Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xvii. évfolyam 3. szám 1974 május Túrmezei Erzsébet: Ilyen egyszerű? A kis csavart beillesztik a gépbe, és ott a helyén végzi küldetését. Nem gyötri gond és nem kísérti kétség: mire való az életem? Csak szolgál egyszerűen, csendesen. Ilyen egyszerű lenne az egész? * „Mi leszel?" A gyermek szemedbe néz: „Kocsis!“ „Cukrász!" „Repülő!" „Katona!" S bearanyozza ezt a büszke tervet a szülők mosolya, ők is szövögetik az álmokat, ha gyermekükre néznek. Álmodnak róla nagyot, szépet, sokat. Álmaik fenn járják a csúcsokat, de a valóság és az akarat annyiszor a mélyben marad. Míg egyszer a kérdés felébred, s döngetni kezdi a szívünk falát: Miért is élek? Tudnám legalább! Hol a cél? Hol az értelem? S boldog, aki elér a felelethez: Mert az Istennek terve van velem! Szívemben ezzel a szent felelettel megállók színed előtt, Istenem. Valaminek terveztél engem. Te segíts azzá lennem! Ha kiáltásnak, ha simogatásnak, akármi másnak. Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam, és segíts engedelmesen terveidbe simulni mostan! Illeszd helyére kicsiny csavarod! Szolgál csendesen, ahol akarod: ahová rendeli az alkotó, örök isteni kéz. És ott a helyén álmélkodik rajta: Ilyen egyszerű mégis az egész?! Isten azt akarja, hogy az egyház egyház legyen, üdvösség háza, szentek közössége: ecclesia. Emberi hatásra igen sokszor az egyház csak egy házzá válik, mint a többi; egylet s pletyka-tanya lesz belőle. Kőhalmaz. Isten mégsem hagyja magára ezt a fogalmában és tartalmában megüresedett egyházat, hanem Szentlelke megáradásával duzzasztja meg kiapadt ereit, s a Lélek szavára megindul az ébredés a halál árnyéka völgyében és a kövekből fiákká szült hívek ajkán megcsendül az élet igéje, zsoltára. Isten a mai emberhez is szól: „Épüljetek fel lelki házzá!" Ebben az örök, isteni felhívásban benne van eddigi egyházi életünk megmérettetése, híjával találtatása, de benne van Isten megújuló kegyelmessége hirdetése is: hogy bennünket övéi sorába, igazi követői közé akar állítani. Nem reménytelen tehát a mai ember élete sem. Az egyháznak a mai élet reménytelenségében is van jövője és EGYEDÜL AZ EGYHÁZNAK VAN JÖVÖjE, mert Krisztus rátette az élet koronáját, hozzá tartozni menedéket, oltalmat jelent. Azt jelenti, hogy életre jegyzett el az Isten. Nem az elmúlásé, nem senkié, hanem Azé a drága Valakié, Aki vérén vásárolt meg a bűn hatalmából — és sem élet, sem halál nem szakaszthat el az Ö szerelmétől. Isten ennek a lelki háznak, ennek az egyháznak az építésére hív mindnyájunkat. Az egyház érték! Nem eladó! Mindent megér és értékével nem ér föl semmi. Ha egyéni sérelmeidért elhagyod, tulajdonképpen eladod egyházad és hűtlen leszel Urához, aki reád is helyezte a felelősséget Egyházáért. Ő őrállónak rendelt téged is. Az egyházért érzett és vállalt felelősség tehát mindenkit egyformán terhel, nemcsak — mint sokan vélik — a presbitereket vagy a papot. Isten élő köveket választ. Hogy alkalmassak lehessünk a lelki ház épületébe, Istennek sok szögletességünket kell lefaragnia: összeférhetetlenségünk, rosszindulatunk, szeretetlenségünk és sok más rossz tulajdonságunkból eredő szögletességeinket. Sokszor a szenvedések, igaztalan megbántások, nagy csalódások útján formálja át életünket, hogy tanuljunk meg engedelmeskedni s hogy minden iránt közömbös szívünk fölmelegedjék iránta. Ilyen állapotban tud aztán fölhasználni bennünket és oda helyez, ahova a legalkalmasabbnak talál. Csodálatos összhangban, ahol nincs versengés. Különkülön kövek csupán, de együtt: lelki ház, a lélek temploma, Isten háza. A minden kegyelem Ura adjon erőt, hitet és azt a kegyelmet, hogy élő kövekként beleépülhessünk ebbe a lelki házba. Valóban és nem látszatból! Koltai Rezső Evangélikus templom Magyarfalva Élő kövek — lelki ház 1 Pét 2, 5—9
