Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám
ÚT/TÁR5 ÍX) _ Házasság és hűség Varga Pál lelkész, mint csoportvezető, bevezetésül néhány bibliai példát hozott elő ehhez a ma sokat vitatott témához. Mit mond az ószövetség a hűségről és mi ehhez az Újszövetség véleménye? A többnejűség korában szó sem volt a férfiak hűségéről. Kötelességei csak az asszonyoknak voltak. Azonban az Újszövetség új »tanítást« hoz erről a kérdésről. Jézus számára a hűtlenség már a gondolatban kezdődik. Az egész Biblián végigvonul a kép Istennek az emberekkel való szövetségi hűségéről. De az ember mindig, újra meg újra hűtlenné lesz. A házasság a szövetség szimbóluma; a házastárs benne mindig Isten »képviselője«; Istené, aki a szövetséges társaitól hűséget követel. A vitacsoport 15 résztvevője igen eleven beszélgetést folytatott. A kérdések élesen vetődtek fel. Például: Hol kezdődik a hűtlenség? Már a házasságkötés előtt is lehet erről beszélni, vagy pedig »házasságszerű« kapcsolatoknál is? Csak a házasságon belül érvényes a hűség hötelessége? Mi legyen a véleményünk a divatos »próbaházasságokról«? S a beszélgetés is megmutatta, hogy az utóbbi téma a generációk közé nagy éket tud verni. De a beszélgetés új irányt vett: hútlenség-e az, ha a házasfelek kölcsönös ígéretüket nem tartják be? Melyikük lesz a »hűtlen«? Az volt a vélemény, hogy ily körülmények között igazi házassági viszonyról nem lehet többé beszélni. Ebben az esetben teljesen visszaéltek a házassággal, mint Isten akaratával. Még hosszabb vita alakult ki, amikor arról beszélgettünk, hogy mi a helyzet olyan házasságnál, ahol a felek egyike hitetlen. Ha a hűséget, mint isteni parancsolatot fogjuk föl, a hitetlen fél úgyse tart magára nézve semmi parancsolatot kötelezőnek, hiszen számára se Isten, se törvény nem létezik. Mit tegyen a hivő fél? Az volt a vélemény: mindenképpen az Isten hűsége kell hogy itt is az abszolút mérték legyen, amely megmarad annak, ha a másik hűtlen is lesz. Sokan közülünk nem akartak a hűségről, mint törvényről, kényszerről beszélni. Szerintük a hűség az igazi házasság tulajdonképpeni ismertetőjele. Hűtlenség a házasságban tulajdonképpen »betegséget« jelent, mert a hűtlenség a lélek betegségét tárja föl. S ezért beteg a házasság is, ha hűtlen valamelyik házasfél. Ludwigsburgban jártunk A Kastl-i Magyar Gimnázium protestáns tanulói számára nem ismeretlen Ludwigsburg neve. Többen közülünk már négyszer is részt vettek az évek során az őszi körzetikonferencián. Ezért fogadtuk ebben az évben is nagy örömmel a konferenciára szóló meghívót. Mindenki, aki már megismerte azt a családias, meleg légkört, amely ezeket a konferenciákat jellemzi, szívesen jelentkezik évről évre. Az első este nagy örömmel hallgattuk Kodály Zoltán Székelyfonó című zeneművét, mert ez nemcsak megemlékezés volt, hanem a magyar népi kultúrából való részesedés is. A konferencia témája - szerelem, házasság, család - volt. Többünknek nagyon tetszett, ahogy Cseri Gyula áhítataiban a már ismert, házassággal kapcsolatos igéket és történeteket egész új, szokatlan megvilágításba állította. Másnap Gémes István a házassággal kapcsolatos tudnivalókról szólt. Ez azért tetszett nekünk, mert a házasság előtt álló fiatalok sokszor naív vagy rózsás illúzióit eloszlatta. De az előadás, amely nyílt, pozitív és házasságigénylő volt, senkit sem riasztott el közülünk, sőt! Megerősített minket ebben az irányban. A délután folyamán csoportos megbeszélésre nyílt alkalom. Jó volt a többiek véleményét megismerni, kérdéseket megbeszélni, informálódni. Valaki közülünk megjegyezte: ez olyan jó, ide Az »ideális házasság« egyik feltétele, hogy a felek'mindenről - így a hűtlenségről is - beszélgetni tudnak egymással. Néhányan úgy látták, hogy a hűtlenséghez vezető út ott kezdődik, ha az egyik házasfél kívülállóval beszéli meg házassága problémáit, mert a házastárssal nem tudja. Bizony, a betegség jele az, ha belső családi ügyeket már csak idegenekkel tudok megtárgyalni. Itt már hűtlenséget követtem el! Modern időnkben a »mindent szabad« gondolkozás a házasságokba is betört már. Hova vezet az, ha ezért a lehető hűtlenséget egy szép napon szalonképessé, »természetessé« teszszük és igazoljuk? A hivő ember Istentől kapja az erőt a hűséghez. Tudatosan kell tehát a házasságában Istennel élnie. Ő segíthet, hogy hű maradjak és megálljaim a kísértés próbáit. még több magyar fiatalt kellene meghívni! Nagy izgalommal készültünk az irodalmi estre, melyet mi tartottunk. Örültünk, hogy mindenki feszült figyelemmel hallgatott reánk. Verseken keresztül próbáltuk bemutatni az elmúlt, a beteljesedett és a vágyakozó szerelem széles skáláját. Jól esett, hogy a befejező gitáros szerelmes ének refrénjét együtt énekelhettük. Az este bibliai megalapozottságú lezárását élhettük át Bán József áhítatával. Másnap délelőtt nagyon meglepően hatott Visserné-Pál Irén gondolatsora a család és egyén tudatalattijáról. Sok megválaszolatlan kérdésünkre kaptunk a délelőtt folyamán választ. Ludwigsburgi konferencia 1982 Délután jó volt találkozni a Bad Cannstatt-i Magyar Evangélikus Gyülekezet tagjaival; velük együtt a konferencia lezárásaként az úrvacsorái oltárhoz járulni. Köszönjük ennek a gyülekezetnek az áldozatkészségét, amely lehetővé tette részvételünket ezen a konferencián! Hazafelé utazva valaki így fogalmazta meg a gondolatát: Kár, hogy már vége van, de szívesen eljönnék jövőre is! Ferenczy Zoltán hitoktató lelkész vezetésével Svájc, Erdély, Kanada, Hollandia, Németország képviseletében vettünk részt a konferencián: Bán Beáta, Bán Éva, Pop Emil, Magyar Marjan, Kis-György Ibolya, Papp László, Simon Péter és Tousciuc Liane.
