Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
8 úmAns\E\_____ A Biblia világa- Két új könyvről -A közelmúltban Magyarországon vallási szempontból érdekes könyvek jelentek meg. Itt kettőt szeretnék említeni. Az egyik „A Biblia világa". A könyv Rapcsányi László szerkesztésében a Magyar Rádió művelődéstörténeti sorozatának a Bibliáró szóló anyagát tartalmazza. Az előadásokat beszélgetés formájában közölték, melyben teológusok és vallástörténészek válaszolnak a feltett kérdésekre. A feleletekből az olvasó igen sok érdekes adatot tud meg a Bibliáról, annak földrajzáról, a kor társadalmi és politikai viszonyairól. A sorozat természetesen nem vallásos hitet ébresztő céllal készült. A Bibliát mint történelmi forrást szemléli, „misztikus fátyol nélkül“ mutatja be, de szerintem éppen ezért értékes, szinte nélkülözhetetlen segítséget nyújt ennek a nehéz könyvnek jobb megértéséhez. Talán ez az egyetlen útja annak, hogy az egyházak és egyének gyarlósága miatt sokak szemében hitelét vesztett könyv ismét a „legolvasottabb" Lönyvvé váljon. A Biblia hitet és gazdagságot adhat azoknak is, akik semleges vagy talán kételkedő álláspontból kiindulva közelednek felé, sőt talán többet adhat így, mintha valaki saját hitével megelégedve és vallásosságában meggyőződve veszi kezébe azt. Ezért lehet „A Biblia világa" értékes olvasmány a bibliás emberek, de talán méginkább a kételkedők számára. * A másik könyv Moldova György „Negyven prédikátor“ című regénye. Meglepő a könyv egyrészt azért, mert írója eddig mint a mai magyar élet ábrázolója ismeretes az olvasóközönség előtt, most viszont 300 évet visszamenve keresi meg regényének szereplőit, az ellenreformáció nehéz és bonyolult korában. De meglepő az is, hogy a szocialista Magyarországon ma kiadnak egy ilyen vallásos tárgyú könyvet, s hogy ennek a könyvnek van olvasótábora. Az író Kocsi Csergő Bálintnak, „a reformata vallás kiérdemesült és elbocsátott tanítójának és prédikátorának" emlékiratait tárja az olvasó elé. Leírja, hogy 1674-ben miként idézik Pozsonyba a protestáns prédikátorokat, hogy öszszeesküvés vádja alapján elítéljék s a katolikus vallásra való áttérésre kényszerítsék őket. A több mint 300 főnyi csoportból a meghurcoltatások és fenyegetések után negyvenen kitartottak hitük mellett, elindultak Nápoly felé, ahol mint gályarabokat eladják őket. Két évvel később a hollandok határozott fellépésére szabadonbocsátják őket, de szenvedésük evvel csak részben ér véget. Az első lelkesedés után külföld mégis cserbenhagyja a magyar protestantizmust a jezsuita erőszakkal szemben. Erre mondja a szuperintendens kesergő fiatal lelkésztársának: „Nekünk magyaroknak régi hibánk, hogy akik egyszer segítenek rajtunk, azokat tökéleteseknek képzeljük és tőlük várjuk sorsunk megoldását. Most legalább belátjuk, hogy Isten után csak magunkra számíthatunk." A regény nemcsak a protestáns mártíroknak állít emléket, de bepillantást enged egész népünk tragédiájába, évszázados küzdelmébe. A hitbeli meggyőződésnek és emberi érzéseknek mélységét is elénk tárja az író. Kocsi Csergő Bálint így emlékezik elhunyt feleségére: „Szerettem őt és a szívem gyakran megtelt arcával, mozdulataival, de ő ebből nem sokat érzett, semmit sem adtam neki azokból a kedveskedésekből, melyekkel más ember felvidítja az asszonyát . . . erőmet és figyelmemet nem kedvteléseimre pazaroltam, hanem vallásunk ügyét szolgáltam vele, azt hiszem maga Judit is így kívánta. De majd ha elvégeztem futásomat, az Úr színe előtt találkozunk előresietett társammal. Levetve testünk gondokból szőtt sátorát, nevünket és mindent, ami hozzánk tartozott, lelkünk majd egymáshoz ér, ő megérti bánatomat földi idegenségünk miatt és megbocsát." A nevek és adatok hitelességét csak a magyar történelemben jártas szakember tudná ellenőrizni. Az olvasó számára ez nem fontos. A párbeszédek tömörsége, az emberi jellemek mélysége és elevensége teszik a könyvet felejthetetlen olvasmánnyá. Az ember egyetlen ellenvetése talán az lehetne, hogy már a regény első felében belefárad az emberi gonoszságnak és az abból fakadó szenvedéseknek az olvasásába. — De ezt a fáradságot érdemes vállalni. Szilas Attila A Biblia világa, Minerva, Budapest 1973 Negyven prédikátor, Szépirodalmi Kvk Budapest, 1973 Karácsonyi imádság Afrikából Uram Jézus Krisztus, aki héber anyától születtél, egy szír asszony és egy római katona hitének örültél, aki a hozzád jövő görögöket kedvesen fogadtad, és megengedted, hogy egy afrikai a keresztedet vigye — Te segíts, hogy a legkülönbözőbb fajokból toborozzunk örökösöket országodba. Ámen. KERALA, India. A hagyomány szerint Tamás apostol volt India első kér. miszszionáriusa. Már igen korán térített Indiában és Kr. u. 72-ben Masdras mellett, Mylaporeban szenvedett mártírhalált. Ezerkilencszáz éves jubileumát a Bangla Desh-i háború miatt az idén ünnepelték. A megnyitó ünnepségen megjelent Indira Gandhi miniszterelnöknő is. A posta emlékbélyeget bocsátott ki. Decemberre nagy befejező ünnepséget terveznek a Tamás-keresztyének központjában, Keralában. Lapunk mai számában közölt bibliaolvasó kalauz a herrnhuti testvérgyülekezet 1974-re kiadott Losungja alapján készült. A vasárnapokat és az un. „hetiigét“ vastagbetűvel jelöltük. Az ez után kővetkező hét igehely a hét egyegy napjára szól. Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 3.50 ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Filiale Stadtoldendorf „ÚTITARS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztöbizottság- Redaktionsausschuß: L. Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland: Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. 1. Tóth, 12 Ch Castelver, CH-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr. 13171/1973
