Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
úmáRS „Reménytelenség ellenére" Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 21. nagyheti találkozóját a Köln és Dortmund közt fekvő Radevormwald evang. ifjúsági akadémiáján tartotta. Az ifjúság képviselői — Pósfay Évi, Gémes Pál és Pátkai Tamás — által választott fenti téma, az érdekes kerekasztal-viták, csoportmegbeszélések és előadások, valamint a remek környezet nagyban hozzájárultak a páratlanul jó konferenciai szellem kialakulásához. A program abból indult ki, hogy korunk életkérdéseit vizsgálva, a reménytelenség érzése jellemzi világunkat, sok esetben az ifjúságot is. „Ma már az is optimistának számit, aki azt mondja a jövőről, hogy bizonytalan“ — írta valaki a bejáratnál felállított „Siratófalra". De mit lehet tenni ebben a helyzetben? Mindjárt a konferencia elején Kocsis Gábor író a kérdés társadalmi, politikai és erkölcsi oldalát vizsgálta meg a Kilátástalanság kilátásai című előadásában, s erre a megállapításra jutott: Bár jelenlegi politikai és gazdasági körülményeink között az élet kilátástalannak látszik, értelmet kap életünk, ha van valaki (vagy valami), akiért (vagy amiért) érdemes feláldozni. A reménytelenség érzésének pszichológiai eredőit kutatta Gémes István (Stuttgart) Válságban levők lélektana című elemzésében, amikor meghatározta e válság jellemzőit, ismertette a biológiai krízisek sajátságait, a pánik tulajdonságait és az egyensúly felbomlásának veszélyeit. A pánikra jellemző például a fejvesztettség, a döntések kierőszakolása, a túlérzékenység, a túlzási hajlam, az egyoldalúság és a törvényeskedés. A nagy túlzás arra vezet, hogy nem látjuk a jót, csak a rosszat. Van-e értelme? A Biblia egyik leginkább idevágó, filozofikus iratába A hiábavalóság életérzése és a hit értelme a Prédikátor könyvében címen Cseri Gyula (Frankfurt) vezette be a résztvevőket. Az élet Családi hír Lőcsei László, nyug. evangélikus lelkész, május 9-én 71 éves korában Bad Gandersheimben meghalt. Feltámadunk! racionális elemzése nem tud értelmet kimutatni. Emberi cselekvésünk elvéti célját, életünk értelme pedig a halál által radikálisan kérdésessé válik! Ebben az összefüggésben veti fel a „Prédikátor“ az értelem kérdését. Isten valósága, mely az élet transzcendentális — véges világon túli — szellemi horizontja, létalapja, biztosítja számára az ólet értelmét, s ezzel feloldódik a „minden hiábavalóság" érzésének letargikus görcséből. — A megbeszélést Kölcsey „Prédikátor“-ihletésű verse, a Vanitatum vanitas felolvasása vezette be (Szente Imre). A reménységet megalapozó pozitív tényezők közül a Bizalom kérdése kapott külön programot, melyről az ifjúság képviselői, ill. Gémes Katalin, Sipos Tibor és Szilas Attila folytattak kerekasztal-megbeszélést. A bizalom megalapozása a korai gyermekkorban kezdődik. Akiben a kamasz csalódik, az iránt döntően megrendül a bizalma. A cserkészet nagy élménye sokak számára az volt, hogy az életben először bíztak rájuk komoly dolgokat. A bizalom emberformáló erő s nélküle nincs társadalom; a társadalmi szerződés is bizalomra épül. Hiánya mindig dehumanizáló erő s félelmet okoz. A Bibliában a hűség és bizalom összetartoznak. Az egyik résztvevő így látta a szerinte helyes sorrendet: „Istenben 100%-osan bízhatok, aztán magamban s végül embertársaimban." Mit várok a jövőtől? címmel két egyetemista és négy érettségizett diák nyilatkozott, majd kerekasztal-beszélgetésben mélyítették el szempontjaikat. Néhány forduló után e mai fiatalok arról vitáztak, hogy tőlük mit vár a jövő. A svájci diáktársak közt végzett közvélemény-kutatás eredménye volt talán a közvetlen oka e súlypont-eltolódásnak. (E szerint ugyanis a jövővel kapcsolatos váradalmaik első és második helyezettje az egészség, ill. a pénz volt s valamennyiük legnagyobb félelme a halál ténye.) Amikor az élet tele van kihívással, a legértelmesebb dolog e kihívásra válaszolni. Vannak krízisek, de helyükbe valamilyen pozitívumot kell tenni. A halál is a jövőnk, ezért nem tarthatunk azokkal, akik megpróbálják még a gondolatát is mesterségesen kiszorítani, önmagában is szép lehet a nyugodt élet, az egyensúly, a nyugalom, de legfőképpen azért szép, mert a belőle származó harmóniát kisugározhatom válságaival küzdő környezetemre. A keresztény reménység és a jövő kérdése volt Varga Pál (Ehingen-Donau) témája. Ő a Szentírás futurulógiáját ismertette. A bibliai reménység mindig a vallásos hittel van kapcsolatban, összekötő kapocs a földi ország és Isten örök országa között. A reménység Isten üdvtettének a várása, de mégsem passzív állapot. Ellenkezőleg: aktiválja, segíti az istenes embert az e világi tettek elvégzésében. Túlzott optimizmus? Dr. Weissmahr Béla SJ professzor (München) előadásának címe: Fejlődés-optizmus és a tudomány korlátái. Többek között azt elemezte, hogy miért bűvöli el a természettudomány a mai embert (mert tényekkel jön, mert szemléletes, mert közvetlen gyakorlati használhatósága van), megvizsgálta módszereit, majd rámutatott a természettudományos világkép határaira. Magyar kultúránk A magyarságismereti előadások az irodalom és népművészet területét érintették. Szente Imre (Jyväskylä) Minek örülnek a költők? c. irodalmi estje szokatlan összeállításban vonultatta fel a magyar költőket — és Horatiusi —, bőségesen illusztrálva örömfilozófiájukat — a „szedd meg a mát" (carpe diem) álláspontjától a keresztény misztika „benned a cél és nálad a kulcs" — paradoxnak ható — emberközpontúságáig. Koltai Rezső (Helsingborg) Magyar néprajzi tájak címen szemléletesen — dia-képek és magyar ruhába öltözött szép magyar lányok segítségével — mutatta be különböző néprajzi tájaink sajátságait, az őrségtől Erdély keleti határáig. Vánky Eszter (Vällingby) Ballada-est keretében, kiselőadásban ismertette magyar balladakincsünket, majd fiatal társai segítségével elő is adott több szép népba l ládát. Történelmi kitekintés Az Ifjúsági Konferencia számára történelmi ez a hely és vidék: itt tartották az 1963 évi, 4. találkozót. Már akkor megemlékeztek róla, hogy a táj 100-200 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ősember kőbaltájának koppanásától volt hangos. — Most Pósfay György (Genf) Lehet-e tanulni a történelemből? c. előadásában elemezte (folyt, a 8. lapon)
