülődés a KÉMELM első hivatalos »bemutatkozására« Magyarországon. A szombathelyi ismerkedő találkozó, valamint 13 KÉMÉLM-tag magyarországi szolgálata okt. 1-jén különböző evang. templomokban, valóban úttörő lépésnek tekinthető egyházi vonalon. Ezekután nem csak lelkészek, hanem gyülekezetek testvéri kapcsolata is kiépülhet. Ha a Szabadegyetem ez évben kulturális vonalon nagy lépést tett a határ szögesdrótját éppen azokban a napokban lebontó Magyarország felé, úgy az őszi evang. lelkészi találkozóról is elmondható, hogy az »határátlépő« jellegű volt egyházi vonalon. Néhány külföldön élő evang. lelkész számára a magyarországi szolgálat lehetősége az eddigi »egyházi szögesdrót-határ« eltávolításához hasonlítható. A felsorolt konferenciák és találkozók után egészen más légkör fogadott a (folyt, a 8. lapon)
