Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / Húsvét
6 ÚT/TÁRSm Isten segíts! Csak kevesen figyelnek föl arra, hogy Jézusnak az evangéliumokban leírt szenvedéstörténete egy Isten segítslsel kezdődik. Illetve nem is kezdődik, hanem oka lesz Jézus megöletésének. János evangélista szerint »attól a naptól fogva értettek egyet Jézus ellenségei, hogy megölik« (11,53). Az Isten segíts-esettől fogva. Jézus ugyanis feltámasztott egy halottat, akinek Lázár volt a neve. Lázár pedig rövidített formája a zsidó Eleázár névnek, ami azt jelenti: Isten segít vagy Isten az én segítségem. S pontosan ezzel a tettével úgy felbőszítette Jézus az ellenfeleit, hogy ez volt az utolsó csepp az amúgy is csordultig megtelt pohárban. Ki volt Lázár? Az Újtestámentum két emberről tudósít, akiknek ez volt a neve. Az egyiket Jézus rajzolja meg igen izgalmasan a közismert gazdag és Lázár példázatban (Luk 16,19-31). Jézus ott szembeállít egy gazdagot és egy koldust, s utóbbinak Lázár a neve. Az egyik vigad, a másik koldul, az egyik dúskál az asztalát roskadásig megtöltő ételben, italban, a másik örül, ha egyáltalán morzsákhoz jut. Amikor azonban meghalnak, fölcserélődnek a szerepek: a gazdag lesz kénytelen egy csöpp vízért koldulni, az egykori szegényt pedig a menny megannyi öröme várja. A példázat félreértése volna, ha azt gondolnók, hogy Jézus itt társadalmi igazságtalanságot akar ostorozni vagy éppen a társadalmat megváltoztatni. Sokkal fontosabb példázatának hármas mondanivalója. Mindenekelőtt azt mondta el, hogy »ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát«, vagyis: ahogyan itt, ebben a világban élünk, az - így vagy úgy - kihatással lesz az örök életre is. Mert csak a mi szemünkben választja szét a halál életünk két részét. Isten szemében egy az egész, mert az élet egy és oszthatatlan egész. - Másodszor fontosak a példázat utolsó sorai (mint Reményik verseiben!), mert itt mondja el Jézus a legfontosabbat. Azt, hogy az embereket Isten nem nagy csodákkal akarja szédíteni. Számukra szól, beszél hozzájuk Mózes és a próféták - ma így mondanánk hozzáfűzve: Jézus és a tanítványok - által. Ez az egyetlen mérték, amelyen Istenhez vezető útjukon tájékozódhatnak. Minden más csak porhintés, annak megfelelő, átmeneti sikerekkel. De a legeslegfontosabb a harmadik, szerény, de lényeges apróság: a gazdag ugyan gazdag, megvan mindene, de még neve sincs. Névtelen, anonim. Vele szemben a kutyanyalta koldusnak semmije nincs az égadta világon, de tudjuk pontosan, hogy ki ő. Neve van: Isten segíts! Idézhetnénk itt Ézsaiástól a fontos mondatot: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy! (43,1). Lázárnak semmije nincs, de Isten ismeri őt, név szerint, s számon tartja. Ez a számontartottság a legfontosabb, mert magában hordja Isten segítségének ígéretét. Az én Istenem segít, s aki már a nevében is ezt a bizalmat hordja, azt se itt, se odaát nem érheti meglepetés. Az az Isten tenyerén van. A másik Lázár Az ő képe nem ilyen egyértelműen áttekinthető és egységes. Mozaikkövecskékre vagyunk ráutalva, ha az alakját némileg össze akarjuk állítani, s ebben kizárólag János evangéliumára támaszkodhatunk. János szerint Lázár a Jeruzsálemtől keletre fekvő kis faluból, Betániából való volt. Testvére volt a két nővérnek, Mártának és Máriának, akikről különben Lukács révén ismerünk egy részben kedves, részben nehéz epizódot (Luk 10,38-42). Lukács ott elmondja, hogy Márta (talán a testvérek legidősebbike?) befogadta egyszer Jézust a házába. Innen lenne érthető, hogy miért beszélt később Jézus tanítványainak »Lázár barátunkról«, s mért tettek neki a nővérek utóbb szemrehányást, amikor a beteg Lázár hiába várt barátja jövetelére, s meg is halt. János pedig ki is emeli, hogy Jézus különben szerette a betániai testvéreket (Ján 11,5). De még inkább lenne érthető, hogy mért kente meg egyszer Jézus lábait Mária és törölte meg a saját hajával azokat (Ján 12,3). Jézus ebben nemcsak a vendégnek kijáró tiszteletadást látott, hanem a temetése napjára való előké(folyt. az 7. lapon) Jézus kihívja Lázárt a sírból (Vatikáni képtár)
