Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)

1988 / 5. szám

»Magyarok tündöklő csillaga« 950 éve halt meg I. István király Szent István a magyar királyság és a magyar kereszténység megteremtője. Kor­mányzói zsenijének köszönhető, hogy az Ázsiából Európába vándorolt magyarság, mint a népvándorlás késői népe, meg tu­dott telepedni és fenn tudott maradni Euró­pában. Előtte századokon át és utána soha többé egyetlen nép sem tudta Európában fennmaradását biztosítani. Az a szerep, amelyet a magyarság Európában, mint a nyugat és kelet közvetítője s a nyugati kér.kultúra védelmezője betöltött, István király messzelátó és nagyszabású államal­kotó elgondolásán épült fel. István két vezérlő szempontja volt: a magyar állam függetlenségének megóvása és a kereszténység terjesztése és megerősí­tése. Nagy műve a magyarországi egyház megszervezése, tíz püspökség alapítása, az ország megyékre való felosztása, az állam­­háztartás és a kormányzásban döntő szere­pet játszó királyi udvar megszervezése. A kereszténység bevezetését már apja, Géza fejedelem (970-997) kezdte, aki Taksony halála után erőskezű uralommal vezette az ország sorsát. Döntő jelentőségű lett a ke­let-nyugat irányú kalandozások és a nomád életforma megszüntetése, és a keresz­ténységhez való közeledés. 972-ben Géza meghívására Wolfgang sváb szerzetes megkezdte térítő munkáját a magyarság közt. 995-ben Géza megkérte fia, István számára IV. Henrik bajor fejedelem lá­nyát, Gizellát. (Sírja Passauban, a magyar (Folyt, az 1. lapról) meg is ölessék magukat. Úgy mint Ő. Mi, késő utódok, tudunk arról, hogy éppen ezen az úton vett diadalt a keresz­­tyénség az őt környező világon. Isten akkor nyert dicsőséget és akkor adott övéinek dicsőséget, amikor Jézus szeretetével győz­ték le a világon a gyűlöletet. Még egyszer el kell mondanom: Isten nem azzal bízott meg ma, hogy elringató szót hozzak el hozzátok. Hogy megsimo­gassam valakinek a lelkén a sebet. Ha már meggyógyítani nem tudom, mégis, hűvös érintéssel kis enyhületet adjak. Vagy édesí­­zü szót mondjak annak, akinek a lelkét elborította a keserűség. Isten igazságot mondani küldött hozzátok. Az igazság pedig ez: A mi dicsőségünk az, hogyha a világ gyűlöletére szeretettel tudunk válaszolni. Ha így tesszük lehetetlenné a világ számá­ra, hogy Istent szidalommal illesse. Sőt kápolnában látható.) Még abban az eszten­dőben házasságot kötöttek Bamberg­­ben. 997-ben befogadta Géza Szt. Adal­bert, volt prágai püspök (mártir) tanítvá­nyait és papjait, akik a csehországi po­­gányok üldözése elől menekültek. Számuk­ra megépíttette Pannonhalmán a monos­tort. Ezt követően Géza meghalt és utódja István lett, 997—1001-ig mint fejedelem, 1001—1038-ig mint király. Uralkodása kezdetén a pogány magya­rok Koppány vezetésével 998-ban fellázad­tak és pusztítottak. István a lázadást lever­te és szigorúan megbüntette a lázadó Kop­pányi és társait. Koppány birtokát elkoboz­ta és a pannonhalmi rendnek adományoz­ta. 1000-ben István Aserik apát közvetíté­sével II. Szilveszter pápától kérte a király­ság elismerését és megbízatást kapott a magyar katolikus egyház megszervezésére. István e történelmi érdemét így értékeli a stuttgarti magyar evangélikus vezető lel­kész: »Szt. István döntése, hogy Magyaror­szág Rómához kapcsolódott, nem Bizánc­hoz - felbecsülhetetlen. Ha Bizánchoz kapcsolódott volna, úgy ma nem a nyugati kultúrához tartozna Magyarország és nem lett volna reformáció Európa legkeletibb részén. A nyugati kultúrához tartozást egyetlen kritérium bizonyítja: a reformáció bevezetése.