Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám
»Kisázsia nagy csillaga« 1812 évvel ezelőtt hangzott el az általunk ismert legrégibb keresztyén húsvéti prédikáció. Az Újtestámentum iratainak lezárása után évtizedek múltak el, anélkül, hogy valami az utókorra írásban fennmaradt volna. A prédikációt homiliának, azaz versenkénti magyarázatnak nevezhetnénk - egy püspök mondta el a kisázsiai Szárdesz városkában, akinek Meliton volt a neve. Ezért a tradicionális elnevezése is: Szárdeszi Meliton. Meliton püspök személyéről és életéről igen keveset tudunk. Csak a 4.-5. században élt Euzébiusz, az első keresztyén történetíró tesz róla említést. Többek között idézte az Efezusi Polükarposz püspök mondását, aki szerint Meliton »Kisázsia nagy csillagai« közé számított és Kr. u. 190- ben halt meg. Amit a tevékénységéről tudunk, azt szintén a már említett Euzébiusznak, meg Színai Anasztáziusznak köszönhetjük. Ők ketten őriztek meg töredékeket a munkáiból. Meliton ugyanis hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki. írt a keresztségről csakúgy, mint a vendégszeretetről, Isten testi mivoltáról és a vasárnap jelentőségéről, a teremtésről meg a próféták helyes életfolytatásáról. Nála található az Otestámentum könyveinek első felsorolása. Vitairatot írt az eretnek Markion ellen, valamint elkészítette a római császár, Markusz Auréliusz részére a ke(folyt, a 6. lapról) liumával - megkezdett bibliaórák az Újszövetség első könyvének 21. fejezetéig jutottak el az év végéig. A mindenki számára nyílt bibliaórák sajnos csak egy szerény kis közösség rendszeres látogatásával számolhatnak. Ezért ezúton fel szeretnénk vetni a kérdést: lenne-e érdeklődés pl. a csütörtöki bibliaköri alkalmak után?! Családlátogatások: a lelkész 1981- ben végiglátogatta Bregenzben, Bruck a.d. Murban, Deutschlandsbergben, Eisenstadtban, Kapfenbergben, Klagenfurtban, Leobenben, Mattersburgban, Sauerbrunnban és Spittalban élő híveinket. Bécsben - amint azt 1981. aug. 31-én bejelentette - megkezdte 500 magyar család felkeresését és az év végéig a 20-23. kerületben lakók felkeresését fejezte be - néhány elmaradt látogatást kivéve. Az elkövetkező évben folytatódnak a bécsi látogatások és Linzben és környékén keresi fel a lelkész híveit otthonukban. (a lelkész évi 1981. jelentéséből) resztyénség védőiratát. Nem csoda, ha életében már nagy prófétaként tisztelték, s amit az öröklött bűnről, Krisztus feltámadásáról és poklokraszállásáról írt, az nagyon hálás visszhangra talált a későbbi egyházi tanítóknál. A bibliai Szárdesz városának volt Meliton a püspöke. Ezt a várost, amely a törökországi Szmirnától kb. 80 km-re fekvő mai Sárt falucska helyén volt, csak két ellentétes oldalról ismerjük. Valószínűleg a Kr. e. 13. században alapították, s virágkorát, mint Lüdia fővárosa, legnagyobb uralkodója alatt érte meg, akit - máig is emlegetjük! - Krőzusnak hívtak. Gazdag kereskedőváros volt, itt vertek a világon valószínűleg először ércpénzeket. Kürosz és Nagy Sándor birtokában is volt a város, majd Kr. e. 129-ben a római Asia tartomány része lett. Vallásos kultuszai világszerte híresek voltak, s az egyik legnagyobb Artemisz templommal dicsekedhetett. Nem lehet csodálkozni, hogy a Jelenések könyve szárdeszi levelében Jézus csak »néhányról« tud, akik ebben a városban »nem szennyezték be a ruháikat«, s ezért a gyülekezetnek az a neve hogy él, pedig tulajdonképpen