Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-12-01 / 6. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XIX. évfolyam 6. szám 1975. karácsony Születés nélkül? Miért nincs Márk evangéliumában Jézus születéséről tudósítás? — kérdezik a bibliaórán. Miért is nincs? Máté részletesen írja le Jézus családfájával kapcsolatban a születést, Lukács meg már a születés előtörténetét is. Jánosnál ugyan nincs születéstörténet, de az evangéliuma elejére odatett hatalmas himnusz a „testté lett Igéről", annak közöttünk sátorozásáról, mégiscsak legalább utal valamit a „kezdetekre“. Csak Márk az egyetlen, aki szinte ignorálja a születéstörténetet. Vajon miért? Pár megjegyzés segíthet a probléma megértésében. 1. Eddigi kutatásaink alapján úgy tudjuk, hogy Márk volt az első, aki a Jézusról szóló szájhagyományt először próbálta írásba foglalni. Az első hírek Jézusról mint szájhagyomány forogtak közkézen. A hírek azoktól származtak, akik „látták, hallották, kezükkel illették" Jézust. És főleg arról szóltak, hogy hogyan találkoztak vele a szemtanúk, mint „hatalommal" beszélővel, mint akinek szavára sötét erők is engedtek, s mint aki a vakokat látókká, a süketeket hallókká, a bénákat járókká tette. Itt tehát a szóval és tettel cselekvő Jézus állt a középpontban, s e tettei mögött háttérbe szorult a származása. Talán éppen ez az egyik bizonyíték Márk elsősége mellett: ő még az eleven szájhagyomány jelenre vonatkoztatott anyagából merített és a múlt kevéssé érdekelte. 2. Érdekesen visszatérő motívum Márknál az, hogy csodái szemtanúit mindig inti Jézus és megtiltja nekik, hogy Lapunk minden olvasójának ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET kíván A SZERKESZTŐSEG azokat híreszteljék. Márk Jézust mint a titkon dolgozó Istenfiút akarja ábrázolni. Műveiben Isten titkos uralma ábrázolódik ki s ezt az emberek nem igen tudják fölfedezni. De ebben a cselekvőben megmutatkozó isteni erő sokkal fontosabb, semmint a szerző utánajárna a cselekvő múltjának. 3. Márk evangéliuma szövegének fele szenvedéstörténet. És ez igen lényeges szempont. Márk Jézus egész történetét a szenvedése és halála felől nézi. Szempontjait ennek a szenvedő Istenfiúnak helyezi alá és onnan tekint végig az életén is. Ebben a szemléletmódban természetesen nem kaphat helyet a születésről szóló tudósítás. Ez Márkot nem foglalkoztatja. Ha lenne is ilyen, annak nem lenne az ő gondolkodásában üdvösségtörténeti jelentősége. Az életét az övéiért odaadó, szenvedő Istenfiút kell pogányokból lett keresztyéneknek hirdetnie. 4. Utolsó mondatunkhoz még hozzá kell fűznünk negyedik megjegyzésünket is. Az evangélium pogányokból lett keresztyéneknek szólt, akik a legkülönbözőbb misztériumvallások köréből toborzódtak. Ezekben a vallásokban gyakran volt szó születő és meghaló istenségekről, s olyanokról, akiknek megszületését csodák jelezték, hirdették és kísérték. El lehet képzelni, hogy Márk már csak olvasóira való tekintettel sem akart az Istenfia születésének körülményeiről írni. Ezzel is jelezve azt, hogy Jézus nem egy ezek közül. 5. Erre utal. az a tény is, hogy evangéliumának rögtön az elején mondja el Jézus megkeresztelése történetét. Ez a jelenet a Jordán partján Márk számára fontosabb volt mindennél! Itt jelentette ki Isten, hogy ez a „szerelmetes Fiú, akiben én gyönyörködöm!" Isten Fiának látható megbízatása és munkába állítása pedig számára fontosabb volt, mint a születése. Hozzá is teszi, hogy megkeresztelése után a Lélek azonnal „elragadta Őt a pusztába". „Az Istennek pedig hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért" (2 Kor 9, 15). A legfontosabb dolgot — a boldog karácsonyi ünnepet — nem lehet kívánságlistánk útján árúházakban beszerezni, nem lehet a tárcákban dagadó százasokkal megvásárolni. A leglényegesebb „kellékek" egyikét, a betlehemi csillagot sem. Viszont nagy veszélyt és pótolhatatlan veszteséget jelent, ha ezt a csillagot kívánságlistádról kifelejted. Noha ez könnyen megtörténhetett. . . ma, amikor földünk nagy részén az istentelenség kéz a kézben jár együtt a reménytelenséggel; ma, amikor államközi megbeszélések legtöbbször inkább a koncon marakodók vitáira, mint a békességkeresés és engesztelődés légkörére emlékeztetnek; ma, amikor magukat finom lelkűnek jelölő emberek így figyelmeztetnek: „a vallásról lehetőleg ne beszéljen, ezen a témán mi már túl vagyunk!“; ma, amikor a nagyvárosok milliói inkább vegetálnak, mint élnek — amikor sokan úgy látják: olyan reménytelen az ember helyzete . . . És mégis ma, karácsonykor amikor a lelke mélyén minden ember ember —, ha őszintén óhajtod, eljuthatsz a felismeréshez, hogy minden ember fontos alapigénye az Isten! Bár ez lenne a te legfontosabb igényed is karácsonyi kívánságlistádon! És a leglényegesebb „kellék" — a csillag —, hogy a felismerésre vezessen: Felséges Jézus, világ Fejedelme, Isten s Mária Fia. Téged kívánlak, Téged imádlak, Örömem, lelkem Csillaga. Holdnak sugára, napnak fénylő árja S tenger csillag mind ragyog! Jézus sugárzóbb, Jézus pompázóbb, Szebb mint a mennyben angyalok. Jöhet utolsó órám s a koporsó, Sorsom bizton Rád hagyom. Szívem ha fonnyad, halld végső szómat: Ó Jézus, Jézus, csillagom! K. R. Boldog karácsonyt!
