Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)

1971-09-01 / 5. szám

7 _______________________ Jobban kellene ismernünk az egyháztörténel­met. Akkor könnyebben megértenénk az egyetemes egyház életében zajló esemé­nyeket és változásokat. .. Az egyház életében rendkívül jelentős kérdés az, hogy miként gondolkoznak a keresztyének a nem keresztyénekről, a nem keresztyén népek vallásáról, filo­zófiájáról és egész életviteléről. Az egy­háztörténelem adatai szerint rendkívül változatos, színes és gyakran egymás­nak lényegesen ellentmondó válaszok születtek a hívők között erre a kérdés­re. Tulajdonképpen már a Bibliában megtaláljuk az alapvető kettősséget e té­makörben. Az Ószövetség népe mereven elutasította a „pogányok" bálványait. (Ugyanakkor erős vonzást is gyakorol­tak ezek az idegen vallásos rendszerek a zsidó népre és bizonyára ezért annál keményebben ostorozták a próféták az „idegen isteneket" és azoknak a zsidó népből való tisztelőit.) (folytatás a 4. lapról) nemzeti egyházakká szerveződtek. Ma kb. 120 millió ortodox él a világon. Az egyházak patriarchátusok fennhatósága alá tartoznak. Nagy számban élnek orto­doxok önállóan is un. autokefális egy­házakban. A patriarchátusok közül leg­jelentősebb a konstantinápolyi (bizánci, isztambuli) és a moszkvai. A keresztyén lakosság túlnyomó részben ortodox Gö­rögországban, Törökországban, Bulgári­ában, Romániában, a jugoszláviai Szerb Köztársaságban, Albániában és valameny­­nyi elő-ázsiai és észak-afrikai országban, így például Szíriában, Egyiptomban és Etiópiában. Lengyelországban, Csehszlo­vákiában, Litvániában, Észtországban, Lettországban és Finnországban a római katolikus, ill. a protestáns egyházak mel­lett kisebbségben élnek ortodoxok. Né­hány ázsiai országba, mint például Ja­pánba és Kínába is eljutott az ortodoxia. A világ más részén is számosán élnek, különösen orosz, szerb, albán, görög, ukrán és román kivándorlók és azoknak utódai. A nyugat-európai ortodoxok szá­ma az utóbbi évtizedekben a görög és a szerb vendégmunkásokkal jelentősen emelkedik. A Magyarországon élő kb. negyvenezer román, szerb és görög orto­dox a moszkvai patriarchátus fennható­sága alá tartozik. A görögkeleti egyház, amelynek központja Miskolcon van, 250 ezer hívőt számlál. (Folyt, következik.) ifj. Fónyad Pál Jézus Krisztus ezen a téren is lénye­ges változást hozott („elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népének ada­tik, amely megtermi annak gyümölcsét" Mt 21, 43 vö Mt 8,11—12). Vagy gon­doljunk a Máté 25-ben olvasható ha­talmas példázatra, amelyben „népek" üdvösségéről van szó! Ennek az új fajta szemléletnek szép példája Pál apostol athéni beszéde. Ebben Pál azt állítja, hogy azok is az egy, igaz Istent imád­ják, akik most még nem ismerik az Ő ne­vét (Csel 17). Az apostol nevén nevezte azt az Istent, akit az athéniek addig ismeretlenül tiszteltek. Itt találkozunk legvilágosabban a pogány népek és val­lásuk pozitív minősítésével. A Bibliában tehát egyfelől kemény ítéletet találunk, másfelől — Jézus Krisztus hatására — nö­vekvő megértést és megbecsülést is ta­lálunk a nem keresztyének gondolkodá­sát és vallásosságát illetően. A következő évszázadok egyháztörténelmében aztán megtaláljuk mindkét bibliai vonalveze­tésnek az egyenes folytatását. Voltak