Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-05-01 / 5-6. szám
GYÜLEKEZETEK ÍRJÁK Svédország. Stockholm összmagyarsága az evangélikus gyülekezet nagytermében tartotta meg március 14-én a nemzeti ünnepséget. A svédországi gyülekezetek egyháztanácsi konferenciájukat május 16-18-án, pünkösdkor tartják a tángagardei gyülekezeti otthonban. A konferencián résztvesz Cziria János ref. teológus is, aki május hónapban a hagyományos református vendégszolgálatot látja el a gyülekezetekben. Cziria János jelenleg Hollandiában végzi tanulmányait és missziói szolgálatra készül. Kiscserkésztábor Tángagardeben. Június 13-tól július 11-ig, valamint július 26-tól augusztus 16-ig kiscserkész-tanyázás lesz a gyülekezet nyári telepén. írónk többször tesz utalást arra, hogyan jutottak a szektákba olyanok, akik az egyházukkal (sőt talán inkább a papjukkal) összeütközésbe kerültek. Látszólag a szekták egyik éltetője az az elégedetlenség volt, amely a régi időkből ismert szektaüldözéssel is kapcsolatos. Persze a társadalomkutató társadalompolitikai okokat is keres. A marxista ideológia szempontjából nézve a szekták amolyan proletár egyházaknak tekintendők, melyekben a társadalmi elégedetlenség nyer kifejezést. A szekták igen gyakran ténylegesen a legszegényebb és társadalmilag legkivetettebbnek látszó rétegekből toborzódtak. Persze a könyv írója ezen elmélet elfogadásával még a lényegében vallásos kérdésre nem tud választ adni: miért válnak vallási rajongókká ezek az az emberek? Válhattak volna forradalmi csoportosulásokká is. A társadalmi megítélésük a régi világban egyáltalában nem volt kedvezőbb politikailag gyanús csoportosulásoknál. írónk maga is beszámol arról, hogy sokszor a szekták ellen éppenséggel politikai okokból alkalmaztak erőszakot az akkori hatalmon levők. Ha tehát így is, úgy is üldözve voltak, miért választották a vallásos csoportosulást, ha tulajdonképpen politikai okok, a proletársors feltételei idegenítették el őket a társadalom befogadott egyházától? A marxista társadalomkutatás erre a kérdésre nem tud választ adni. De megakad a válasz a mai társadalmi helyzetben is. A múlt „proletár egyházának" tulajdonképpen fel kellett volna bomlania egy olyan szocialista társadalomban, A táborban a cserkészpróbákra való felkészítés mellett vallás- és magyaroktatás (nyelv, irodalom, történelem, népművészet) kapcsolódik a játékkal, kirándulással, tábortűzzel tarkított kellemes nyári vakáció programjához. Nem hivatásos „kiscserkészeket" is szeretettel látunk! Jelentkezés a következő címeken: P. Rezső Koltai, Flygarvägen 121, 17023 Barkarby; Dél-Svédországban: Zoltán v. Kátay, 20010 Malmö 17, Box 17009. Venzuela. Caracasban, de a vidéken élő magyar protestánsoknak is sokrétű oktatási alkalmak állnak rendelkezésre. Szinte attól kezdve, hogy a kisgyermek beszélni kezd, egészen a családalapításig alkalmat adnak arra, hogy a fiatalok vallásismeretre tegyenek szert, ami a kétszeres diaszpórában különösen fontos. A vidékieknek nemcsak órákat adnak, hanem szórványtáborokat is rendeznek számukra. A gyülekezetei igy kívánják erősíteni és főleg a fiatalabb nemamely a proletárokat felkarolta s a szegénységgel elvben fel akar számolni. Mivel magyarázható ebben az új helyzetben a szekták elevensége, sőt dokumentált terjedése? Nem mutat-e ez a tény is arra, hogy a vallásos életben többről van