Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 6. szám
ÚT/TÁR5 A betlehemi jászolbölcső Különösen a déli országokban szokásos, hogy az adventi időben templomok oltárára vagy más központi helyre felállítják a karácsonyi jelenetet ábrázoló fafigurákat. A közép-európai térségből 1562-ből van első hírünk egy ilyen jászolbölcsőről, amely a prágai Szent Kelemenről elnevezett dominikánus templom oltárán állt. A krónika megjegyzi, hogy a fából faragott alakoknak olyan nagy sikere volt, hogy nemcsak „katolikus és jó emberek“, hanem az akkor eretneknek számító husziták is megtekintették. — 1599-ből van adatunk egy freiburgi (Svájc), azután altöttingi (Bajorország), majd 1607-ből müncheni és kb. 30 évvel későbbről augsburgi, bécsi, innsbrucki és regensburgi bölcsőkről. Regensburgban kezdték először fel is öltöztetni az általában fából faragott alakokat. Az eredetileg csak a születést ábrázoló alakok később újakkal szaporodnak: a Jézust imádó pásztorok és királyok, menekülés Egyiptomba. A kutatók szerint ennek a szokásnak „Ez év őszén lesz ötven éve annak, hogy a finn evangélikus egyház és a soproni teológiai fakultás között kölcsönös megállapodás alapján tanulmányi lelkészcsere indult, s ez mindmáig tart. Magyar részről az első tanulmányutas Dedinszky Gyula volt, aki ma nyugalmazott békéscsabai lelkészként él. Finn részről Toivo Laitinen jött először Sopronba tanulni. Ő ma nyugalmazott tábori püspökként él Helsinkiben. Máig a csereakció keretében mintegy harminc magyar lelkész tanult egy-egy évet Helsinkiben, s mintegy húsz finn lelkész Sopronban, majd Budapesten. Helsinkiben szeptember 22—24-én emlékeznek meg a jubileumról, s erre az egykori stipendiáns magyar lelkészek közül meghívták Dedinszky Gyulát, dr. Koren Emilt és Baranyai Tamást feleségestől. Az ünnepségek keretében a finn Teológiai Fakultáson előadást tart a csereprofesszorként ott tartózkodó dr. Fabiny Tibor teológiai prodékán, valamint Murtorinne és Soisalon-Soininen finn professzorok. A helsinki dómtemplom „kriptájában“, nagy előadótermében, tartandó ünnepségen Erkki Kansanaho finn püspök mellett nincs semmi elődje. Mivel először a templomokban állították fel a bölcsőt, nyugodtan beszélhetünk a templom falain belül megindult művészetről. De mivel az előkelőek és gazdagok általában magánkápolnával is rendelkeztek, a bölcső bekerült később a magánházakba is. Az első írásbeli nyomunk egy magánházban felállított bölcsőről 1657-ből van. Leghíresebbek a nápolyi bölcsőjelenetek, amelyekhez sokszor 150 alakot is faragtak a művészek 1725 és 1790 között. Később agyagból, majd porcelánból is készültek figurák és a XVII. század közepéről van először hírünk mechanikusan mozgatott alakokról. Az ausztriai Tirolban nagy hagyománya volt ennek a munkának. Egész faragócsaládok keresték generációkon keresztül ezzel a kenyerüket. Brazíliában még pár évvel ezelőtt is láttam embereket, akik a bölcsőjelenet áhítatos szemlélése közben — imádkoztak! előadást tart dr. Koren Emil budai esperes, aki a helsinki egyetem teológiai díszdoktora. A három meghívott egykori stipendiáns lelkészt felszólalások mellett vasárnap igehirdető szolgálatra kérték különböző helsinki templomokban. Az egykori stipendiánsok részére rendezendő ünnepi vacsorán Simojoki érsek mellett felszólal Dedinszky Gyula ny. békéscsabai lelkész és Toivo Laitinen, mint első stipendiánsok. Az ünnepség rendezőbizottsága a finn püspöki kar megbízásából Toivo Laitinen elnökletével Jouko Karanko tanügyi tanácsos és Martti Voipio szociális tanácsos ...“ (Evang. Élet) Lapunk mai számában közölt bibliaolvasó kalauz a herrnhuti testvérgyülekezet 1978-ra kiadott Losungja alapján készült. A vasárnapokat vastagbetűvel jelöltük. Az ez után következő hét igehely a hét egy-egy napjára szól. Egyezés a Mindenhatóval „Iqen, Atyám, mert így láttad jónak“ (Máté 11, 26). Uram, ne tégy csodákat! Kéréseink nagy része csodatettek kérése: hogy meggyógyíts gyógyíthatatlan betegségből, hogy egy vizsga sikerüljön, eső jöjjön, ha derült az ég, kiderüljön, amikor esik. Szabad nekünk ilyeneket kérnünk. De nekem is szabad kérnem és ebben az órában azt kérem: ne tégy csodákat, Uram! Szeretni akarlak téged betegségben, amelyből nincs gyógyulás, hőségben, ami nem csökken, esőben, ami bőrig áztat, virágban, ami elhervad, korsóban, ami eltörik, napokon, amelyek úgy telnek, ahogyan Te jónak látod, megszokottan, anélkül, hogy a nap megállna az égen vagy keringeni kezdene körbe-körbe. Nem szorulok az ilyen jelekre ahhoz, hogy higgyek Benned. Lehetséges, hogy eljön az óra, amikor ilyenre lesz szükségem, akkor kérni foglak majd kisebb vagy nagyobb csodára, amint a hitetlenségem követeli. De ma nem. Ha ma varázspálcát adnál a kezembe, nem tudnék vele mit kezdeni; talán ledugnám a földbe szőlőkarónak, hogy felkapaszkodjon rá az élet fonala. Elmondtam a Miatyánkot, abban kértem, hogy legyen meg akaratod, és most várom annak megvalósulását. Nincs semmi kérésem, hiszen mindent elkértem már tőled és Te mindent meg is adtál nekem. És minden, ami még azután történik, magában foglalja mindazt, amit akartam és akarok. Ez elég, Uram. (A. Zarri) SAO PAULO, Brazília. Istentiszteleten emlékeztek meg arról, hogy húsz évvel ezelőtt, 1957. október 1-vel indult meg a brazíliai magyar evangélikusok közötti egyházi munka. A belvárosi német templomban tartott első istentiszteleten 64 résztvevő volt. A gyülekezetnek jelenleg nincs lelkésze, a megemlékező istentiszteletet is egy presbiter, Ráth Károly tartotta. TANZÁNIA. A kormány felszólította az országban működő misszionáriusokat, hogy a korábbi missziói-iskolák vezetését ismét vegyék át. Ezt az ajánlatot azonban az egyház visszautasította az iskolák siralmas állapota és a kiképzés alacsony nívója miatt. — A kormány 1973-ban az egyháztól minden engedélyt megvont a nevelés terén. 50 éves a finn-magyar tanulmányi lelkészcsere
