Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-11-01 / 11-12. szám
A munka — ? Hozzászólás Érdekes volt a lap előző számában a munkáról szóló cikket olvasni. Az író szembeszáll avval a felfogással, mely szerint az élet értelme a munkán kívül eltöltött idő, a munka pedig a szükséges rossz; bár a cikkben említésre kerül a feszültség, amely abból adódik, hogy a munka egyrészt a bűn büntetése — az Édenkertben nem kellett dolgozni —, másrészt az ember a munkáján keresztül Isten munkatársává válhat ebben a világban. A cikkíró végső következtetése azonban mégis az, hogy a munka isteni megbízatás. így tehát a ma olyan sok formában jelentkező munka elleni hangulatot keresztényietlen magatartásnak kellene tekintenünk. Ezért néhány szempontot szeretnék itt megemlíteni, amely bizonyos esetekben érthetővé, talán még jogossá is tehetné a „munkakerülést". A nyugat-európai kultúrához tartozó társadalmak igen nagy gazdagságra és technikai fejlettségre jutottak munkájuk révén. A szorgalmas, puritán életfolytatás különösen is protestáns területen a nagytőke kialakulásához vezetett. Ezt a gazdagságot viszont nem egyszer fizikai és szellemi erőszakra, mások leigázására használtuk és használjuk. Nemcsak arra gondolok, hogy sok iparág közvetve vagy közvetlenül a fegyverkezés céljait szolgálja, hanem arra is, hogy gazdagságunk nagy részben mások kiszolgáltatottságán alapul. Aki a nemzetközi kereskedelem és az állami költségvetések statisztikáját olvasgatja, nem lehet kétségben efelől. Munkánk és gazdagságunk eredménye az, hogy ma a föld lakosságának egyre kisebb része a pénz és hatalom birtokosa, a nincstelenek, éhezők pedig az emberiségnek egyre nagyobb százalékát képviselik. Nem érthető-e hát, hogy egyesek „kiszállnak" a társadalmi gépezet könyörtelen szerkezetéből s mint a primitív ember, hajat növesztenek és megpróbálnak élni? Hogy időt szakítanak beszélgetésre, a közösség keresésére s keresik az élményeket, amelyekhez nem a pénz vezet? Sajnos a fent említett cikk írójával ellentétben az az érzésem, hogy az atomkor embere a munkát egyre inkább átokká teszi s egyre többen kénytelenek — talán csak ösztönszerűen és nem tudatosan — az élet értelmét a munkaidőn kívül eltöltött időben megtalálni. Szilas Attila, Dánia Negyven év Kótsch Lajos Augusztus 30-án bensőséges összejövetel keretében emlékeztek meg a stuttgarti magyar protestánsok és barátaik Kótsch Lajos lelkipásztoruk lelkésszéavatásának 40-ik évfordulójáról. Szívbeli meleg szavakkal köszöntötte az ünnepeltet — a németországi magyar evangélikus szórványegyház nevében is — Szalay István egyházfelügyelő, valamint P. Szőke János, a stuttgarti magyar róm. katolikusok lelkipásztora, akinek szolgálati ideje alatt a két magyar lelkiszolgálat között harmonikus ökumenikus kapcsolat fejlődött ki. A gyülekezet részéről ajándéktárgy vételére összegyűjtött pénzösszeget a jubiláns kérésére a magyar árvízkárosultak kapják. A hívek nagy számmal vettek részt a tágas parókián tartott megemlékezésen, amely egyúttal a második világháború utáni magyar emigráció negyedszázados mivoltára is utalt. A mélységekből való szabadulásokért hálaadásra és Isten Igéje iránti engedelmességre is buzdított. Szalay István Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 41 méteres hullámhosszon. GYÜLEKEZETEK ÍRJÁK Verbász, Jugoszlávia. A kis gyülekezet erejét messze meghaladó munkára kényszerült: vihar tépte le a nagytemplom egész tetőzetét. ígéretet kaptak, hogy az Ev. Világszövetség is támogatást nyújt e drága munkához. Svédország. Szeptember 18-án Stockholmban ülésezett a gyülekezet presbitériuma. A skandináviai egyháztanács jelenlevő elnökségi tagjai, valamint a presbitérium választása alapján a gyülekezet új felügyelője Kellner Pál. Kellner Pál tizenegy esztendő óta hűséges presbitere, áldozatos szolgálatokat betöltő munkatársa a stockholmi egyháztanácsnak. Élettársával és teológiai tanulmányokat folytató leányával együtt nemcsak a gyülekezeti, hanem az ökumenikus jellegű közös egyházi szolgálatoknak is egyik szorgalmazója, fáradhatatlan munkása. Üj tisztében szeretettel köszöntjük és áldozatos szolgálatára Isten áldását kérjük. A felügyelő helyettese Krasznai László, az országos főgondnok helyettese pedig Szabó Imre. ELSZÁMOLÁS Kedves Testvéreink! Engedjék meg, hogy ezúton fejezzük ki hálánkat anyagi támogatásukért, amelyet 26 ezer osztrák schilling összegben megkaptunk. A befolyt összeget rendeltetésének megfelelően a templom és a papiak renoválására fogjuk felhasználni, az Evang. Világszövetségtől kapott 2300.— dollárral együtt. Az eddig elvégzett munkákért kb. 30 ezer osztrák schillinget fizettünk ki. Fogadják hálánkat adományukért és kérjük Isten gazdag áldását az adakozókra. Erős vár a mi Istenünk! A légrádi magyar evangélikus gyülekezet és egyháztanács nevében maradunk testvéri köszöntéssel Jámbor József Artner István elnök, felügyelő gondnok, pénztáros Szántó Imre prédikátor-lelkész 4
