Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-09-01 / 5. szám
7 _______________________ Jobban kellene ismernünk az egyháztörténelmet. Akkor könnyebben megértenénk az egyetemes egyház életében zajló eseményeket és változásokat. .. Az egyház életében rendkívül jelentős kérdés az, hogy miként gondolkoznak a keresztyének a nem keresztyénekről, a nem keresztyén népek vallásáról, filozófiájáról és egész életviteléről. Az egyháztörténelem adatai szerint rendkívül változatos, színes és gyakran egymásnak lényegesen ellentmondó válaszok születtek a hívők között erre a kérdésre. Tulajdonképpen már a Bibliában megtaláljuk az alapvető kettősséget e témakörben. Az Ószövetség népe mereven elutasította a „pogányok" bálványait. (Ugyanakkor erős vonzást is gyakoroltak ezek az idegen vallásos rendszerek a zsidó népre és bizonyára ezért annál keményebben ostorozták a próféták az „idegen isteneket" és azoknak a zsidó népből való tisztelőit.) (folytatás a 4. lapról) nemzeti egyházakká szerveződtek. Ma kb. 120 millió ortodox él a világon. Az egyházak patriarchátusok fennhatósága alá tartoznak. Nagy számban élnek ortodoxok önállóan is un. autokefális egyházakban. A patriarchátusok közül legjelentősebb a konstantinápolyi (bizánci, isztambuli) és a moszkvai. A keresztyén lakosság túlnyomó részben ortodox Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Romániában, a jugoszláviai Szerb Köztársaságban, Albániában és valamenynyi elő-ázsiai és észak-afrikai országban, így például Szíriában, Egyiptomban és Etiópiában. Lengyelországban, Csehszlovákiában, Litvániában, Észtországban, Lettországban és Finnországban a római katolikus, ill. a protestáns egyházak mellett kisebbségben élnek ortodoxok. Néhány ázsiai országba, mint például Japánba és Kínába is eljutott az ortodoxia. A világ más részén is számosán élnek, különösen orosz, szerb, albán, görög, ukrán és román kivándorlók és azoknak utódai. A nyugat-európai ortodoxok száma az utóbbi évtizedekben a görög és a szerb vendégmunkásokkal jelentősen emelkedik. A Magyarországon élő kb. negyvenezer román, szerb és görög ortodox a moszkvai patriarchátus fennhatósága alá tartozik. A görögkeleti egyház, amelynek központja Miskolcon van, 250 ezer hívőt számlál. (Folyt, következik.) ifj. Fónyad Pál Jézus Krisztus ezen a téren is lényeges változást hozott („elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népének adatik, amely megtermi annak gyümölcsét" Mt 21, 43 vö Mt 8,11—12). Vagy gondoljunk a Máté 25-ben olvasható hatalmas példázatra, amelyben „népek" üdvösségéről van szó! Ennek az új fajta szemléletnek szép példája Pál apostol athéni beszéde. Ebben Pál azt állítja, hogy azok is az egy, igaz Istent imádják, akik most még nem ismerik az Ő nevét (Csel 17). Az apostol nevén nevezte azt az Istent, akit az athéniek addig ismeretlenül tiszteltek. Itt találkozunk legvilágosabban a pogány népek és vallásuk pozitív minősítésével. A Bibliában tehát egyfelől kemény ítéletet találunk, másfelől — Jézus Krisztus hatására — növekvő megértést és megbecsülést is találunk a nem keresztyének gondolkodását és vallásosságát illetően. A következő évszázadok egyháztörténelmében aztán megtaláljuk mindkét bibliai vonalvezetésnek az egyenes folytatását. Voltak egyházatyák, akik könyörtelenül ítélkeztek a nem keresztyén népek és vallásuk felett. Ezek azt állították, hogy a népek erényei nem egyebek, mint „csillogó bűnök". Gyakorlatilag ez a vonal jutott uralomra a nyugati keresztyénségben. (Régebben mi is igy gondolkoztunk!) Ideje volna felfedezni, hogy a másik vonalnak — Jézus és Pál vonalának — is voltak folytatói a régi egyházatyák között. Íme, néhány példa: már Justin mártír meghirdette a „logos spermatikos" gondolatát. E szerint a pogány népek is részesedtek az Ige magvetésében. A Zsidókhoz írt levél első mondataira hivatkozva Alexandriai Kelemen azt hirdette, hogy Isten minden néphez szólt, nem csupán Izraelhez. Szentlelke által „Rendet ajándékozott az egész emberiségnek. Anders österling: Aki a kenyeret szegi Szeretteit szótlan szolgálja, bár olykor alig bírja lába. Annyi mohó szem pillantása árad felé, de ő csak állja. Bágyadt, apad ereje árja. Barna kábulathullám járja át testét. Meddig bírja még? Mikor lesz vége már? Elég! Keményen mellének veti nagy kenyerét, hogy megszegi s íme, megújul vigasza — szívében van szent támasza. ford. Pándy Kálmán ÚT/TfífíSm Szerinte az emberiség „Istentől nagyon szeretett egység". Ez az alexandriai tudós nagyon szerette a tudományokat és azt állította, hogy a görögöknek is van saját „testamentumuk" és ez nem más, mint a filozófia. Origenes szerint egy sereg keresztyén tanítás semmiben nem különbözik a görögök tanításától. A különbség csak az, hogy a keresztyének erőt is kapnak Istentől e tanítások megvalósítására. Augustinus úgy gondolkozott, hogy minden népből sokan részesedtek Isten üdvözítő szeretetében. Amit ezek vallottak, az a keresztyénség — akkor is, ha ezek nem emlegették Jézus nevét. Befejezésül és összefoglalásul egy Irenaeus-idézet: „Csak egy Isten van, aki az emberiség kezdetétől annak végéig különböző cselekedetekkel siet az emberek segítségére." Nemcsak az a vonal van tehát, amiben mi felnőttünk (a nem keresztyének elítélése és lenézése), hanem ez a másik vonal is. Manapság lényegében véve az történik, hogy a világkeresztyénség átáll erre a másik vonalra. Legyen áldott a Szentlélek Úristen, aki ezt az átállást irányítja és munkálja mindegyünkben. Reformátusok Lapja KIRAKATBA TETT RAVATAL is van már. Valamelyik amerikai nagyvárosban az egyik temetkezési intézet az utcára néző nagy kirakatablak mögött ravatalozza fel a halottakat. Így a halottnézőbe menőknek nem kell kiszállniok az autóból. Kocsijukból csak kitekintenek a halottra, majd az ablakba helyezett mikrofonon keresztül bemondott nevüket egy hangfelvevő feljegyzi a család részére. — Nem tudjuk, hogy a kegyeletnek és részvétnyílvánításnak ez a teljesen gépies, új, személytelen és rideg módja elterjedő gyakorlattá válik-e vagy sem. Mindenesetre magában is jellegzetes kortünet. Hiszen a keresztyén ember azért megy el a temetkezési intézetbe, hogy ott személyes megjelenésével kegyeletes tiszteletadásban részesítse a halottat, imádkozzék a gyászolók vigasztalásáért és kifejezze őszinte részvétét a hátramaradt család tagjainak, ha azok ott vannak. Az autóból való röpke kitekintés semmiképpen sem kegyeletes tiszteletadás a halott iránt és nem őszinte osztozás a család gyászában. („Erős vár")