Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-03-01 / 2. szám
3 ÚT/TÁR5 Hallgrimur Pétursson: Passiói énekek A 4. énekből Krisztus beszélgetése a tanítványokkal a Gecsemánéban Három kedves tanítványa Ment vele az éjszakába. Kérte őket: vigyázzanak, Kísértésbe ne jussanak. Mihelyt magukra maradtak Figyelmük menten ellankadt. Aludtak az éjszakában S Uruk küzdött egymagában. Jézus Urunk összetörtén, Szenvedéstől meggyötörtén Péteréket fölkeltette S szelíd szóval megfedette. Fáradtan és kimerültén Álomtól megrészegülten Nem értették meg beszédét, Csak növelték szenvedését. Jézusom nagy szerelmével Keresztsége szentségével Maga mellé hívogatott Szent kertjében helyet adott. Drága Jézus, Te oldozd meg Minden lelki bilincsemet. Add meg éltem szabadságát, Érezzem szíved jóságát. Ha tiszta örömre vágyom Hű Uramra kell vigyáznom. Lelkemet tán késznek lelem De a testem erőtelen. A testben nem marad élet Ha elhagyja azt a lélek S a lélek is csak haldoklik Ha imája fogy vagy botlik. Őrködj Jézus, őrködj bennem Taníts veled ébren lennem Hű oltalmad alatt állok Ha a te nyomodban járok. Kolozsvári Tamás: Részlet a garamszentbenedeki Passió-oltárról (1427). Megengedte övéinek: Egy ideig pihenjenek. Tudta, szükségük van erre. Nézz jóságára, e jelre. Akkor keltette föl őket Mikor Júdás közeledett. Mert nincs helye nyugovásnak Ha az áruló megtámad. Lelkem, légy hát mindig résen Okulj ezen az intésen Mert a sátán bajba hurcol Amig gyanútlanul alszol. Akármennyi a kísértés Éljen ajkadon a kérés Mert az Isten kegyelméhez Imádság kulcsával férhetsz. Az 5. énekből A zsidók megérkeznek a kertbe Az Úr Jézus, csöndben várva Tömeg érkezését látja. Ide tart az a nagy csapat Élén árulója halad Lámpások és fáklyák fénye Hullik a kardok élére Így jönnek Jézus elébe. Jézus teljes nyugodtsággal Nézett szembe a sorsával. Rág elhagyta már félelme Csöndes szóval megkérdezte: Miért vagytok ti itt együtt? Erre megszólalt egyikük: A Názáretit keressük! Én vagyok az! — igyen vallja. Megüté Júdást a hangja. A többiek elfordultak S szavára a földre hulltak. Ami őket Így megrázta Az lett életem áldása És lelkem vigasztalása. Ha bűneim utolérnek És vár reám az ítélet Jézus így szól majd: Én vagyok Aki jóvátételt adok Kínjaim véres keresztjén Atyám! Megváltottam ezt én — így könyörül lelkem vesztén. Ha gondjaim csüggesztenek Szegénységgel rémítenek Tudom, ezt mondod: Én vagyok Aki senkit el nem hagyok Kincsedet keresd a mennyben, így lesz részed nagy örömben Mert a világot legyőztem. Halálban és ítéleten Vigasztalást Te adj nekem Ezzel a szóval: Én vagyok Aki mennybe utat nyitok. Uram, hiszen azt ígérted, Hogy a mennyben ott lesz véled Ki a földön szolgált néked. Akkor hadd mondjam: Én vagyok Ki tőled el nem szakadok. Mert Te engemet szerettél Örökre tieddé tettél. Te vagy nekem földön s égen Menedékem, békességem Ámen. — Ez a reménységem. (ford. Ordass Lajos) JÉZUSÉRT! 400—500 fiatal — különféle kér. közösségek, szabadegyházak, egyesületek, köztük a Kér. Ifj. Egyesület (CVJM) képviselői is — vonult végig január két utolsó szombatján Zürichben a belváros utcáin. Plakátokkal és feliratokkal tüntettek Jézus mellett. A feliratok között ilyenek is voltak: „Jézus megszadít!" — „Csak egy út vezet Istenhez — Jézus!" — „Neked is Jézusra van szükséged!" — Jézus jobb, mint a kábítószer!“ Egy ifjúsági csoport gitárkíséret mellett vallásos énekeket énekelt. A felvonulás végén magasra emeltek egy táblát, melyen ez állt: „Isten áldja meg a felsőbbséget — köszönjük a felvonulás engedélyezését." — A demonstráció célja az volt, hogy a lakosság figyelmét felhívják az aktív ker.-ek jelenlétére, Jézus Krisztus valóságára s öntudatos hitre szólítsák fel őket.
