Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)

1977 / 2. szám

ÚT/TfíRS Koltai Rezső: Örömünk Jézus! János 16, 16—23a Az öröm lényeges velejárója az em­beri életnek. Olyan szükséglet, amely­nek hiányában természetes, egészsé­ges emberi élet nem képzelhető el. Isten minden időben gondoskodik ar­ról, hogy akik őbenne bíznak, azoknak örömben bővölködő életük legyen. Jé­zus Krisztusnak is szívügye volt mindig, ma is az, hogy a Benne hívő emberek életük minden helyzetében örömben éljenek. Ennek az örömnek mégsem az a fel­tűnő ismertetőjele, hogy az ilyen örven­dező életre elhívott emberek állandóan daloló, vidám kedvben töltik napjaikat- Amint a napsütötte úton egymást vált­ja a fény és az árnyék, úgy váltakozhat Isten gyermekeinek életében is a szo­morúság és az öröm. Amikor Jézus Krisztus előkészítette tanítványait a be­következő eseményekre, nem titkolta el előttük, hogy a nagypénteki szomorú el­válás mérhetetlen gyászt és bánatot okoz majd nekik Csalódnak messiási jreménységükben, amikor teljes elha­­gyatottságban és tehetetlenségben lát­ják a keresztfán függni Urukat. Rájuk szakad a magukrahagyottság nyo­masztó érzése, amikor a halálba zuhan az, aki addig a mindenük volt. Sírnak és jajgatnak majd és nem lesz senki, aki vigasztaló szóval fordulna feléjük. Ám­de ez a szomorúság nem tart sokáig. A nagypéntek szomorúságát felváltja a húsvét ujjongó öröme, amikor a diadal­mas élő Ür ismét megjelenik az övéinek. És eljön majd a pünkösd öröme, ami­kor a Szentlélek munkája révén Jézus Krisztus mindenkihez közel lesz az egész világon, akik Öt segítségül hív­ják. És eljön végül az „utolsó nap" örö­me is, amikor a tanítványok színről szín­re látják majd a dicsőségben visszatérő Urat. Keresztyén életünk is a fény és ár­nyék váltakozásában pereg. Tanítványi életünk azért kerül sokszor árnyékba, mert hitünk gyengesége folytán árvá­nak és elhagyatottnak érezzük magun­kat. Úgy tűnik, hogy Jézus Krisztus na­gyon messze van tőlünk s mi lehor­­gasztott fejjel rójuk a vándorutat. Át kell élnünk sokféle emberi eredetű szo­morúságot is. Betegség terhe neheze­dik ránk vagy Isten annak a betegágya mellé állít, akit nagyon szeretünk. Az élet hullámzása folytán el kell búcsúz­nunk valakitől, aki pedig már nagyon hozzátartozott az életünkhöz. — Vala­mi nem sikerül, amiről azt gondoltuk, hogy ettől függ a boldogságunk. — öregségünkben egyedül maradunk, mert a halál elszólította hűséges élet­társunkat, akivel talán hosszú évtizede­ken át jóban rosszban jártuk együtt az élet útját. Bizony, mindnyájunknak van­nak tanítványi és mély emberi jellegű szomorúságaink. De figyeljünk jól Jézus biztatására: Isten gyermekeinek életében a szomorú­ság ideje mindig csak „kevés idő"! Isten úgy rendezte életünket, hogy ben­ne a fény és az árnyék váltogatja egy­mást. A keresztyén öröm a Jézus Krisztus­sal való találkozás eredményeként szü­letik meg bennünk. Természetesen meg­becsüljük és nagyra értékeljük azt az örömöt, is, amit e világi életünk során átélünk. Mennyire felvidít minket a ta­vaszi rügyfakadás, az erdők és mezők üde zöldje, a virágok tobzódó színpom­pája, illatárja. Mennyire tudunk örülni élettársunk hűséges szeretetének, gyermekeink ragaszkodásának, önfe­ledt kacagásának. Boldogsággal tölti el szívünket