halott (Jel. 3,1-6). - Nos, nem tudjuk, milyen lehetett 100 évvel később a gyülekezet. De az bizonyos, hogy Meliton személyében igen komoly és messze híres püspöke volt. A püspöki prédikáció sokáig ismeretlen volt. 1931-ben bukkantak rá Egyiptomban egy kéziratra, amelyből Campbell Bonner nevű amerikai kutató fedezte fel a homíliát és csak 1940-ben adta közzé a felfedezését. »De passione«-azaz a szenvedéstörténetről szól a beszéd. Roppant érdekes a tartalma, mert egyúttal azt is megtudjuk belőle, hogy az akkori keresztyének milyen szemmel olvasták az Ótestámentumot. Meliton azt mondja, hogy mindaz, ami nagypénteken és húsvétkor történt, annak az Ótestamentumban már megvan a »típusa«, az előképe, mégpedig a páska története. 2. Móz 12-ben szó van a páskabárányról, amelyet az Egyiptomban raboskodó zsidóknak meg kellett ölniök, s a vérével a házuk ajtaját bekenniük, nehogy ők is elveszítsék elsőszülötteiket. Nos - mondja Meliton -, ez a bárány a »típusa«, előképe Jézusnak, aki a vérét érettünk ontotta. Ezért Ő az igazi húsvéti bárány, tökéletesebb, mint az _ ÚT/TÁRSOlá egyiptomi volt. Ő lett karácsonykor testté (ezt is Meliton fogalmazta először így), őbenne emberi és isteni lényeg egyesült (ez is az első, ilyen meghatározás) és Ő örök idők előtt való (szintén Meliton speciális kifejezése). Ez az örökkévaló Ige már most a mi Királyunk és szuverén Urunk (szinte szükség sincs a visszajövetelére, amiről Meliton soha nem is beszélt!). Tanult, képzett embereknek szól Meliton ebben és a többi írásában. Templomában nyilván az elgörögösödött műveltségű város »középosztálya« találkozik és hallgatja nyilván élvezettel a püspököt. A püspök nem mesél, pedig azt is joggal tehetné: van adatunk róla, hogy Meliton az első ismert keresztyén zarándok, aki azért ment föl Jeruzsálembe, hogy a helyszínen pontosan utánajárjon az ott Jézussal történteknek. De ő nem mesél, hanem magyaráz. Mégpedig - műveltekhez illően! - két lépésben. Először felolvastatja a bibliai történetet az istentiszteleten. Azután előlép egy nyelvész-lektor, aki a felolvasott szöveget nyelvtani szempontból szedi szét, elmagyarázza a sajátosságait, és felhívja a nyelvi szépségekre a figyelmet. S csak ezután lép szószékre maga a püspök és ennek alapján, prédikál. Hogyan? Valószínűleg igen fárasztó lehetett gondolatai követése. A keresztyénség történetében valószínűleg először meg kell magyaráznia hallgatóinak, hogy hogyan egyesítette magában Jézus Istent és az embert. Ha viszont a kereszten függött, ki szenvedett benne: csak az ember vagy Isten is? Két természet volt benne - mondja Meliton -, kettős lényeg, de azok mégsem választhatók szét egymástól laboratóriumi tisztasággal. Mert mindig ugyanarról az egy Jézus Krisztusról van szó. Szenvedését sem lehet csak az emberre hárítani, hiszen az Atya is résztvesz abban, miközben általa az emberölő halál győzetik le - a Szentlélek segítségével! Az ellentétpárokat és a szellemes fordulatokat nagyon szereti Meliton püspök és szívesen állítja a prédikálás szolgálatába. A nemes görög hagyomány az ő ajkán valami addig alig ismert tökélyre tesz szert. Utólérhetetlen Meliton ebben, még akkor is, ha egyesek mesterkéltnek és dagályosnak tartják. Milyen gazdagságról tanúskodik pl. ez a mondata: »Fiúként született, bárányként vezették (a mészárszékre), juhként ölték meg, emberként temették el, halottaiból Isten(folyt. a 8. lapon)
