Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-07-01 / 4. szám
* MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xvi. évfolyam 4. szám 1972 július Cseri Gyula: Élni — hogyan és miért? Az életünkkel összefüggő gyakorlati etikai, lélektani és szociológiai kérdéseken túl szükségszerűen felmerül mindannyiunkban a kérdés: van-e az életnek önmagában valamilyen végső értelme és rendeltetése? Bizonyos élethelyzetekben pedig (öregség, betegség, csalódás stb.) gyakran így hangzik kis módosítással a kérdés: van-e az életem folytatásának értelme? Az utóbbi módon teszi fel a kérdést Pál apostol is (Fii 1, 19). Igazában Krisztusnál szeretne már lenni, de azután belátja, hogy a rábízott gyülekezetek érdekében értelme van földi életének és vállalnia kell azt. Az élet értelmének kérdését bizonyos filozófiai irányzatok eleve abszurdnak tekintik. Szerintük szubjektív nézeteken túl nem létezik egy objektív, akaratunktól függetlenül érvényes élet-értelem. Ezt vallja a pozitivista filozófia és az ateista egzisztencializmus is. Az utóbbi az életet „halálra szánt létezésnek" tekinti, ami pedig kizárja az értelmes élet lehetőségét. A marxizmus, materialista szemléletének megfelelően tagadja, hogy az élet önmagában értelmet hordozna vagy hogy egy természeti és társadalmi folyamattól független személyes akarat (Isten) határozná meg az ember hivatását a világban Ha hiányzik az eleve adott élet-értelem, akkor az embernek magának kell élete számára értelmet keresni. A marxista Lunacsarszkij a század elején Nietzschére hivatkozva ezt így fogalmazta meg: az ember feladata nem az, hogy a világ értelmét keresse, hanem hogy annak értelmet adjon. Ez az értelem a különböző emberek esetében világnézetük szerint teljesen különböző lehet. A sokféle válasz közül itt csak néhányat emelünk ki, kevésbé a filozófiai tanítások, mint inkább a közkeletű életfelfogások közül. Sokan azonosítják az értelmes életet a hasznos élettel. Különösen is az idősebb korban merül fel kétely az élet értelmét illetően, amikor az ember mások támogatására szorul. Természetesen a hasznosság fogalma körül is megoszlanak a vélemények. Mások a szerencsés életet azonosítják értelmes élettel. Ilyenkor az ember a szerencse érzését elveszítve döbben rá élete értelmetlenségére. Elgondolkodtató irodalmi példa erre Csehov drámája, az Ivanov. Ezekben a nézetekben mély lélektani igazság kerül felszínre. A hasznos élet vagy a szerencse élménye boldogsággal tölti el az embert és betöltheti az életét. A sikertelen élet legtöbbször aláássa a lelki és idegrendszeri egyensúlyt. Előfordulhat azonban, hogy az életünket betöltő értelem dönt bennünket szerencsétlenségbe, vagy az abból következő tetteinket mások haszontalannak, sőt károsnak ítélik. Gondoljunk csak a keresztyén mártírok esetére. A hit lényege éppen az. hogy az ember túljut önmagán azzal, hogy megismeri az Istent. A hit alapján mind a hasznosság, mind pedig a szerencse tartalma változhat és elmélyülhet. Közelebb segíthet bennünket a megértéshez, ha megvizsgáljuk témánk szempontjából a két kulcsfogalmat: élet és értelem. így tesszük fel a kérdést: értelmet hordozó forma-e az élet? Értelemről csak a szellemmel való összefüggésben beszélhetünk. Az értelem a szellem megnyilvánulása, amelyben szándéka, akarata vagy a oeríne megnyilvánuló tendenciák jutnak kifejezésre. A szellemnek ezek a megnyilvánulásai vagy objektivációi bizonyo's értelmet hordozó formákhoz vannak kötve. Ilyen értelmet hordozó „forma" a beszéd, egy emlékmű, egy okmány, az irodalmi mű vagy akár egy régészeti emlék. Sokat foglalkoztak szakemberek azzal a kérdéssel, hogy hol az értelmet hordozó „formák" határa, (folyt, a 4. lapon) 250 éves Herrnhut 1722. június 17-én alakult meg a Herrnhuti Testvérgyülekezet Zinzendorf gróf oberlausitzi (Szászország) birtokán. A gyülekezet tagjai hitük miatt menekült protestánsok voltak, akiknek — miután Cseh- és Morvaországban visszaállították a katolicizmust — a 30 éves háború alatt el kellett hagyniok hazájukat. Herrnhut-nak nevezték el a helységet, mert mindnyájan az Úr oltalma alatt (unter der Hut des Herrn leben“) és az Úr oltalmában őrt állva („auf der Hut des Herrn stehen“) akarnak élni. Herrnhut az egész világra kiterjedő egyház kiindulópontja lett. Ma 17 tartomány van, Hondurastól Alaskáig, összesen 327000 taggal. Ennek csak 7 %-a él Európában. Keresztyén munka- és életközösségben élnek. Amikor Zinzendorf gróf 1728-ban elkezdett napi jelszóként megadni egy bibliamondást, létrejött a Losungkönyv, mely a herrnhuti testvérgyülekezet útmutatója és ma már több mint 30 nyelvre fordítják le. Évtizedek óta megjelenik Magyarországon is, Útmutató címen. A Herrnhuti Testvérgyülekezet tagjai evangélikusok, reformátusok és husziták. ökumenikus lelkülete kifejezésre jut Zinzendorf egyik énekében, amit még ma is szívesen énekelnek a hívek, nemcsak a herrnhuti gyülekezetekben, hanem nálunk is: Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát. Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ö a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! Egyesíts bennünket éppen, Mint Atyáddal egy te vagy. Hogy ne légyen földön, égen Elszakasztva semmi tag. S csak lánglelked csillogása Adjon fényt és díszt nekünk, Hogy mindenki tudja, lássa, Te vagy a mi Mesterünk!