szó, mint egyszerűen társadalmi tényezőkről, melyeket immanens okokra lehet visszavezetni? Ezen utolsó kérdéssel foglalkozva, érdekes a könyv két utolsó fejezetének SUMMÁZÓ mondanivalója. Kutatónk a helyi általános iskolások 10%-át, a VIII. osztályos tanulók 100 fős csoportját kérdezte meg írásban a Biblia, a templom, a vallásos emberek és a papok felől. Egy-egy kérdés a világmindenség keletkezésével, az ember halála utáni sorsával (megsemmisüle), a bűn lényegével és emberek közötti jelentőségével foglalkozott. Nem tudom, hogy a kérdések kiértékelése mennyiben világos válasz. Nyilvánvaló, hogy leegyszerűsített kérdések igen primitiv válalaszokat kaphattak. De mégis: az eredmény nem kiábrándító. A vallásos tájékozódás nagy mértékben érzékelhető, sőt az adott színvonalon szinte kielégítőnek mondható a többség válaszában. A természettudományi tájékozódás, illetve az ilyen értelmű válaszok se teljes mértékben minősíthetők valláselleneseknek. Mert például az evolúció tanítása ugyan konzervatív egyházi körökben minősülhet ilyennek, de teológiailag semmiképzedék előtt kedvessé tenni mind az egyházat, mind a magyarságot. Ausztrália. A perthi magyar ev.-ref. gyülekezet Isten iránti hálával állapítja meg, hogy az istentiszteletek látogatottsága tekintetében az elmúlt esztendő volt a legszebb. Ennek oka nemcsak az istentiszteletek kedvező időpontjában rejlik, hanem abban is, hogy a gyülekezet végre végleges szállásra talált a Magyar Otthonban, amely minden hónap második és negyedik vasárnapján zavartalanul rendelkezésükre áll. — Az evangélikus magyar lelkigondozás az év elejével egységes és új alapokra került és ennek a szolgálatnak a felelőssége Kemény Péterre, a perthi gyülekezet lelkipásztorára hárult. A gyülekezet református hivei együtt örülnek evangélikus testvéreikkel. A nagy kiterjedésű terület szolgálatai befolyásolták ugyan az istentiszteleti rend beosztását, azonban mégis sikerült úgy intézni a dolgokat, hogy havonta egyszer a lelkész tartja a perthi istentiszteletet. pen se helytálló. Ily módon a világmindenség kialakulásáról szóló meggyőződés még nem szükségszerűen vallásellenes, ha a hat nap alatt való teremtést valaki csak mitologikus formának és nem időkérdésnek tekinti. Ez csak példa arra, hogy ma már nem lehet ilyen leegyszerűsített sémákkal határozott feleleteket kapni. Ezzel jól harmonizál kutatónk azon eredménye, hogy az aktiv ateizmus alig talált talajra a falun. Ott pedig, ahol a keresztény család befolyása megmaradt, a gyermekek képzetei is megmaradtak vagy legalábbis konfrontálódnak azzal a világképpel, melyet ma eléjük tár a közélet mindenféle szerve. MEGNYUGTATÓ ebből a szempontból a könyv konklúziója: „A vallás öröksége igaz, tetemes és még sokáig így is lesz." Megváltozhattak az idők. Ifjak és öregek egyaránt hatása alá kerültek olyan jelenségeknek, amelyekkel egy régebbi egyháznak nem kellett megküzdenie. De a hit, mint az élő Isten vallása nem tűnt el. Sőt talán megtisztult, igazabbá és mélyebbé vált. Legalábbis így elemzi ki az ember a rengeteg adat értelmét. Ezért örvendetes olvasmány ez a könyv. Valahogy Pál apostol tapasztalatát igazolja arról, hogy a külső ember megromlása mellett is a benső ember napról-napra megújul. Ezért adunk hálát a bakonycsernyeiekért, pásztorukért, híveikért. Hitük minket is erősít, nekünk is utat mutat. Vajta Vilmos 7
