Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
ÚT/TfífíS folyt az 5. lapról Háborús propaganda helyett evangélium Ma már több mint 50 evangéliumi rádióállomás működik a világ minden táján, s jelenleg 25 állomás építését tervezik missziói állomások világszerte. Mindegyiknek megvan a maga érdekes és gyakran drámai története. Itt elégedjünk meg egy beszámolóval arról a rádióállomásról, mely a hetenkénti magyar evangéliumi műsorokat sugározza s melynek Trans World Radio a neve. Dr. Paul Freed amerikai misszionárius az 1950-es évek elején épített egy rádióállomást az észak-afrikai tengerparton, Tangerben, elsősorban spanyol nyelvű adások céljára, öt év alatt az állomás munkatársainak száma ötvenre emelkedett s havi 750 műsort sugároztak ki 28 nyelven. Havonként ezrével érkeztek a levelek a hallgatóktól és különböző nyelven 4000 hallgató iratkozott be rádió-bibliaiskolákra. 1959-ben azonban a marokkói hatóságok államosítottak minden rádióállomást és nyolc hónapot adtak Paul Freed adójának, hogy bonyolítsák le munkájukat és hagyják el az országot. Ekkor tudta meg Paul Freed, hogy Monte Carloban eladó egy — rádióállomás! A német megszállás idején Hitler Adolf maga adott rá utasítást, hogy a Monaco feletti hegyekben 700 méter magasan építsenek egy adót, ahonnan Dél-Európa legnagyobb részét el tudnák érni a különböző nyelven Monte Carlo: A Trans World Radio stúdiói a város központjában kisugárzandó propagandával. De ember tervez — Isten végez! Az adó elkészült ugyan, de éppen a háború végére. „Mi a neve az illetőnek?“ De nem olcsó dolog ám rádióállomást venni. Félmillió dollárt kellett több részletben előteremteni. Az egyik részlet kifizetésekor utolsó pillanatban érkezett egy 40 ezer dolláros egyéni kölcsön Norvégiából. Egy másik alkalommal balsejtelmekkel indult Paul Freed a bankba, csak hogy megtudja, hogy még hatezer dollár hiányzott a részlet kifizetésére. Amíg a bankigazgató egy pillanatra elhagyta a szobát, Freed kivett a zsebéből egy levelet, melyet a bankba indulása előtt adott neki oda a titkárnője, ötezer dollár volt benne. Mikor visszajött az igazgató, megszólalt a telefon. Freedet keresték az irodájából: táviratilag jött ezer dollár. Mikor elújságolta a bankigazgatónak, hogy megjött a hiányzó pénz, az szórakozottan kérdezte: kitől? „Isten küldte“ — felelte Freed komolyan. A bankigazgató nem fogta fel a választ és megkérdezte: „Hogy hívják az illetőt?“ — „Isten“ — felelte Paul Freed. A Trans World Radio ma 36 nyelven sugároz evangéliumi műsorokat. Alapelveihez tartozik, hogy az adásokban se politikai, se felekezetieskedő propaganda ne legyen. A nap 24 órájában aligha van olyan perc, melyben ne hangoznék az evangélium hirdetése valamilyen nyelven a világ több mint 50 evangéliumi rádióadóján „a levegő misszionáriusainak“ közvetítésével. S Isten ígérete az, hogy az ő szava „nem tér vissza üresen". folyt a 3. lapról A helytartó nem tud megszabadulni Jézustól. Élete a tunya gyávasága miatti mentegetőzésben telik továbbra is. Mossa kezét az ártatlan vér miatt. Álmában is magyarázkodik Jézus előtt, így marad egész élete hozzákötve ehhez, a számára egykor ismeretlen, zsidó rabbihoz. Boulgakov Pilátus regénye egy világhatalom gépezetében szenvedő, menthetetlen Jézusról tesz bizonyságot, aki azzal tette magát vétkessé, hogy kétségbe vonta a hatalmasok hatalmát és az igazság birodalmát hirdette. Az irodalmárok Pilátus alakjában a kegyet-Petőfi emlékév Petőfi Sándor: Nemcsak mi vénülünk Nemcsak mi vénülünk, mi emberek . . . Mi volna, ami nem vénülne meg? Nézzétek a napot, ha jön a december: Nem valóságos öregember? Későn ébred, s alig Hogy fölkapaszkodhatik Az égre, oly erőtelen; Mogorván néz a világra s hidegen. S olyan korán ledől megint ágyára. Majd végesvégül Azt is megérjük, hogy megőszül. És ekkor — ekkor fehér lesz sugára. len diktátort, Sztálint vélik felfedezni. Ha azonban így lenne, akkor nem szabad kihagyni azokat a nagyon emberi vonásokat a helytartó arcán, amelyekkel Boulgakov kifejezi azt, hogy tulajdonképpen a helytartó is rabja egy rendszernek, s ha ezt a rabságát szabad döntésével akarná felváltani, akkor maga is elveszne. Ebben áll a gyávasága, emberi gyengéje s mint embernek, a csődje is. Boulgakov regényében olyan humanizmus szószólója, amely leleplezi az emberei gyávaságot, és feltárja a benső indulatok végzetes hatalmát. Számára Jézus szenvedése annak a bizonysága, hogy lehet másképp is embernek lenni. Lehet az erőtlen is erős. Körülötte szinte mindenki kételkedik ebben, még leghübb tanítványa, Máté is, aki a maga módján szeretné megmenteni a szenvedéstől a szeretett mestert. Csak Jézus látja ebben is a szenvedés ereje által a jövendő emberiség reménységét. A regény egyik beszélgetéséből, melyet Pilátus az események befejeztével Mátéval folytat, úgy tűnik, az írónak az a szándéka, hogy rámutasson arra: a pogány Pilátus mintha megértett volna ebből valamit. Vajta Vilmos
