Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xvm. évfolyam 4. szám 1974. július Kötetlen találkozás A 15. Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát az idén a Frankfurthoz aránylag közeli Dorfweil-ben (Taunus) tartottuk meg. Az ifjúság Skandináviából és Közép- Európából gyűlt össze a szokásos nagy­heti találkozóra. A hatvan körüli lét­szám közben kibővült résztvevőkkel, akik csak egy-két napra vagy órára tud­tak eljönni. Témánk „Én és Ti“ volt. A napi program egy kora reggeli ima­órával kezdődött, még reggeli előtt. A korai felkeléssel sokan bajban voltunk, így az imaórán talán a kelleténél ke­vesebben vettek részt. A délelőtti elő­adások viszont teljes létszámúak vol­tak. Korábbi konferenciákon a résztve­vők kérése az volt, hogy az előadások ne legyenek egy óránál hosszabbak, s az előadás célja az legyen, hogy vitát indítson vagy a vitához szükséges fel­világosítást adjon. Tehát nem a témát és a hallgatókat kimerítő előadás le­gyen, hanem bevezető a csoportos megbeszélésekhez. Ehhez a kéréshez alkalmazkodtak előadóink. Általában három csoportban, külön szobákban folytattuk egy vitairányító segítségével az előadásban felvetett problémák vagy pontok megbeszélését. Szükséges a kisebb csoport ahhoz, hogy a résztvevők bátrabban szóljanak hozzá a vitához. Sokkal hevesebb és őszintébb viták folytak, amikor csak tizenöten és nem ötvenen voltunk. Ha a bevezető előadás több problémát vetett fel, akkor a csoportok különböző feladatokat kaptak megtárgyalásra. Ki­ki abba a csoportba ment. ahol szerinte az érdekesebb vagy őt jobban érintő témáról beszéltek. Ilyen csoportos meg­beszélések követték a következő elő­adásokat: Cseri Gyula: Az ember különleges helye a világban és Horváth Árpád: Elidegenedés — az egyén és közösség problémája. Ebéd után lehetőségünk volt pihenés­re vagy sétálásra. Mivel nagyon szép időnk volt, különösen sokat sétáltunk. Kellett is a mozgás a sok ülés után. Egyik délután négy fiatal látogatott meg bennünket. A „Jesus-Bruderschaft“ mozgalomhoz tartoztak. Beszámoltak arról, hogyan próbálják megélni keresz­ténységüket a mindennapi életben. Sze­mélyes megtérésüket mondták el. Együtt énekeltünk velük olyan énekeket, 15 év mérlege Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciák sorában az idei volt a tizenötödik. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi kimutatást. A konferenciai hely után követ­kező első szám jelzi az országok számát (ahonnét jöttek a részt­vevők), a második pedig, hogy hányán vettek részt, ill. fordultak meg a konferencián. — A résztvevők átlagos száma a konferenciákon 106 volt. 1960 Trysil, Norvégia 9/72 1961 Salzerbad, Ausztria 12/122 1962 Dymchurch, Anglia 11/102 1963 Radevormwald, 12/109 Németo. 1964 Slagelse, Dánia 12/61 1965 Basel-Hupp, Svájc 15/183 1966 Utrecht-Zeist, Holl. 15/144 1967 Melun, 13/130 Franciaország 1968 Váxjö, Svédország 13/120 1969 Bolzano, 11/91 Olaszország 1970 Sachsenheim, 10/60 Németo. 1971 Driebergen, 9/92 Hollandia 1972 Maulbronn, Németo. 12/118 1973 Liebfrauenberg, 9/92 Franciaorsz. 1974 Dorfweil, 8/88 Németország amiket ők írtak és zenésítettek meg. A konferenciai résztvevők ezt a délutánt nagyon élvezték. Szintén mély benyomást tett rájuk Szente Gabriella beszámolója lourdesi élményeiről, ahol szeretetmunkát végzett egy nyáron át. Pedagógiailag igen ügyesen feltáblá­zott előadás, mint amit Pósfay György tartott a „harmadik világ“-nak nevezett nemzetekről, igen megnyerte a fiatalok tetszését. A konferencia nagyon kellemesen, kötetlenül folyt. Természetessé vált, hogy szinte kivétel nélkül, mindenki te­gező viszonyban volt. Igen meghitt, csa­ládias légkör alakult ki. Vacsora után az esti áhítatban gaz­dagodtunk az Ige által. Nagy lelki él­ményekben volt részünk. Sokféle­képpen lehet az igét átélni és továbbadni. Volt alkalmunk olyan áhítatot hallani, melyben az igehirdető átadta nekünk saját felfogását Istenről. Ö a jó kedvű, mosolygó, szerető Istent találta meg s még a kacagást is kicsalta belőlünk a megszokottól eltérő „modern" hasonlataival.Mondanivalóját megértették a fiatalok. Estefelé már nehezebben ment a kon­centrálás, így befejezésül a nap utol­só programpontja irodalmi jellegű volt (Az ember tragédiája, Ady költészete és a hit), vagy a még könnyebben emészthető filmvetítés, éneklés és tábortűz. Tradícióvá vált, hogy az utolsó dél­utánon tartunk gyűlést, ahol kiértékel­jük a jelen, ill. már elmúlt konferen­ciát és javaslatokat teszünk a jövő évi találkozóra. A kívánságok között itt volt ismét a még több csoportos megbeszélés. Olyan problémák megbeszélését kívánják a fiatalok, amelyek hétköznapi életükben foglal­koztatják őket és amiket, egyedül nem tudnak megoldani. így a jövő évi témakérések — szerelem, halál — nem véletlen. (folyt, a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents