Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám
ÚT/TRR5 Emlékeimből Szeretnék a gyülekezet tagjaival együtt visszaemlékezni, amikor a caracasi gyülekezet fennállásának 30 éves fordulóját ünnepli. Én most nem a 30 éves, hanem a 35 éves magyar protestáns egyházra, annak a legelső időire és kezdeteire emlékezem, arra az első öt évre, amikor még nem volt szervezett egyház, de már volt élő egyház. Ezzel tartozom mindazok emlékének, akik már nincsenek velünk. Ismereteim szerint Venezuelában 1947 előtt csak néhány magyar élt, akiket a sors idevetett. 1947-től azonban, amikor a második világháború után a kivándorlás megkezdődött, Venezuelában mind több és több lett az emigráns magyarok száma, s köztük a protestánsoké is. Az első istentiszteletet Venezuelában 1947 karácsonykor tartották a protestáns magyarok Barutában, Sucre tartományban, dr. Nyerges Miklós otthonában. A gyülekezet tagjai a következők voltak: dr. Nyerges Miklós, felesége: Margit, fia: Miklós, leánya: Éva, Baumann János és felesége s leányuk: Trudi, Pelley János és testvére: Erzsi. Az igehirdetés textusa ez volt: »Tudjuk pedig, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van.« Ezután megkezdődött a magyar protestánsok összegyűjtése. Az 1948 évvégi kimutatásokban már csaknem száz név szerepel. A sarriai és trompilloi emigráns táborokban felekezeti különbség nélkül tartottak bibliaórákat. Dr Puky Pál rendszeresen tartott családi bibliaórát. írott prédikációkat olvasott fel dr. Harcsár László, dr. Nyerges Miklós és Seitz Gusztáv. 1948-ban dr. Dienes Barna, az Egyházak Világtanácsa dél-amerikai megbízottja, három alkalommal tartott istentiszteletet és osztott úrvacsorát. 1950-ben a Mission Presbiteriana (Esquina Padre Sierra) minden hó utolsó vasárnapján orgonahasználattal kölcsönadta a templomát. A lelkész és az orgonista először látható idegességgel figyelte, mit művel majd az idegen társaság az ő templomukban. Az első istentisztelet igehirdetője dr. Nyerges Miklós, az orgonista Nyerges Éva volt. Az év július 9-én dr. Dienes Barna tanácsára megalakult az ideiglenes egyházközség. Az 58 tagból álló közgyűlés megválasztotta a 12 tagú presbitériumot, megbízta dr. Nyerges Miklós ideiglenes gondnokot és dr. Harcsár László presbitert a szervezési munkákkal. Ettől kezdve havonta egy vasárnapon, minden nagy egyházi és nemzeti ünnepen rendszeresen volt istentisztelet, amit az ideiglenes gondnok tartott. Az igehirdetés szövegét a vidéken lakó magyar protestánsok is megkapták. Az ideiglenes presbitérium vasárnapi iskolát is indított, s mivel a római katolikus magyaroknak nem volt lelkészük, felekezeti különbség nélkül vette fel a gyermekeket. Egyidejűleg megindult a cserkészmunka szervezése is. A fiúcserkészek első vezetője Szotyori Nagy Tibor presbiter volt, a leánycserkész-csapat parancsnoknője a később Lórántffy Zsuzsanna Nőegylet első elnöknője, dr. Egyed Jánosné. Az 1950-51. évben az egész országban tovább végezték a magyarok felkutatását és nyilvántartásba vételét. 1951-ben a római katolikus hívek is kaptak lelkészt, Pribusz György személyében. A protestáns gyülekezet ezután lelkészt keresett és 1952-ben, a fáradozás eredményeként - szeptemberben - megérkezett Pósfay György evangélikus lelkész. Ennek az ötéves hősi küzdelemnek és kitartásnak is eredménye és gyümölcse az, hogy most 30 éves jubileumot ünnepelhetünk. S azok munkája és erőfeszítése nélkül talán ma nem volnánk ott, ahol - hála Istennek - vagyunk, akik megérdemlik, hogy feljegyezzük nevüket és megáldjuk emléküket, illetve akik még élnek - életüket. Ezek a következők: Már elhunytak: dr. Nyerges Miklós, dr. Ágoston Zoltán, dr. Izsák Olivér, Krisch Károly, dr. Paesewitz Güidó, Tihanyi Elemér, Seitz Gusztáv. Első presbitereink (Venezuelában): Krisch Ervin, -Láng Imre, Szotyori Nagy Tibor. Külföldön: dr. Gavallér Béla, Márfy János, Rigó Lajos, dr. Kontra Kálmán, Szilágyi Zoltán. Megemlékezésemet idézettel kezdtem, idézettel fejezem be. 1952-ben megjelent a venezuelai magyar protestáns gyülekezet egyházi értesítője, az »Üzenet«. Ennek első, októberi számában dr. Nyerges Miklós gondnok többek között a következő emlékezetes szavakat írta: »A mi utunk, idegenbe szakadt protestáns magyarok göröngyös útja. De az Ige és magyarságunk belső ösztöne erősebbek voltak, mint mi. A kezdeti bibliaórákból rendszeres istentiszteletek lettek. Aztán egyházközséggé alakultunk, mi voltunk az első egyház az új emigráció életében ...« Éva Nyerges de Matute presbiter Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű adásai minden csütörtökön és pénteken este hat órakor hallhatók a 41 méteres rövidhullámon. Január 6. A messziről jövők (Kellner Ilona) 7. Külmissziói negyedóra: Az etiópiai misszióból (Terray László) 13. Mindennek rendelt ideje van (Kemény Péter) 14. Hitünk alapvető kérdései IV: A törvény alatt (Pósfay György) 20. Légy vendégünk! (Koltai Rezső) 21. Levelesláda (Terray László) 27. Jóval győzd le a gonoszt (Pátkai Róbert) 28. Gyermekeknek: Ábrahám Február 3. Az idő drága, a kegyelem ingyenes (Pósfay György) 4. Külmissziói negyedóra: Látogatás Hong Kongban (Terray László) 10. Bűnbánat felelősséggel (Szépfalusi István) 11. Hitünk alapvető kérdései V: Jézus Krisztus (Pósfay György) 17. Felmegyünk Jeruzsálembe (Szige-Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 9- ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Stadtoldendorf „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő-Redakteur: L. G. Terray, Prestegárden, N-1640 Ráde, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7000 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztőbízottsäg-Redaktionsausschuß: Lajos Kótsch, D-7140 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C. de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Szabadi Sándor, Reitplatz 1, D-6949 Wald-Michelbach. St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr 19403/1983