a jól végzett munka nyomán mutatkozó eredmény. Öröm számunkra, hogy mienk lehet az emberi kultúra sok ajándéka: a jó könyv, jó zene — szín­darab — film, vagy a képzőművészet szebbnél szebb alkotása. Számunkra is öröm a békés jelen, a jobbat ígérő hol­nap, a szellemi, a társadalmi és gazda­sági előrehaladás, a nagyobb kenyér. De mindezek felett keresztyén örömünk forrása az élő Krisztus. Az Ö közelsége emel ki a csüggedés, az árvaság és a bénító szomorúság mélységéből és tölt el túláradó örömmel. Jézus Krisztus úgy indította el tanít­ványait a nagypénteki események felé, hogy drága ígéretet adott nekik: „nem­sokára megláttok engem“. S valóban, húsvétkor örvendezve ismerték fel Uru­kat. Pünkösdkor pedig új bátorságot és erőt öntött szívükbe az a boldogító él­mény, hogy Isten Lelke vezetésével méq szorosabb kapcsolatba kerülnek Vele. A pünkösdi Lélek munkája számunkra is lehetővé teszi, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Ahol ketten vagy hárman összejönnek Jézus nevében, ígérete szerint ott van közöttük. Ahol felhang­zik szent Igéje, akár egy pár szórvány­hivő előtt, ott pásztori szóval Ő szólít­ja meg a jelenlevőket. Ahol úrvacsorát oszt az egyház, ott a kenyér és bor színe alatt az élő Úr Jézus Krisztus ad bocsánatot bűnös tanítványainak és újítja meg a Vele és egymással való közösségüket. Keressük az élő Jézus Krisztussal va­ló találkozás alkalmait! Keressük Öt gyülekezeti együttlétünk alkalmával és otthonunk megszokott, mindennapi környezetében. Az úrvacsorái oltárnál és a hétköznapi élet kemény munkájá­ban, sokféle gondja között. Keressük Bibliánk lapjain; Ö ma is találkozni akar velünk. Azt akarja, hogy hitünk szemé­vel gyakran — mindig — lássuk öt, illetve azt, amit számunkra mutatni akar ebben a világban. A keresztyén öröm majd csak az örökkévalóságban lesz teljessé. Ami­kor Jézus fenti igénkben kimondja: „azon a napon“, ezzel tanítványai sze­mét elfordítja a jelenről és a távolabbi jövendő felé irányítja. Mert nem lehet a keresztyén örömről beszélni másként, csak úgy, hogy az ember a teljességre, az örök élet végtelen örömére is gon­dol. Ha öröm együtt lenni Jézussal már most, a meghitt órák vagy percek ál­dott hangulatában, a teljes öröm az lesz, amikor szüntelenül együtt leszünk Vele. Amikor Isten Igéje megmutatta ne­künk a keresztyén öröm néhány vonásét és tekintetünket az örökkévalóság tel­jes örömére irányította, mindezt azért tette, hogy figyelmeztessen jelenvaló életünk nagy feladatára. Ez pedig az, hogy örvendező szívvel éljünk, dolgoz­zunk és szolgáljunk ott, ahová Isten ál­lított. Semmivel sem lehet jobban szol­gálni Isten dicsőségét és embertársaink javát, mint örvendező élettel. Mert az öröm, amely belőlünk kiárad, felüdíti és jó célok felé indítja el a felebarátot. Az öröm feloldja a legkülönfélébb eredetű feszültségeket és megteremti ember és ember között az őszinteség és bizalom derűs légkörét. Az öröm sebet gyógyít, gyűlöletet oszlat és megvigasztal. Ezzel az örömmel kell szolgálnunk embertár­saink között abban a hitben, hogy Jézus Krisztus él és közöttünk van a Lélek által. Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar­­nyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 49 méteres hullám­hosszon.

Next

/
Thumbnails
Contents