Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 2. szám
ÚT/TáRSm (folyt, az 1. oldalról) papsággal s ezzel nagy sikere lett a népnél. De Ő maga sejtette előre, hogy ott hal meg Jeruzsálemben. A bevonulás Galileából Samária kikerülésével jött Jézus Jeruzsálembe, Beisanon, Pereán, Jerikón át. Valószínűleg megpihent El Azariyehben, azaz Bethániában. A keleti kapun nem jöhetett be, mert azon állatot nem volt szabad áthajtani, hanem a damaszkuszin. A templom felé sem mehetett állattal, az Antóniavár felé sem, mert az katonai övezet volt. Az Ofél nevű alvároson át ment ezért, a Kidron völgyben. Ez a városnegyed mindig is a tradíciók és a rajongók fészke volt, ahol Őt is nagy ovációval fogadhatták. Hogy szamáron jött, abban semmi rendkívüli nincs, ez az állat volt a zsidók kedvelt munkása. - A templomhegyen - a külső udvaron - taníthatott, mint bárki más. Az állatkereskedők kikergetése túlzás, a templomtérben soha nem volt állatvásár. János tudósítása azonban valószínűbb, a templomtisztítást ő Jézus működése elejére teszi. Ha egy zarándok Jeruzsálembe készült, hét napon át kellett böjtölnie, rituális fürdőt vennie és naponként kétszer magát vízzel meghintenie. Bár ezt mindenki bárhol megtehette, mégis a legtöbb zarándok legalább 3-4 nappal az ünnep előtt érkezett, hogy a tisztasági előírásoknak is a helyszínen tegyen eleget. Jézus tehát ugyanenynyi napot tölthetett ott és egy apokrifus evangélium tud is jeruzsálemi tisztulásáról. Az utolsó vacsora a zsidó szédervacsora volt, a páska első éjjelén, s ez után fogták el Jézust. Jézus is áldozatot mutatott be, aminek az evangéliumokban még nyoma van, de aztán ezt elhallgatták, mert Jézust tartották az igazi áldozatnak. Alapgondolata az engesztelés: Jézus a vérével engeszteli ki Istent a világ bűnéért, de nem tekintette halálát megváltásnak. A vacsora után félt, hogy elfogják s a gecsemáné kertbe menekült. Félelme nem volt alaptalan, mert tanácsi döntés nélkül, titokban ütöttek rajta az éjszaka leple alatt és ott fogták el. Ki ítélte el Jézust? Senki. S főleg nem a farizeusok. Lukács sem tud ítéletről: 22,71-bői látható, hogy a szadduceus főpapok veszélyes messiásjelöltnek tartották és egyszerűen átadták a rómaiaknak. Különben sem lehetett a zsidó (tannaita) jog szerint se éjjel, se ünnepnapon ítélkezni, jegyzőkönyv nélkül ítéletet hozni, aki pedig (széder estén) négy pohár bort ivott, nem bíráskodhatott; senki vallomása nem lehet önmagában ítélet alapja. Mivel nem volt ítélet, a végeredmény is világos: semmiféle zsidó törvényszék nem ítélte el Jézust, mert nem is ülésezett. A rómaiak ítélték tehát halálra, mert Jézus a zelóták forradalmi pártjával szimpatizált. Pilátus egyedül a felelős. Ezt támassza alá az a gyakorlat is, hogy a rómaiak ünnepeken foglyokat (Barrabás) bocsátottak el. Pilátus próbált ugyan menekülni, amikor a galileai Jézust annak urához, Heródes Antipashoz küldte. Heródes keze is benne volt Jézus megöletésében, hiszen már előbb meg akarta ölni (Lk 13,31-33), mert Keresztelő János utódjának tartotta (Lk 9,7-9). Kérdéseket is vet fel ez a könyvecske, amelyek feleletre várnak. Nem kétséges, hogy a zsidó résztvevőket izgató téma a zsidók Jézus-gyilkos szerepének tisztázása volt, ami őket évszázadok óta terheli. Az ezzel kapcsolatos megfigyelések érdekesek és nagy tárgyilagosságra vallanak. Nem a farizeusok kergették Jézust a halálba, de a szadduceus templomiak; nem zsidó bíróság tétette el láb alól, de titokban, ítélet nélkül fogták el; nem jöhettek össze egy szédereste ítéletre, de átadták Őt a római helytartónak. De kiJk voltak.végső soron a templomiak, kik rontottak rá a meditálóra a kertben, kik adták át Pilátusnak? A zsidó kutatók, legtöbb érvelésükhöz Lukácsot hívják tanúul, aki - görög volt. Csaknem kétszáz éves evangéliumkutatás soha ilyen primér szerepet nem adott volna Lukácsnak, aki inkább Márk és Máté árnyékában áll. Lehetséges az, hogy a zsidó Márk és Máté inkább illethető hamisítás vádjával, mint a viszonyokkal kevésbé ismerős görög Lukács? Vagy éppen azért, mert idegen volt, lehetett tárgyilagos? Mégis, aki figyelmesen Bibliát olvas s abból ismeri azt, amit Jézus Krisztus értünk tett élete utolsó jeruzsálemi napjaiban, annak el kell ezt a könyvet olvasnia. Nem tudjuk közelebbről, ki volt a bizottság keresztyén partnere. Feltűnik azonban, hogy nem azokkal tárgyaltak, ______2 Jesu, dulcis memoria Jézus édes emlékezet, Te adsz szívünknek örömet. Se méz, se semmi nem lehet Jelenlétednél édesebb. Jézus, szívbéli szent öröm, Igazság kútja, fényözön, Gyönyör, túl minden gyönyörön, Kihez a vágy közel se jön. Ki téged ízlel, éhezik, S szomjasabb lesz, aki iszik. De másra már nem szomjazik, Csak Jézusért óhajtozik. Maradj velünk, Uram, maradj, Fényedből fényességet adj, Elménkben ködöket ne hagyj, Ki e világnak méze vagy! Ha szívünket látogatod, Az igazság felragyog ott, A hiúság elpárolog, S a mélyben szeretet lobog. Ezer vágyam feléd eped: Mikor jössz, Jézus - kérdelek. Mikor vidítsz föl engemet, S elégíted ki lelkemet? (Clairvauxi Bernét - 1090-1153) akik munkájuk révén, az újtestámentomi kutatás terén, tekintélyeknek számítanak. Robert Lindseyt nem ismerjük, viszont a könyvben csak akkor idézik, ha osztja a többség véleményét. Sok vitaanyagot nem szolgáltat a közös beszélgetéshez. Igen kérdéses Jézus utolsó napjainak ez a »mitologiátlanítása«. Hogy természetesen egyszerű zarándokként, szamáron, Jeruzsálemben föl akart volna tűnni - ez nem elég alap sem a világméretű mozgalomhoz, sem a - bármilyen - hatóságok ilyen végzetesen éles reakciójához. Azt pedig, hogy Jézus mindig a zsidó hagyományos tanítás szerint cselekedett és hogy semmit nem mondott és tett, amivel zsidó törvényt sértett volna meg, sokkal alaposabban kellene megvizsgálni. Félő, hogy itt a vádra való tekintettel túlbuzgó békülékenység játszott a bizottságnál szerepet. Gémes István
