Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1976-05-01 / 3. szám

7

Svédországi levél

(Svédországból kaptuk az alábbi sorokat, melyeknek érdekessége, hogy egy svéd ember irta, aki maga tanulta meg nyelvünket. Úgy közöljük, ahogy ezt ö megírta, csak az előforduló hibákat s helytelen szórendet javítottuk ki.)

Észak-Svédországban, Ammarnasban születtem, fent a sarkkörnél. Ezen a területen van a Lappföld, ahol a nomád lappok vándorolnak rénszarvasaikkal a terméketlen vadonban. A földet itt hét hónapig hó takarja és november közepétől január közepéig nem fénylik a falura a nap. Szinte ünnep van, amikor a nap újra megjelenik a látóhatár fölött. Már május elején „fehér éjszakák" vannak itt. A fény legyőzi a sötétséget a rövid, csodálatos és intenzív sarkvidéki nyár alatt.

Apám földművelő volt és gazdasága egy hegy lejtőjén terül el, ahonnan szép a kilátás. Számtalan sok virágjáért tanyánkat „Virágház“-nak nevezték. A föld nagyon kövér, a burgonya jól megterem rajta. A szénagyüjtés a hegyi mezőkön és füves ingoványokon történik.

Mivel apám nem volt munkaképes (gyógyíthatatlan fagyás volt a jobb lábán), anyámnak kellett minden munkát elvégezni bent és kint is. Apám nagyon istenfélő ember volt. Halálos ágyán hirtelen felkiáltott: Ó, a mennyország kapuja megnyílt nekem!"

Halála után anyám négy gyermekkel maradt özvegyen. Mint tízéves fiú, én voltam a legidősebb. A létért való küzdelem időnként nehéz volt, de Isten segítségével soha nem voltunk éhesek. Tehetséges és különös fiú voltam iskolatársaim között. Valaki a „titokzatos ember“-nek hívott. Leginkább az idegen nyelvek iránt érdeklődtem, de pénzhiány miatt lehetetlen volt, hogy tanulmányaimat főiskolán folytassam. Ezenkívül munkámmal segítenem kellett anyámnak otthon.

Mindenekellenére nagy nélkülözéssel sikerült nyelvkönyveket és szótárakat vásárolnom. Több éven keresztül tartó szorgalommal és kitartással magántanulás útján csaknem minden jelentékeny európai nyelvet sikerült megtanulnom, még a nehéz, de szép magyar nyelvet is. Mivel csak „öntudós“ vagyok s főiskolai vizsga nélkül, nincsen társadalmi állásom.

Nagyon istenfélő ember volt a nagyapám is, aki nekem ajándékozta saját

ÚT/TfíHS

EGYHÁZAK

HÍREI

BALASSAGYARMAT, Magyarország. „Százkilencven éves a balassagyarmati templom. — Egykor nagyon megalázó és odavetett terület volt templomépítésre Balassagyarmaton az a szemétlerakóhely a város szélén, amelyet korábban kiemelkedő fekvése miatt vesztőhelynek is használtak. Ma rangja van a balassagyarmati evangélikus templomnak. Tornya magasan a város fölé emelkedik és öt utca találkozik az előtte álló téren.

Az eredetileg barokk stílusban épített templom nem az első istentiszteleti helye a gyülekezetnek. Az első történetéről keveset tudunk, mely a mai római katolikus plébánia helyén állt. Ezt az épületet az ellenreformáció idején elvették, sőt a gyülekezet tagjainak gróf Balassa földesúr még azt is megtiltotta, hogy a közeli szügyi templomot látogassák.

Csak II. József rendelete adott újabb lehetőséget templomépítésre. Ezt ki is használta a gyülekezet és nagy anyagi áldozattal és lelkesedéssel egy év alatt fölépítette ezt a tetszetős templomot, akkor még torony nélkül. De nyolc évre rá megépült a torony is. A templom 190 évvel ezelőtti fölavatása egyben a gyü-Bibliáját. Ez volt az első az én nagy bibliagyűjteményemben. Naponként olvasom a Szentírást, idegen nyelveken is . . . Műkedvelő újságíró is vagyok és sok nyelven írok cikkeket. S bár nem vagyok „kapitalista", azért világot járt ember vagyok, öt évvel ezelőtt egy vendégszerető barátot látogattam meg Magyarországon, és sok szeretetreméltó hittestvérrel ismerkedtem meg Budapesten és egy kis Duna melletti városban, Pakson. Felejhetetlenek és emlékezetesek magyarországi élményeim. Barátom, K. L. nagyon önfeláldozó valaki, annak ellenére, hogy kis jövedelmű ember. A magyar vendégszeretet meseszerű és páratlan Európában.

Mikor a régi Veszprémben jártam, a Szent Gizella kápolnában egy oltárt vettem észre a következő felirattal: „őseink hite a jövő reménye." Remélhetőleg nem merült feledésbe ez a mondás Magyarországon.

Alfred Berglund Förslöv, Svédorsz.

lekezet újraszerveződésének a kezdetét is jelentette. Az ezt követő közel kétszáz esztendő sem múlt el azonban említésre méltó esemény nélkül. 1808- ban rézlemezzel fedette be a gyülekezet a toronysisakot, és a rákövetkező év augusztusában több száz lakóépülettel együtt leégett a templom is. De a templomszeretet — küzdelmes három év után, ismét „lakhatóvá" tette az istenházát. A második világháború sem kímélte a templomot. Aknabelövés vágott hatalmas sebet az oldalfalon és az oltár is megsérült. A béke első évében helyrehozták a kárt és a 175 éves jubileumra a templom belső terét teljesen felújították ..." (Ev. Élet)

A magyar egyház számokban. Magyarország lakóinak száma 1975. január l-én 10,548.471 volt. Az 1949-es nép számlálás által kimutatott arányok alapján 70,5 %-a katolikus, 21,9-%-a református, 5,2 %-a evangélikus és 2,4 %-a a többi. Jelenleg a katolikus egyháznak mintegy 6.400.000 nyilvántartott híve van, akik lelkipásztori gondozását 2.312 plébánián 3.392 pap látja el.

HANNOVER, NSZK. Az evangélikus egyháznak kereken 1800 papja van, ezek között 13 „vendégmunkás". Származásuk a szomszédos Ausztriától, Svájctól és Hollandiától Kínáig, Vietnámig, Dél-Afrikáig, Brazilíág és az USA-ig terjed.

Többen külföldi állampolgársággal szolgálnak német gyülekezetekben, de egyesek régi hazájuk állampolgárságához megszerezték a német állampolgárságot is. E 13 idegen állampolgárságú lelkészen kívül van még néhány külföldi származású, akik teljesen beilleszkedtek és lemondtak külföldi állampolgárságukról.

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN élő metodista egyház véleménye szerint a római katolikus püspökségek 1975-ben a „konfessziók pasztorális együttműködéséről" hozott határozata világossá tette az ökumenikus együttműködés korlátáit. Utal arra a r. k. megállapításra, hogy a keresztény egységet még súlyos, elválasztó különbségek akadályozzák meg.

A katolikusok vélekedése szerint „közös cselekvés más egyházakkal csak ott jöhet létre, ahol ezzel nem állnak szemben hitelvek, a szükséges önálló életforma, emberi tapintat és nagyobb célszerűség". — A metodista egyház megállapítja: a katolikus egyházzal szemben való magatartásunkat kénytelenek leszünk mi is eme alapszabály szerint megszabni.