Utitárs, 1969 (13. évfolyam, 7-12. szám)
1969-11-01 / 11-12. szám
AZ EMBER KRISZTUS JÉZUS Néhány évvel ezelőtt Indiában jártam. Beszélgetés közben arról esett a szó, hogy a hinduk a keresztény hitet „materialistának" tekintik, mert benne nem a földi valóságtól való elmenekülésről, hanem az ebben való konkrét életről van szó. Kicsúcsosodik a „materializmus" vádja pedig abban, hogy a keresztény hit az Emberré lett Isten evangéliumát hirdeti. Abszurdum az anyagtól elvont vallásosság számára. Az inkarnáció, a testtélevés titka botránkozás a hindunak. Sokat töprengtek keresztény gondolkodók is az inkarnáció titkának értelmén. Miért lett Isten emberré? Sokféle értelmezéssel próbálkozott az emberi gondolat. Pedig talán sehol nem szólal meg a magyarázat a mai ember számára is érthetőbben mint Pál apostol egyik levelében: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az EMBER KRISZTUS JÉZUS" (I. Tim. 2/ 4)' Isten és ember között tehát az inkarnációnak a közbenjárás, a közvetítés szerepe van. A keresztény hit földhöz kötött, emberhez kötött, testté lett (s ilyen értelemben „materális") vallás. Nem elvont valóság, nem emberi fantázia, nem mithosz, hanem az emberélet kellős közepén megjelent valóság: a Szűz Máriától született, Názáretből származó Jézus, akit ismertek az emberek, akire hallgatott a nép, aki az emberélet minden részletét átélte a halálig való hűségben az Atya iránt, akinek Küldötte volt az Istentől rendelt időben. Isten nem volt távol, hanem közöttünk élt, megosztotta velünk az emberi élet minden feltételét. így lett közbenjáró Isten és ember között. Luther többször emlegeti Írásaiban, hogy az emberi ész tulajdonképen elképzelhette volna Isten megváltó müvét egy általános amnesztiával is. Istennek csak egy szavába került volna, hogy eltűnjön a bűn és minden emberi nyomor, amely a bűn nyomában jár. De Isten nem ezt az utat válaszotta. Az amnesztia „egyoldalú" lett volna, s az embert tulajdonképen kihagyta volna a számításból. Isten azonban számol az emberrel, mint akit Ö képére teremtett. Ezért jött az emberek közé, hogy az emberi valóság kellős közepén jöjjön létre az uj, rendbe hozott közösség Isten és ember között. Ezért tekintünk az EMBER KRISZTUS JÉZUSRA, aki az Istenhez vezető Üt lett az emberiség számára. Úgy tűnhetne, hogy egy emberrel mint Isten Küldöttjével könnyebben tudna az ember közösséget találni. Hiszen ha mai nyelven akarnánk Isten közbenjáró szolgálatát Krisztus Jézusban jellemezni, akkor talán azt mondhatnánk, hogy az emberrélételen keresztül Isten — a kifürkészhetetlen és elnemérhetö Isten — dialogus-Ady Endre: Virágos karácsonyi ének Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn. De van Karácsony, Karácsony, Istenem, én Istenem S ember-vágy küldte Krisztusunkat. Két gerlicét vagy galambfiókát, Két szívet adnék oda, Hogyha megint visszajönne A Léleknek mosolya 5 szeretettel járnánk jászolhoz. Krisztus kívánata, Megtartóé, Lázong át a szívemen, Mert Karácsony lesz, Karácsony, Istenem, én Istenem, Valaha be szebbeket tudtál. Óhajtozom el a Magasságba Gyermekségemben kötött Minden szűzséges jussommal, Mert az emberek között Nem így ígértetett, hogy éljek. Követelem a bódító álmot, Karácsonyt, Krisztus-javat, Amivel csak hitegettek, Amit csak hinni szabad, Csúfság helyett a Magasságot. Lábainknak eligazítását Kérem én szerelmesen, Karácsony jöjjön, Karácsony És száz jézusi seben Nyiladozzék ékes bokréta. Lapunk mai számában közölt bibliaolvasó kalauz a hermhuti testvérgyülekezet 1970-re kiadott Losungja alapján készült. A vasárnapokat és az un. „hetiigét" vastagbetűvel jelöltük. Az ez után következő hét igehely a hét egy-egy napjára szól. ba kezdett az emberiséggel, amely most Isten Igéjét egy emberi Személyen keresztül megtestesülve fogadhatta magához. De sokaknak éppen ez a legnagyobb botránkozás. Az Istenember. Az embert még csak értenék, szavának bölcseségét is talán sokban felismerik, de benne Istennel találkozni, ezt már nem érti meg az ember. Itt a hit döntése kell, a vallás meghódolása Krisztus emberi szóval hozzánk intézett üzenete előtt. Sokan próbálják a mai világban „modernizálni" az evangéliumot. Sokan mutatnak hajlandóságot arra, hogy Krisztusban az embert, a különleges adottságú, tragikus sorsú és egyedülálló embert elfogadják, sőt vele rokonszenvezzenek. Csak Krisztus Istennel való különleges közösségét (egyszülött Fiúként való öröktöl-valóságát) nem tudják elismerni. Az így megcsonkított hit azonban nem keresztény hit, mégha igy hirdetnék is. Ezért tette az Egyházak Világtanácsa a hozzátartozás feltételévé ezt a hitvallást, mely Krisztust „Isten és Üdvözítőként" hiszi. Az egyházak közötti dialógusnak sincs tehát más lehető alapja, csakis a Közbenjáró emberben való hit. Különben magára lenne hagyva az emberiség, hite csak önmagában s teljesítményeinek előrehaladásában lehetne. Ilyen „materialista" vallást azonban csak tévhitként leplezhet le az az Ige, amely az evangélium bizonyságában szól hozzánk. Krisztus nem azért lett emberré, hogy emberségünkben bizzunk, vagy hogy benne az embert dicsőítsük, hanem azért, hogy emberrélétele által közel lehessen hozzánk az Isten. Benne, az Ember Krisztus Jézusban, az ember kiléphet önmagából, hogy Istennel közösségre lépjen és megvalósulhasson a Teremtő álma az Ö képére teremtett emberről. Mert nincs más ember a világban, csak akit Ö teremtett s akit Ö teremt újjá az emberré lett Krisztus Jézusban. Ezért a Benne vetett hit az igaz keresztény hit próbája. Vajta Vilmos Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 41 méteres hullámhosszon. 7
