Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-07-01 / 4. szám
ümáRsm . Szabadegyetem Szentgyörgyhelyen ________________________________________________________4 folyt, az 1. lapról Különösen is izgalmas ez a kérdés a természetre vonatkozóan. A kibomló virágban, a villámlásban vagy a tenger hullámzásában nem a szellem megnyilvánulását, hanem a természeti törvényt szemlélhetjük. Ezért a természeti jelenségeket nem is tekinthetjük értelmet hordozó „formáknak". A természet nem tartalmaz semmilyen üzenetet az ember számára, amelyet az saját szelleme segítségével felfoghatna. Az értelem ugyanis mindig megértésre törekszik és ezért a szellem megnyilvánulásainak mindig párbeszéd jellege van. A megértéshez gyakran hosszú és fáradságos út vezet, sőt külön tudományág is kialakult erről, az un. magyarázó értelmezés, vagy görög szakkifejezéssel herméneütika. Gondoljunk csak egy számunkra ismeretlen nyelven és írásmóddal készített sziklafelirat megfejtésének és megértésének bonyolult folyamatára. Egy ilyen sziklafelirat azonban kétségkívül a szellem megnyilvánulása és egyben értelmet hordozó „forma“. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet, ha magára az életre vagy a létezésre gondolunk. Az élet a természetben gyökeredzik és része annak. Az életet mint egy adottságot és lehetőséget éljük meg, amely azonban a halált is magában foglalja. Az emberi élet azonban a természetnek egy egészen speciális lehetőségét valósítja meg. Teilhard de Chardni szép gondolata szerint a természet az emberben ébredt öntudatra és érte el annak a lehetőségét, hogy visszatekintsen a múltra, a fejlődésre és egyben előrepillantson a kutatás és reménység formájában a jövőbe. Az ember így képessé válhat életét szellemi erejével értelemmel megtölteni, vagy pedig az őt körülvevő világ bizonyos mozgásaiban olyan követelményeket felismerni, amelyek betöltése mint az ember által történő objektív értelemadás szerepel. Új megvilágításba kerül kérdésünk a teremtés-gondolat fényében. Eszerint Isten a természetben rendet, kozmoszt teremtett. A létezés redukálódik ezáltal egy abszolút Létező akarati elhatározására. Nem tekinthető-e ezáltal a természet rendje úgy, mint az isteni szellem megnyilvánulása, objektivációja? És nem válik ezáltal a természet mégis isteni üzenetet hordozó „formává“? Isten szeretet és a szeretet — ismét Teilhard de Chardin gondolatát idézve — „igent“mondást jelent a létezésre és a másik létére. A létezés alapja a szeretet a teremtés-gondolat szerint. Isten, a természet és az emberi élet összefüggésének a kérdése merül tehát itt fel. A hit fényében felismeri az ember, hogy életének a lehetősége végső soron az abszolút Létezőben, Istenben van megalapozva. Ez a felismerés új perspektívákat nyit az ember számára. Életének értelmét tehát nem csupán a saját szelleme ítélő erejére alapozza, hanem annak a létszerű összefüggésnek a felismerésére, amelyre a hit vezeti el. A Biblia a maga nyelvén ezt az összefüggést így fejezi ki: Isten a világ ura. Ebből az összefüggésből érti meg életének rendeltetését is. Ezt az üzenetet azonban nem a természet tartalmazza az ember számára. Erre utal Illés próféta jól ismert története is, amikor Isten üzenetét nem a körülötte lezajló különböző természeti jelenségekből érti meg, hanem a „szelíd, belső Hangból“. Az értelem, amit az ember élete Istentől hordoz, ígéretet is tartalmaz: az élet beteljesítésének és ujjáteremtésének az Ígéretét. Az emberben a természet közel