Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 2. szám
H. Pétursson: Lelkemet bízva ajánlom Hűlő árnyékban Cs. Szabó László önéletrajzi írásaihoz »Hűlő árnyékban « címmel jelentek meg a közelmúltban Cs. Szabó László önéletrajzi írásai az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában. A kötetet a kiadó a szerző 75. születésnapjára kívánta megjelentetni. Az eredetileg könyvbemutatónak is tervezett ünnepi, születésnapi irodalmi estet a Szepsi Csombor Kör és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közös rendezésében Londonban, 1980. november 11-én tartották meg. Az alábbiakban közöljük Szépfalusi Istvánnak az ünnepi esten elhangzott köszöntőjét. »Cs. Szabó László személyében az Európai Magyar Szabadegyetem tiszteletbeli elnökét köszöntőm. Teszem ezt Szöllősy Árpád elnök és a két nappal ezelőtt Bázelben ülésezett elnökség nevében. Húszéves ismeretségünk óta nem elsőízben kell erre a születésnapot köszöntő megtisztelő szerepre vállalkoznia a mindig csak botladozó nyelvű, nem-író mégis-tanítványnak. De ma is szívesen tesz eleget a megbízásnak, mert egyetemes egyházi és az európai magyar kultúra terjesztése során - Trysiltől, az első Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia színhelyétől Bécsig - számtalan útbaigazítást, tanácsot és eligazító kritikát, bátorítást kapott a mindig segítőkész Mestertől. Ez jogosítja fel a köszöntőt, hogy 75. születésnapja alkalmából >az osztályfőnökök igazgatóját«, ma elsősorban tisztelő barátként szólítsa meg. Kedves Csé! Szóval és cselekedettel ismét segítségemre siettél, magad adtad meg a végszót, ez formálta a gondolatot, segített megfogalmazni a mondatot. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem gondozásában megjelent könyved első példányát Szöllősy Árpád rieheni házában nyújtottam át neked, az ablakon keresztül láttad először, talán emlékszel még az alkalomra. Itt van a kezemben A gyanútlanok-nak ez a példánya. Átlapoztad és dedikálva viszszaadtad. Olvasom a sorokat: >... még megírandó műve(i)m s hátrahagyandó összes művem gyanítható, feltételezhető és kívánatos kiadójának, de elsősorban mégiscsak . . . Bázel, 1976. november 2.« Néhány héttel ezelőtt tértél vissza Londonba, harmincegy esztendő után első magyarországi utadról. Ezt az eseményt életed örvendetes lehetőségének tartom. Szeretném ezért születésnapod alkalmából ajándékként az idézett dedikációban rögzített kívánságodat visszaadni, kiadói nyelven azt is mondhatnám, az ígért jogokat továbbadni annak a magyarországi kiadónak, amelyik vállalkozik egybegyűjtött írásaid kiadására. Neked pedig 75. születésnapod alkalmából azt kívánom, hogy még megéld összes műveid legalább első kötetének budapesti megjelenését és ilyetén elismerésedre még életedben sor kerüljön. Teológus mivoltomból »fakadó összeköttetéseim« révén tudom - református emberként sokszor figyelmeztettél a »hübrisz« kísértéseire, ezért javítom a szót hiszem, hogy a kiadónak nem kell nagyon sietnie. Ha viszont a zsoltáros szavaira gondotok, »élesünknek ideje hetven, vagy ha több, nyolcvan esztendő« (Zsolt 90,1Q) - így félidőben lévén -, igyekeznie azért bizony már igencsak szükséges. Isten éltessen!« Ember! Gondolj bánatodban Megváltód halálára. Megerősít sok bajodban Utolsó imádsága. Én Istenem! Jézus által Légy kegyelmes jó Atyám! Hadd járhassak sok áldással Hű Megváltóm nyomdokán. Halálomig velem maradj, Tarts magadnál engemet. A közelemben tudjalak, Még ha büntet is kezed. Hogyha eljő majd halálom És kihív küzdelemre, Lelkemet bízva ajánlom Hű atyai kezedbe. Addig, Jézus, én Megváltóm, Kegyelmedet nyújtsd nekem, Legutolsó imádságom A Te szavad lehessen. (A Passió-énekekből) Isten Igéjével nem lehet tréfálni. Ha megérteni nem tudod, akkor vedd le előtte a kalapodat. (Luther) Ha Isten nem barátunk, nem segít rajtunk barát; de ha Ő barátunk, mit se tesz, ha rajta kívül senki sem barát. (Luther) A keresztyének győznek a szenvedésben, de veszítenek, ha marakodnak. (Luther) Nairobi, Kenya. 1986-ban lesz a kenyai fővárosban a Metodista Világtanács következő világgyűlése. A tanács kb. 50 millió hivőt képvisel, akik 90 országban élnek. Róma, Vatikán. 1984. nov. 27-én, ádvent első vasárnapján lép életbe az új római katolikus egyházjog. Fő pontjai erősítik a nők helyzetét; ahol pl. nincsenek papok, nők kaphatnak megbízatást nemcsak istentiszteletek tartására, hanem esketésre és temetések elvégzésére is. Csak hét esetben ír elő az új jog egyházból való kizárást: tévtanítók, egyházszakadárok, szentelt ostyát megszentségtelenítők, magzatelhajtók, a pápára támadók, súlyos esetben feloldozást adók, a gyónási titok megszegői és pápai engedély nélküli papszentelők. (folyt az. 5. lapról) »Elvégeztetett!« Vége a komédiának, aminek élet volt a neve. Összesen 3 évtizednyi hosszan tartott. Mi minden belefért: szent és profán, öröm és gyász, sírás és nevetés, indulat és megtorpanás, sikerek és vereség, újjongó rivalgás és haláltkívánó csőcseléküvöltés. Megjelent a kísértő és leszállt a Szentlélek, csábítás környékezte és mennyei hang erősítette. Ennek most vége - így is lehet a szót érteni. De az evangélista olyan szót jegyzett föl, amelyben cél és befejezés ad kezet egymásnak. Uram kiáltása nem azt jelenti, hogy mindennek céltalanságát látta volna be. Bár tudott Isten tervéről, kapálódzott is ellene. De a terv terv maradt, amelyet be kell fejezni. S Ő erre vállalkozott. Most ért célhoz a mű és Ő most fejezi be, amit vállalt. így lesz diadalmas kiáltássá utolsó szava. Uram, magadhoz vetted Őt diadalmas célbaérés után. Hozzád ment, helyet készíteni nekünk. Adj vágyakozást az elkészített hely után. Amen.
