Útitárs, 1981 (25. évfolyam, 4. szám)
1981 / 4. szám
Hírek ÚT/Tfífísm ___________ Vendég „házigazdák“ 4 Nagy örömmel vettük a hírt már hónapokkal korábban, hogy Wilhelmsfeldben, gyülekezetünk területén kerül megrendezésre az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia. A programba bekerült a helyi gyülekezet estje, egy kirándulás Heidelbergbe és egy közös istentisztelet Nagypénteken. Gyülekezetünk több tagja élt a lehetőséggel és a Heidelberg környékén lakók, a frankfurtiak, sőt a távolabb lakók is eltöltöttek egy vagy két napot a konferencián. Vendégek voltunk, de egy kicsit házigazdának is éreztük magunkat. A gyülekezeti estére nagy izgalommal készültünk. Szerettük volna egy változatos, vidám, de mégis tartalmas műsorral bemutatni magunkat a svédeknek, hollandoknak, angoloknak, dánoknak - ahogy mi az ott élő magyarokat egymás közt nevezzük. Gyülekezeti esténkén többen közreműködtek. Dr. Újvárosi Imre Heidelberg múltját és jelenét ismertette dióhéjban, előkészítve a másnapi kirándulást Heidelberg városába. Füzessi Theodor és Spannenberg Ibolya, heidelbergi diákok a Heidelbergi Káté első magyar nyelvű fordításából olvastak fel. A szép régi magyar nyelv életre kelt a kétnyelvű fiatalok ajkán - évszázadok múlva azon a földön, ahol először megfogalmazták deákul és németül. Többek előtt világossá vált, hogy sok vitát és keresést, valamint fogalomtisztázást megtakaríthatnánk, ha jobban odafigyelnénk az ősök tanítására, akik a maguk korában már egyszer megfogalmaztak alapvető hittételeket. Minden hivő kér. ember hajlamos rá, hogy a felismert hitigazságokat maga fogalmazza meg. Ez jól van így, de nem szabad elfelejtenünk, hogy elődeink se voltak műveletlenek, az ő hitük is élő hit volt, és számukra nem csak lelkiismereti kérdés volt a hit, hanem létkérdés. Császárok és királyok kezébe adták confessziójukat, hogy magukat és hittestvéreiket megmentsék az eretnekség vádjától, sok esetben a kiirtástól. A „Tiszteld atyádat és anyádat“ parancsát saját érdekünkben szabad ma így is értelmeznünk: több figyelmet az atyák tanítása iránt. Mohar Ákos, költői nevén Jean Apatrida, Heidelbergben élő, magyar, német és francia nyelven író költő, verseiből olvasott fel. Külföldön, idegen ajkú népek között töri át a nyelv elválasztó korlátáit a nyugtalan, szépre vágyakozó lélek, mely ízig-vérig a magyar szellemi hagyományban gyökerezik és egyidejűleg szerves része az európai egyetemes kultúrának. Egy magyar gyülekezet feladatai közé tartozik, hogy medret kínáljon az ilyen tiszta forrásból feltörő pataknak is. Baranyi József a wetzlari evangéliumi rádió munkáját ismertette beszámolójában. Mindenkit meglepett, hogy az evangéliumi adások atyja egy amerikai volt, aki - magyar származású. Ma ez a vállalkozás több tucat nyelven sugároz a földkerekség minden területére evangéliumi adásokat. Német nyelvű gárdája Wetzlarban működik, a legmodernebb stúdióval felszerelve. Itt kap helyet az egyik magyar szerkesztő is. Wetzlar gyülekezetünk földrajzi területéhez tartozik, többen közülünk segítői a munkának. A rádiós munka is igényel gyülekezeti „hátteret“. E komoly témák ellenére ez az este a vidám nevetés estéje volt. A beszámoló lelkész nyelvbotlásai, a közbeszólók szellemessége, a magyar humorkészség feszültsége otthonos légkört teremtettek. Miközben a szép kézimunkával díszített énekeskönyv-borítókat a lelkész bemutatta, s dicsérte azokat a? asszonyokat, akik e „kicsi“ munkákkal sokat tettek, a komoly csendben megszólalt a papné: „Csak készítenél egyszer egy ilyen borítót, majd megtudnád, hogy milyen kicsiny munka!“ A hölgyek kárörvendő nevetése betöltötte a termet. . . Ezek után ha a kicsi szó valamely változata előjött, csak nagy igyekezettel lehetett megtartani a helyzet komolyságát. A nagypénteki istentisztelet úrvacsorái közösségében gyülekezetünk tagjai átélték az együvé tartozás megszentelt örömét. Mint a helyi gyülekezet lelkésze, köszönöm a konferencia rendezőinek, hogy híveinket a konferencián szeretettel fogadták és szóhoz juttatták. Érdemes volna elgondolkozni azon, hogy a jövőben a vendéglátó ország protestáns gyülekezetei még aktívabban bekapcsolódhatnának a szervezésbe és a programba. A nemzetközi magyar kapcsolatok a törzsgárda kereteit túlnőhetnék, a rendezés költségei megosztódnának, a gyülekezet öntu-ACCRA, Ghana. Az összafrikai egyházi tanács főtitkára, dr. Maxime Rafransoa óvott az Afrikában egyre sűrűbben fellépő tévtanításoktól, amelyek hamis ideológiákkal felvértezve törnek be. Óvott az „olajdollárok“ okozta károktól és buzdított a kizsákmányolás, a korrupció és a faji megkülönböztetés elleni harcra. LONDON, Nagybritannia. A canterbury érsek nem látja igazoltnak, hogy csak férfiak legyenek papok, „ha a papnak az a feladata, hogy a népet Isten előtt képviselje, s Istent a nép előtt.“ GENF, Svájc. Dr. Carl Mau, az Evangélikus Világszövetség főtitkára, a következő szövegű táviratot küldte Casaroli kardinálisnak: „Megdöbbentett és elszomorított bennünket a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet. Csatlakozunk azokhoz a keresztyénekhez szerte a világban, akik a pápa mielőbbi gyógyulásáért, a többi sebesültekért és katolikus testvéreinkért imádkoznak.“ LONDON, Nagybritannia. Az anglikán római katolikus bizottság alelnöke, Alan Clark szerint a pápai csalatkozhatatlanság dogmája nem jelent már akadályt a két felekezet egyesülése számára. KÖLN, Német Szövetségi Köztársaság. Közvéleménykutatások szerint hét százaléka azoknak a polgároknak, akik számára ünnepet jelent nagypéntek és húsvét, nem hisz abban, hogy Jézus valaha is élt volna. (Jézus őket is túléli!) STUTTGART, NSzK. Első körlevelében az egyház „politikai telítettségéről“, „egoista mindentudásáról“ és „hangos világiasságáról“ panaszkodik a Württembergi Tartományi Egyház új püspöke, Hans von Keler. Lelkészeit bölcsességre inti, ami a politikai kérdéseket illeti, ezzel a meggondolkoztató mondattal: „a lelkész politikai véleményének nem jár ki a kinyilatkoztatás méltósága.“ data és bátorsága nőne. A családok kapcsolata kibővülne s a fiatalok hite és hitélménye gyülekezetibbé válhatna. Talán a nemzedéki feszültség is feloldódna. Ehhez kívánunk sok erőt és bölcsességet a szervezés bátor munkásainak. Sipos Tibor