kerül Istenhez és ezzel megnyílik az út az isteni szeretet viszonzására és a létezés akarására. Az ember meggyőződésből és nem filozófiai vagy erkölcsi szükségszerűségből akarja az életet. Ez a meggyőződése azonban csak hitben (Istennel való összefüggésünk és az élet jövőjére vonatkozó ígéret) válhat igazán erkölcsi követelménnyé. A hit szemszögéből nézve tehát, az élet értelme annak kiteljesítése Istennel való szoros, létszerű összefüggésünk alapján, ahol azonban a beteljesítés, az újjáteremtés Isten munkája. Ez a gondolat a haladás gondolata, de tagadása egyben minden társadalmi utópiának vagy erkölcsi tökéletesség-eszménynek. Ez a szeretet gondolata, melyhez a beteljesedés és az élet ígérete fűződik Istentől. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ez év pünkösd hetében Ausztriában tartott tanulmányi hete után sajtóközleményt adott ki a külföldi magyar egyházi sajtó számára, melyből a következőket idézzük: Karintiának egy eldugott völgyében, a St. Georgen am Längsee néven ismert egykori bencés kolostor egy hétre, 1972. máj. 21-28. között, az Európai Prot. Magyar Szabadegyetem tanulmányi hetének volt a színhelye. A résztvevő 70 magyar Európa különböző tájairól jött össze. Hamarosan olyan otthonosakká váltak, hogy mire a kolozsvári vendégek megérkeztek, a helyet már mindenki magyar változatban, Szentgyörgyhelyként emlegette. A tanulmányi hét témája „Nemzeti kisebbség és kisebbségi egyház Közép- Európában“ volt. A megnyitó előadást O. Sakrausky, az osztrák evangélikus egyház püspöke tartotta. Felidézte az utolsó ötven év történelmi megpróbáltatásait, amiken át Közép-Európa kisebbségi egyházai Isten ítéletét és megtartó kegyelmét tapasztalták meg, s szolgálatuk új, teljesebb megértéséhez jutottak el. Dr. Tóth János elnöki megnyitójában visszaemlékezett a magyar evangéliumi ifjúsági konferenciákra, melyekből a szabadegyetem kifejlődött, s amelyekkel továbbra is a legszorosabban együtt fog dolgozni. A tanulmányi hét témájának teológiai feldolgozását Vass György londoni rk. teol. tanár és Bárczay Gyula basellandi ref. lelkész adták. Mi az egyház? — tette fel a kérdést Vass György. Isten országának előképe, a hívek maradéka, mustármag, kovász, a társadalom sója, kis nyáj — minden hasonlat szerint kisebbség. Isten országa kereső fogalom, aminek segítségével történelmünk Istentől kinyilatkoztatott értelmét magyarázzuk. Az első napon elhangzott, magával ragadó előadás magadta a tanulmányi hét alaphangját. A reggeli és esti áhitatok, meditációk ezeknek a felismeréseknek az alapján magyarázták az Igét. Meditációkat tartottak: Galavics Sándor ev. lelkész Berndorf, Nagy Ferenc SJ. vatikáni rádió, Róma, Soós Mihály ref. lelkész Bécs. Szathmáry László ref. teol. hallgató Basel, Szőllősy Pál jogtanácsos, Zürich, Varga Sándor ref. lelkész, a jugoszláviai ref. lelkészegyesület elnöke, Laskó, Jug. és folyt, a 6. oldalon STOCKHOLM, Svédország. Május utolsó vasárnapján közös családi ebéden találkoztak a Magyar Házban a stockholmi katolikusok és protestánsok. Míg az első ilyen alkalmat rk. testvéreink rendezték, a mostani megszervezését a stockholmi protestáns egyháztanács vállalta magára. A családi ebédet követő szentmise és istentisztelet kifejezetten az ökumenikus, az egymást hordozó szeretet imádságos alkalmait akarja jelenteni. A nap kedves zárófejezete a közös Anyák napja rendezvény volt, ahol a gyülezetek apraja, az édesanyákról megemlékezve, igyekezett még családiasabbá tenni az együttlétet.
