Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 3. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXI. évfolyam 1977. 3. szám Vajta Vilmos: Két fordítás — egy Biblia! A világkereszténység életében évek óta újból lendületbe jutott a bibliafordítás. Nemcsak egzotikus nyelveken jelennek meg a tengeren túli országokban, hanem az öreg Európában is. Megváltozott a világ s vele a nyelv kifejezésmódja is. A különleges ebben a jelenségben az, hogy több kultúrális területen napjainkig egészen régies szövegeket használtak. Új fordításokat kellett kezdeményezni. Ahol pedig égető szükségletté vált az Isten Igéjének mai nyelven való megszólaltatása, ott egészen modern nyelvezetű fordítások is létrejöttek. Ezeknél többször az volt a benyomás, hogy inkább tolmácsolásról, mint fordításról volt szó. Sok egyházban folyik azonban a komoly, tudományos módszerekkel dolgozó fordítók munkája s ennek kézzelfogható eredményei vannak. A magyar kereszténység — ha a protestantizmusra gondolunk elsősorban — a régi, un. Károli-Bibliát használta. Ez a fordítás sok korszerű javításon ment át s készültek (legalábbis az Újszövetségből) modern nyelvezetű fordítások is. De mégis szükséges volt.a magyar nyelvű kereszténységnek olyan bibliafordítást a kezébe adni, amely mai magyar nyelven szólaltatja meg Isten üzenetét. Különös jelenség, hogy ezt a szükségletet egyszerre két új, hivatalos magyar bibliafordítás pótolja. Az egyiket a Magyar Bibliatanács megbízásából készítették protestáns tudósok s 1975- ben jelent meg. A másikat a magyar katolikus püspöki kar szorgalmazására a budapesti Szent István Társulat adta ki 1973-ban. Egyszerre két új magyar bibliafordítás! Ha csak erre gondolunk, akkor ezt mint kultúrtörténeti eseményt kell tekintenünk. A katolikus hívők szempontjából pedig ténylegesen a 2. vatikáni zsinat egyik alapvető törekvése valósult meg. Persze a két különböző fordítás kérdéseket is vet fel. A bibliafordítások egy egész nemzet kultúrájának szolgálnak. Micsoda lehetőség lett volna, ha ezt az óriási munkát együttes munkával végezték volna el! Hiszen köztudomású, hogy a Biblia szövegének tanulmányozása ma már aligha mutat különleges felekezeti vonásokat, hanem az írásmagyarázat tudósai egymást segítve kölcsönösen termékenyítik meg a Szentírás tanulmányozását. A bibliafordítás területén eddig egyetlen, kiváló példája van az ilyen együttműködésnek: a közös, ökumenikus francia kiadás. Ez a közös munka a maga kiválóságában bizonyára útmutató lesz a jövőben. Két különböző fordítás viszont tanulságos is lehet. Ha ugyanis nem sikerült a munkát közösen elvégezni, akkor az eredmény összehasonlítása a jövőben mindenképpen követelmény lesz a magyar bibliatudósok, de az egyszerű bibliaolvasó hívek számára is. Sokszor és sokfelé szoktam elmondani, hogy a Biblia eredeti nyelveinek ismerete nélkül is nagy jelentőségű, ha valaki a különféle nyelvű fordításokat összehasonlítva elmélkedik az Igén. Most a magyaroknak az a kiváltsága, hogy a régi, ismerős szöveg mellé odatehetik a két új fordítást s megfigyelhetik, hogy milyen új távlatokat nyitnak meg a bibliai szöveg megértéséhez a különböző nyelvi kifejezések. Nagyon ajánlatos volna, ha a két bibliafordításnak ez lenne a gyümölcse. * A kereszténységnek csak egy Bibliája van, de különböző nyelvi köntösben — most magyarul is. Nincs tehát „katolikus“ és „protestáns" Biblia, hanem csak két különböző fordítás. Itt csak néhány különleges vonásra hívjuk fel a figyelmet, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik gazdagodni akarnak a kétféle fordításból. Vannak ugyanis különbségek, melyeknek egyszerű okai vannak. A protestáns fordítás nagyjából követi az eddigi hagyományt: csak az un. kánonikus könyveket fordítja le, viszont a katolikus kiadás az ószövetségi „apokrifus“ könyveket is hozza. Luther is lefordította annak idején ezeket, szóval nincs „felekezeti“ különbségről szó. Építő írások ezek is, csupán hiányzik az a tekintélyük, amely a másik iratokat jellemzi, de a protestáns bibliaolvasónak is lelki gazdagodást jelenthet ezen iratok olvasása. A protestáns kiadás egyszerűen, magyarázatok nélkül közli a szöveget. Újdonság legfeljebb az, hogy a zsoltárok és egyéb verses szövegek ténylegesen „verses“ formában vannak kinyomtatva. A katolikus Biblia viszont jegyzeteket fűz a bibliai könyvekhez. Segítséget nyújtanak az eredeti szöveg értelmének megértéséhez s valószínűleg sok protestáns olvasó örömmel nyúl majd ehhez a kiadáshoz, hogy a sokszor nehezen értelmezhető helyeken világosabban értse a szöveget. A jegyzetek ugyanis a szöveget hozzáférhetőbbé teszik az olvasó számára s nem áll fenn az a hagyományos protestáns aggodalom, hogy hivatalos magyarázat állná útját az Ige alapvető értelmének. * Van a két kiadás között egy sajnálatos eltérés a szentírási könyvek nevét illetőleg. A katolikus fordítás a latin nevek fordítását használja Mózes könyvénél s a próféták neveit is más helyesírással közli. Mily kár, hogy ilyen egyszerű kérdésben nem lehetett egy alapvető egyességre jutni. Persze sok protestáns egyházban használatosak ezek a nyelvi formák, csak nálunk idegenek. Nagyszerű „ökumenikus“ alkalom lett volna legalább a neveket egybehangolni. Két új magyar bibliafordítás — egy népnek, egy időben. Fel tehetnénk a (folyt, a 3. oldalon)