egyházatyák, akik könyörtelenül ítélkez­tek a nem keresztyén népek és vallásuk felett. Ezek azt állították, hogy a né­pek erényei nem egyebek, mint „csillo­gó bűnök". Gyakorlatilag ez a vonal ju­tott uralomra a nyugati keresztyénség­­ben. (Régebben mi is igy gondolkoz­tunk!) Ideje volna felfedezni, hogy a másik vonalnak — Jézus és Pál vonalának — is voltak folytatói a régi egyházatyák kö­zött. Íme, néhány példa: már Justin már­tír meghirdette a „logos spermatikos" gondolatát. E szerint a pogány népek is részesedtek az Ige magvetésében. A Zsi­dókhoz írt levél első mondataira hivat­kozva Alexandriai Kelemen azt hirdette, hogy Isten minden néphez szólt, nem csupán Izraelhez. Szentlelke által „Ren­det ajándékozott az egész emberiségnek. Anders österling: Aki a kenyeret szegi Szeretteit szótlan szolgálja, bár olykor alig bírja lába. Annyi mohó szem pillantása árad felé, de ő csak állja. Bágyadt, apad ereje árja. Barna kábulathullám járja át testét. Meddig bírja még? Mikor lesz vége már? Elég! Keményen mellének veti nagy kenyerét, hogy megszegi s íme, megújul vigasza — szívében van szent támasza. ford. Pándy Kálmán ÚT/TfífíSm Szerinte az emberiség „Istentől nagyon szeretett egység". Ez az alexandriai tu­dós nagyon szerette a tudományokat és azt állította, hogy a görögöknek is van saját „testamentumuk" és ez nem más, mint a filozófia. Origenes szerint egy sereg keresztyén tanítás semmiben nem különbözik a görögök tanításától. A kü­lönbség csak az, hogy a keresztyének erőt is kapnak Istentől e tanítások meg­valósítására. Augustinus úgy gondolko­zott, hogy minden népből sokan része­sedtek Isten üdvözítő szeretetében. Amit ezek vallottak, az a keresztyénség — akkor is, ha ezek nem emlegették Jézus nevét. Befejezésül és összefoglalásul egy Irenaeus-idézet: „Csak egy Isten van, aki az emberiség kezdetétől annak vé­géig különböző cselekedetekkel siet az emberek segítségére." Nemcsak az a vonal van tehát, amiben mi felnőttünk (a nem keresztyének elíté­lése és lenézése), hanem ez a másik vo­nal is. Manapság lényegében véve az történik, hogy a világkeresztyénség átáll erre a másik vonalra. Legyen áldott a Szentlélek Úristen, aki ezt az átállást irányítja és munkálja mindegyünkben. Reformátusok Lapja KIRAKATBA TETT RAVATAL is van már. Valamelyik amerikai nagy­városban az egyik temetkezési intézet az utcára néző nagy kirakatablak mögött ravatalozza fel a halottakat. Így a ha­lottnézőbe menőknek nem kell kiszáll­­niok az autóból. Kocsijukból csak kite­kintenek a halottra, majd az ablakba helyezett mikrofonon keresztül bemon­dott nevüket egy hangfelvevő feljegyzi a család részére. — Nem tudjuk, hogy a kegyeletnek és részvétnyílvánításnak ez a teljesen gépies, új, személytelen és rideg módja elterjedő gyakorlattá válik-e vagy sem. Mindenesetre magában is jel­legzetes kortünet. Hiszen a keresztyén ember azért megy el a temetkezési in­tézetbe, hogy ott személyes megjelené­sével kegyeletes tiszteletadásban része­sítse a halottat, imádkozzék a gyászolók vigasztalásáért és kifejezze őszinte rész­vétét a hátramaradt család tagjainak, ha azok ott vannak. Az autóból való röpke kitekintés semmiképpen sem kegyeletes tiszteletadás a halott iránt és nem őszin­te osztozás a család gyászában. („Erős vár")

Next

/
Thumbnails
Contents