Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1-2. szám
Marxizmus és keresztyénség Konferenciánk egyik programpontja a marxisták és keresztények között megindulóban levő párbeszéd lehetőségeit, ill. mai állását kívánja bemutatni, továbbá e dialógus eredményeit — ha vannak ilyenek. Az alábbi kis összefoglalást e probléma hátterének megvilágítására szánjuk. A marxizmus szerint a vallás ópium a nép számára — azaz kábítószer, mely gátolja abban, hogy valódi, nyomorúságos helyzetét felismerje; tehát káros dolog, mert fékezője az osztályharcnak. A marxizmus mint világnézeti rendszer is versenytársa a vallásoknak, mert — mint ezek — mindent átfogó világmagyarázatra törekszik. Közismert dolog, hogy a marxizmus a nyugati keresztény világ talaján sarjadt s valláskritikája is elsősorban a kereszténység kritikájaként indult. Mint ez a szellemi áramlatok történetében lenni szokott, a marxizmus is vett fel bizonyos hatásokat egyik legfőbb ellenfelétől. Érdekes módon, határozott párhuzamot lehet kimutatni a marxi tanok és a bibliai vallások egyes elemei között. Alaposabb kifejtés helyett csak e pontok felsorolására van itt lehetőségünk. i. Mindkettő a világnak nem csak megnyerésére hanem annak megváltoztatására is törekszik. Amikor a kereszténység a Krisztus utáni első századokban világhatalommá lett, ez a társadalom megváltozását is maga után vonta. Ez mondható el a marxizmusról is. 2. A marxisták is — mint a kereszténység — az emberben levő gonoszság, romlottság megszüntetésére törekszenek. A gonosz csirája a birtoklási vágy, az önzés. Ez nagyban a kapitalista rendszerben áll előttünk. 3. A bibliai üdvtörténet egyes stádiumai is megtalálhatók a marxista társadalomtudományi koncepcióban. Az ősállapot a boldogság korszaka volt, mert az emberek még nem ismerték a magántulajdont, tehát a birtoklási vágyat és önzést sem. E periódust őskommunizmusnak hívják. A bűnesetnek is van megfelelője: ez a magántulajdon megjelenésével esik egybe. Ekkor kezdődik meg az emberek társadalmi tagozódása, mely a rabszolgatársadalomban éri el mélypontját. A vallás keletkezését is e korszakra teszik. A keresztény reménység tárgyát az „új ég és új föld" megjelenése képezi (eszhatológia), amikor Isten eltörli a szenvedést s igazságtalanság sem lesz többé. Erről a korszakról mondja a Biblia, hogy „Isten lesz minden mindenekben" — azaz a bűneset előtti boldogság állapotában fog élni az emberiség. — A marxizmusnak is megvan a maga eszhatológiája, jövőről szóló tanítása. Eszerint a boldogság tökéletes állapota, illetve korszaka még előttünk van, még meg-Millesgärden, a Stockholm melletti Lidingön, Carl Milles szobrászművész múzeuma saját műveiből. Háttérben: Isten kezén. 9. EURÓPAI MAGYAR EVANGÉLIUMI IFJÚSÁGI KONFERENCIA Växjö, 1968. ápr. 7—14 valósulásra vár, de amikor megvalósult, az őskommunizmusra fog hasonlítani — azaz arra a korszakra, ahonnan elindult az emberiség. Csupán megemlítjük még, hogy a marxisták is számolnak „megtéréssel", nekik is vannak hitvallóik, mártírjaik és szentjeik. A bigottság, a más felfogásokkal szemben való intolerancia sem ismeretlen dolog náluk. Nekik is vannak eretnekeik, sőt exkommunikációra és inkvizícióra is akad példa. Végül tegyük még hozzá: az ilyesféle összehasonlítások rendszerint sántítani szoktak és mindkét fél számára irritációt okozhatnak. — De a jó vita kialakulásának nem ez-e az egyik feltétele? őszi A második oldalon Thinsz Gézától, alább Gömöri Györgytől közlünk egyegy költeményt. Vüxjöi konferenciánkon mindketten közreműködnek. Böjtből farsangba Szívós böjtöm farsangba fordult, s a farsang vége újra böjt — amíg csak élek, ingatózom végletes vágyaim között. Vagy a test lakik jól ízzel, színnel, formával és szaggal, vagy a tárt elme elégül meg génekkel: táncoló szavakkal. És bár ő a legszentebb állat, és angyalabb, mint az agyag, mégsem oldhatja fel magában görcsét az Én. Az Akarat böjtöt parancsol — hitre ítél; farsangos valóságot ád; váltott fortéllyal szinkópázza életem konok ritmusát. Gömöri György 7