« II. Szilveszter pápa 1001-ben koronát és apostoli keresztet küldött István királynak, aki elismerte a Szentszék fennhatóságát az szeretetünk hatalmával kényszerítjük rá a világot, hogy magasztalja Istent ezért a csodákat művelő szeretetért. Söderblom Náthán, svéd evangélikus ér­sek - saját bevallása szerint - sokat gondol­kozott azon, miképpen kellene legjobban meghatározni, kit értsünk a »szent« embe­ren? Sokszori megfogalmazás után mon­dotta - s úgy érzem, a Biblia igazolása mellett mondhatta -, szent az az ember, akinek az élete lehetetlenné teszi embertár­sai számára, hogy kétségbevonják Isten létezését. Mielőtt igehirdetésemet ma befejezném, még egy szívből fölszakadó, könyörgő sza­vam van hozzátok, Kecskemét evangéliku­sai: Isten szerelmére kérlek, zárjátok bele hű szívbe a Megváltó szavát! Szeressetek ebben a világban úgy, amint ő szeretett. Erről ismerje meg a körülötte­tek élő világ, hogy az Ő tanítványai vagytok! És e szeretet miatt, ennek a nyo­mán legyen Istennek dicsősége! Ámen. ország felett. István király koronázása után megalapította az esztergomi érsekséget. Aserik apát lett az első főapát Pannonhal­mán és 1002-ben kiváltságlevelet kapott. Ebben az évben a király megalapította a veszprémi Szt. Mihály káptalant. A követ­kező évben újabb pogány lázadás tört ki. Nagyszőny mellett véres harcban István leverte Ajtony és Gyula seregét, Ajtonyt elfogta és keményen megbüntette a lázadó­kat. Biztosította az ország északnyugati határát Boleszláv csapatai ellen. 1030-ban Konrád császár hadat indít Pannónia megszerzésére, de István kiűzte a támadó­kat s így biztosította a magyarság független­ségét. Fia, Imre herceg halála (1031) veszé­lyezteti a folytonosságot. 1038-ban meghalt Szt. István király, aki évszázadokra megszabta a magyarság út­ját. A nagy király célkitűzései, békés kap­csolatok megőrzése, a jószomszédi viszony fenntartása minden irányban, ma is aktuá­lisak. A Szt. István királyra történő megemlé­kezések Magyarországon, a hírek szerint országos méretűek. Bizonyos, hogy a »pe­restroika« és »glasnosty« adta lehetőségek­nek megfelelők. Az égető kérdés az, hogy az országért felelősek őszintén gondolják-e a nemzeti megújulást vagy csak a dialekti­kus taktika jelenségéről beszélhetünk. Kérdés, hogy újra értéket nyernek-e oly fogalmak, mint erkölcs és etika? Erkölcs és etika nem vásárolható semmiféle kölcsön­ből, de ezek a fogalmak és elvek formálják a nemzet erkölcsi arculatát. Csakis erre épülhet egy ország jövője, sorsa; lehet szi­lárd a társadalom, a család, az egyén élete, nyerhet megbecsülést a munka, a termelés, lesz védve az anyagi és szellemi érték, a társadalmi tulajdon. Más síkon is kérdés merülhet fel. A magyarországi klérus az ereklye hordozá­sával nem a vélt erőt szándékozik-e de­monstrálni? A kéz kézfogást szimbolizál-e vagy hatalmi, egyházpolitikai célt szolgál? Ma a széles tömegekben milyen vissz­hangra talál az ereklye bemutatása, ami­kor az egyházhoz kötődés fellazult? 1984-86 közti szociológiai felmérés szerint a felnőtt lakosság 13,4 százaléka vallja hitét egyháza tanítása szerint. A »maga módján« hisz (?) Istenben 48,9 százalék. Ez vagy laza kötődés egy felekezethez, vagy semmi­lyen. Ezért csak illuzórikus lenne egy régi, letűnt »szentistváni Magyarország« restau­­rációs kísérlete, melyet a történelem rég a múzeumba helyezett. A hitből, szeretettől fakadó kéznyújtás országhatáron belül és kívül egymás felé, teremthet biztos jövőt a magyarság számára. Ez lenne a nagy király hagyatékának legszebb gondozása. Engel Béla

Next

/
Thumbnails
Contents