Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 5. szám

MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXVII. évfolyam 1983. 5. szám A VÉG Kevés olyan fogalmat ismerünk a Bibliában és a mindennapi életben, melynek jelentése nagyon negatív, de nagyon pozitív is lehet. Ez a rövid szócska ilyen fogalom. Amikor a próféta Isten türelmének a végét hirdette az Ószövetségben, bizony rossz idők jöttek a zsidó nép­re. De a fogság végének a hírére minden ember szíve örömre derült! Ha egy jól sikerült kirándulásnak, egy jól eltöltött szabadságnak, egy kedves rokon látogatásának érkezik el a vége, mindannyian szomorúak vagyunk. Szomorúságra, sőt sírásra okot adó dolog, ha egy házasság vá­lással ér véget. - Fájdalmas, ha egy keresztyén ember az élet nehézsé­gei és próbatételei miatt ezt mondja: vége a hitemnek, nincs többé. De mindannyian örülünk, ha a be­tegségünk ér véget, minden diák örül, ha egy jól végzett esztendőt fe­jezhet be az iskolában. Minden épít­kező ember örömmel mondja: vége van az építkezésnek, ami azt jelenti - elértem a nagy célt! Kezdet és vég elválaszthatatlanul összetartoz­nak egymással. Kezdetben teremtet­te Isten az eget és a földet. Jézus pedig ezt mondta: én veletek vagyok minden nap a világ végéig. Nemcsak az emberi, de az állati és növény­világ is e két határ között mozog; keletkezés, elmúlás elválaszthatat­lanul összetartoznak. Ez egyben az emberi gondolkodás, alkotás, cse­lekvés és élet határát is mutatja. Senki sem élheti túl saját halálát! Ugyanúgy, ahogy a világ léte hatá­rok közé van szorítva, az emberi élet időtartama is korlátozott. Mit jelent ez? A vég a halál szokták mondani az emberek. Minden mindegy, hiszen egy helyen fejezzük be, halljuk gyakran Isten­ben nem hivő emberek szájából. Egy 85 éves asszony ezt mondta: vége lesz a életemnek, de nem gon­dolok rá; olyan értelemben nem, hogy nem félek a végtől. A halál után Isten fog majd ítélni felettem, az Ő kezében jó helyen leszek! A halál olyan értelemben cél a ke­resztyén ember életében, hogy ak­kor minden gondot és fájdalmat át lehet adni az Isten kezébe, akkor már nem terhel minket semmi földi. Mint ahogy a sportban az első he­lyezettnek át kell jutnia a célvona­lon, és csak akkor nyert, csak akkor lehet neki gratulálni, ugyanúgy a ke­resztyén ember célbajutása a halál­lal, a látszólagos emberi véggel kez­dődik, de csak Istenben teljesedik be! Hogyan fogok meghalni A legtöbb ember megpróbálta már ezt magában elképzelni. Mi történik, ha érzem, hogy jön a halál? Ha egy, még meg nem született csecsemő gondolkozni tudna, bizo­nyára félne ettől a világtól, ahol majd az éles fény a szemébe süt, a szél fújni fogja és fázni fog, ahol talán gyűlölni fogják és egyedül lesz. Bi­zony, szörnyű lenne akkor minden csecsemőnek a születés pillanata, félne és rettegne a mi embervilá­gunktól. Először borzasztó félelmet élne át, és csak utána, később tudná mondani: ok nélkül féltem. Mindany­­nyian a halál felé megyünk. Hogy mi lesz a halál után, azt senki sem tudja biztosan. Ugyanúgy képtelenek vagyunk Isten eljövendő országát el­képzelni, mint ahogy egy meg nem született csecsemő a mi világunkat sem tudja agyába befogadni. De Jé­zus azt mondta: »én élek és ti is élni fogtok! Ahol én vagyok, ott lesznek az enyémek is. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne is csüggedjen!« A végre készülni kell, mert nem tudjuk, mikor jön. Milyen sok kisgyermeket temetnek el éven­te szüleik, milyen sok fiatal hal meg túlerőltetett szíve vagy a rák miatt, hány ember indul el az autópályán és nem tér soha haza? Ostoba az az ember, aki felszáll a vonatra, de nem tudja hová akar menni, sajnálatra méltó az az ember, aki nem veszi tudomásul, hogy az ő élete is egy­szer véget ér. Nem minden ember koporsója mellett lehet elmondani azt, hogy céljait mind elérte, terveit mind megvalósította, s akkor jött számára a vég. Az Istennel való lét folytatása ezt jelenti a keresztyén ember számára a földi élet vége. Isten ben­nünket a halálon és síron túl is meg akar tartani, mint az Ő kiválasztott partnereit! Újjá akar teremteni min­ket. Nem egy isteni őstengerbe fo­gunk halálunk után visszafolyni, ha­nem az Ő hívó szaván keresztül feltámadunk és Istennel személyes, megfogható kapcsolatba kerülünk. A francia költőt, Charles Péguy-t megkérdezték halálos ágyán, hogy érzi magát, Ő ezt válaszolta: már nagyon kiváncsi vagyok! Ferenczy Zoltán Perth, Ausztrália. A magyar evangé­likus és református gyülekezet körle­vele közli, hogy továbbra is minden hónap második és negyedik vasár­napján van magyar istentisztelet, de. 11 órakor a Magyar Otthonban. Az istentiszteleteket legnagyobbrészt Kemény Péter lelkész végzi, akadá­lyoztatása esetén - melbournei és adelaidei szolgálatai alkalmával - Szombathy Lajos János presbiter és lektor. A Nőegylet negyedévenként uzsonnával egybekötött kultúrdélu­­tánt rendez.

Next

/
Thumbnails
Contents