Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-09-01 / 5. szám
ÚT/TfífíS folyt, az I. lapról alkati adottságokról se feledkezzünk meg; vannak „félős" természetű emberek s ezek a haláltól is jobban szoktak félni. Dr. Hinton angol orvos a meghalásról írt érdekes könyvében statisztikai vizsgálatokkal támasztja alá, hogy a mélyen vallásos, hívő emberek könnyebben hagyják itt a földi életet, mint a nem-vallásosak. Ami keresztény szempontból különösen komollyá teszi a halált, az annak a ténye, hogy a halál Istentől szakíthat el bennünket örökre — ha bűnbocsánat nélkül halunk meg. A keresztény ember számára ugyanis a halál szoros kapcsolatban áll az élethez tartozó felelősségtudattal. „Mert elvégezett dolog, hogy az emberek meghaljanak — és azután az ítélet. A kereszténység tehát a kettős kimenetellel (üdvösség-kárhozat) számol. Mint már említettük, a halál része az életnek. Ezért mondja egy régi közmondás: A jó halál egy életen át tart. A Biblia ezt így fejezi ki: Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség. — Ha valaki mégis nagyon szégyenlené halálfélelmét és túlságosan gyötrődne miatta, az bátran gondoljon arra, hogy az Úr Jézus is félt, amikor meg kellett halnia s egyáltalán nem próbált hős lenni, mint pl. a halálra ítélt Sokrates. A kereszten így könyörög: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?! A súlyos beteg, haldokló páciens talán több nyugalomra, békességre és emberségre vágyik, de helyette cseppeket kap, vérátömlesztést, szívgépet és még sok mást, amit a modern orvostudomány nyújtani képes. — Ki beszél vele félelmeiről és halállal kapcsolatos kérdéséiről? Az emberi életnek van egy második felvonása, amit örök életnek is nevezünk. De ez nem egyszerűen a földi létnek a folytatása, meghosszabbítása, mely mintegy a halál pillanatával veszi kezdetét. Nem, az örök élet az Úr Istennel való életközösséget jelenti, mely már ebben az életben elkezdődik. Az az örök élet, mondja Jézus, hogy ismernek téged, az egy igaz Istent, és akit Te küldték . . Az ilyen isteni közösségben való élet azt jelenti, hogy az ember önmagát és mindenét Istennek átengedi s hagyja magát átformálni, önzésétől megszabadítani. Nem bibliai hit az, mely szerint minden emberben valami elpusztíthatatlan jó lakozik, mely az önzéstől is mentes és ami a test halálakor mintegy átlebeg a magasabb régiókba. Az az üdvösség, amit Isten ad, nem ilyen továbbélés. Az mindenekelőtt azt jelenti, hogy önzésünktől, gonoszságra hajló mivoltunktól szabadulunk meg. Ezért a keresztény hit nem ismer más menekvést, mint a bűnöknek bocsánatát — és ezért van az Apostoli Hitvallásban e három dolog összekapcsolva egymással: 1. a bűnbocsánat 2. a feltámadás 3. a?, örök élet (folyt, a 7. lapon) Jó hírek . . . folyt, a 3. lapról fele argentinokkal házasodik, így egyre jelentősebbé válik a spanyol nyelvű szolgálat, melyet egy éve ugyancsak rendszeresen végzünk istentiszteletek és hitoktatás formájában. A sáfárság terén is jelentős haladás mutatkozik, mely a hitélet elmélyülésének egyenes következménye. Évi költségvetési előirányzatunkat 100 százalékkal túllépte az egyháztagok jókedvű adakozása, mely felbátorította a presbitériumot, hogy a jövő évi előirányzatot bizodalommal a tavalyinak a háromszorosára emelje. Meg vagyunk győződve, hogy gyülekezetünk hitbeli és számbeli megerősödésének egyetlen alapja Krisztus keresztje útjának a hűséges követése és a kereszt alázatos felvétele. Erre törekszünk, ez a mi reménységünk." „A lelkész feleségével együtt jún. 21- én gépkocsin Asuncionba utazott, hogy meglátogassák az ottani magyar kolónia tagjait. Dr. Baráth László hittestvérünk szervezte meg ott helyben a látogatást, dr. Riosék (Tömböly lldikóék) készítettek szállást és minden nap valamely másik családhoz hívták meg a lelkészházaspárt ebédre vagy vacsorára. Pénteken, 23-án, közös vacsora volt a „Fehér Paripa" étteremben, mely után a lelkész vetítettképes előadást tartott. Egy-két család kivételével az egész asuncioni magyarság részt vett a társas összejövetelen. — Szombaton Lambareba mentek ki, ahol talán szülőhazánkon kívül az egyetlen magyar temető van, s amelyben — sajnos — egyre több a porladó véreink száma. Utoljára Kreth Emil hitvesét temették el. Gyászoló férje és Farkas Lászlóék vettek részt a gyászolókért ott mondott könyörgő imában. Vasárnap úrvacsorái istentiszteletet tartott lelkészünk a helyi német evang. templomban. Rendkívül sokan vettek részt és a perselypénz fedezte az útiköltség nagy részét. A Magyar Temető Egylet elnöke meg is jegyezte: „Ma a kolónia három rekordot állított fel." Istentisztelet előtt Molnár Papp Zoltán, akinek jobb lábát amputálták, részesült betegágyán a magán-úrvacsora szentségében. Reméljük és ezért imádkozunk, hogy a legközelebbi magyar istentiszteleten már személyesen is résztvehessen." („Hitünk“)
