Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1972-09-01 / 5. szám

ÜT/TftfíS Protestáns hitélet Burg Kastlban Az 1971 nyarán nyugalomba vonult Vargha Sándor ev. lelkésztől szept. l-i kezdettel Kardos István vette át a mun­kát, a Németországi Magyar Reformá­tus Lelkigondozói szolgálat meghívásá­ra. Első éve végén készült jelentéséből közlünk az alábbiakban részleteket. VALLÁSOKTATÁS A kilenc gimnáziumi osztály mind­egyikében heti két hittanóra van. Bi­zony akad olyan gyerek, még a felsőbb osztályokban is, aki szinte minden val­lási ismeret nélkül jött el otthonról s te­kintettel ezekre, még az elemi iskolai anyagot is át kell ismételnünk. A to­vábbiakban evang. és ref. kátéanyag­gal, egyháztörténelemmel, kér. dogma­tikával és erkölcstannal, valamint bib­liaismerettel foglalkozunk. Minden szombat délben egyházi énekórát tartunk. Mivel a Nyugat- Euró­pában használatos protestáns énekes­könyvekben aránylag kevés a friss ütemü ének, összeállítottunk egy kis füzetet a hazai és amerikai magyar prot. énekeskönyvekből, több mint tíz éne­ket pedig angolból fordítottunk ma­gyarra. GYÜLEKEZETI ÉLET Még októberben mintegy ifjúsági gyülekezetté formáltuk magunkat, a szónak nem egyházjogi vagy alkot­mányi, hanem bibliai értelmében. A presbiteri feladatokat a felső három osztály növendékei látták el dicséretes szorgalommal. Minden presbiternek van egy kis csoportja, amellyel rendszeres ügyele­tet tart. Ök gondoskodnak az istentisz­teletek megfelelő előkészítéséről, az iskolai kápolna rendjéről is. A lányok pedig a lánypresbiterek vezetése alatt gondoskodtak az énekeskönyvek rend­­bentartásáról és az úrasztala megfelelő előkészítéséről. A presbitériumnak nyolc református, négy evang. és két baptista tagja volt. A diákpresbitérium elnöke Werdenberg Marcel 12. osz­tályos, titkára pedig Fenyves Csaba 11. oszt. növendék volt. A diákpresbitérium havonta, sőt szükség esetén gyakrab­ban is összeült. Egyik leg'elentősebb újítás volt az úrvacsorái alkalmak megszaporítása: minden hónap első vasárnapján, a szü­netek előtti utolsó és a szünetek utá­ni első vasárnapon, a reformációi em­léknapon és pünkösdkor tartottunk úr­vacsorái istentiszteletet. Az evangéliku­sok ostyával és térdelve úrvacsoráz­tak. Egy másik újítás volt a kettős szent­leckék bevezetése: egy ó- és egy újszö­vetségi szakasz. A lekciók olvasását ez évben is a diákok végezték önkéntes alapon, a presbitérium beosztása sze­rint. örvendetes, hogy az intézet prot. növendékeinek majdnem 50 százaléka vett részt ebben a szolgálatban. Szombat esténként hétvégi áhítatot tartottunk az intézet kápolnájában. A reformációi istentiszteletet követően gyülekezeti kirándulást és társas dél­utánt rendeztünk. Az évi „csendesnapokat“ teljes egé­szében a diákpresbitérium készítette elő és vezette le. Az alsó három osztály növendékeivel Borcsiczky Imre ny. ev. lelkész és felesége, a mi kedves Imre bácsink és Irén nénink, foglalkozott. Az első estén római katolikus testvé­reinkkel együtt „szabad fórumot“ tar­tottunk, amelyen a diákok kérdéseire a lelkigyakorlatra érkezett rk. lelké­szek a két hittanárral együtt fejtet­ték ki nézeteiket. Márc. 17-én vetített­képes előadás volt St. Patrick országá­ról, Írországról. Az egyik délutánt ki­rándulással töltöttük. A csendesnapok végén pedig úrvacsorái istentisztelet volt, amelyen Borcsiczky Imrével együtt szolgáltunk. ÖKUMENIKUS KAPCSOLATOK Nem lenne teljes ez a beszámoló, ha hallgatnánk ökumenikus szolgálataink­ról. Bizonyos értelemben a mi kis gyü­lekezetünk is az ökumenicitás jelképe, hiszen együtt vagyunk benne baptisták, evangélikusok és reformátusok. De van egy ezen messze túlmenő örven­detes jelenség is: a megértés és baráti együttműködés római katolikus atyánk­fiáival. Az adventi vasárnapokon közös esti áhítatokat tartottunk. A szünet előtti utolsó estéken pedig az angolul be­szélő, többnyire amerikai, jól éneklő fiúkkal és lányokkal „Carol Singing"­­re mentünk a tanárok lakásához, hogy magyar, angol és német karácsonyi énekekkel kívánjunk nekik áldott kará­csonyi ünnepeket. Több mint félórás műsort adtunk a helyi kórházban is. — Karácsony előtt mintegy háromszáz diák és tanár határozta el, hogy rend­szeresen imádkozik az ír kérdés békés megoldásáért. Szilveszter este ökumenikus hálaadó­istentiszteletet tartottunk a Kastlban maradtak számára és így kezdtük az új évet is. — Januárban, az ökumenikus imahét minden estéjén összegyűltünk; ezeken az alkalmakon a két vallástanár együtt szolgált. EMBERI KAPCSOLATOK örvendetes, hogy szinte alig van nap, amikor ne lennének látogatók ott­honunkban, hogy egy csésze kávé vagy tea mellett feleségemmel vagy ve­lem elbeszélgessenek. Soknak igen messze laknak a szülei és kell nekik a családi otthon, ahová hívás nélkül, szabadon beléphetnek. Közülük többen nem is protestánsok. * Miközben az ifjúság közötti és az if­júsággal való együtt szolgálás időnként próbára teszi alázatosságunkat, türel­münket és képességeinket, sok örömöt és reménységet találunk benne. A tény, hogy a gimnázium diáktanácsa a két hittanárt kérte fel bizalmi tanárának, azt is mutatja, hogy diákságunk szerint is a keresztyénségnek feladata van nem­csak az iskolaszerű hitoktatásban, ha­nem az ifjúságot érintő gyakorlati kér­désekben is. STOCKHOLM, Svédország. A pün­kösdi egyháztanácsi konferenciával kapcsolatos istentiszteleten iktatta be Horváth Imrét főgondnoki tisztségébe Koltai Rezső és Cseri Gyula lelkész. Az ünnepi keretek közt megtartott isten­­tisztelet alkalmával került sor továb­bi három új presbiter — Kalina Erzsé­bet, Kellner Ilona és Koltay Júlia be­iktatására is. Az egyháztanácsi köz­gyűlés meleg szavakkal emlékezett meg Szabó Imre presbiter szolgálatáról, aki Balogh Zoltán korábbi főgondnok nyug­díjba vonulása, valamint elköltözése után ideiglenes jelleggel vállalta a gond­noki feladatok betöltését. ÚT/TfíRS Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Skogstuvn. 14.N-1322 Havik, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztöbizottság- Redaktionsausschuß: L.Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutsch­land; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. J. Tóth, 12 Ch Castelver, CH-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-iohannis-Druckerei, 763 Lahr. 12486/1972

Next

/
Thumbnails
Contents