Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11-12. szám

A földön békesség...

így szólt az angyal karácsonyi jókívánsága, de azóta is egyre tökéletesednek fegyvereink, egyre hatásosabbak lesznek az emberiség harcászati módszerei. Sajnos nemcsak az istentelen embereknek köszönhető ez a „fejlődés". A keresztény országok elölj árnak s ha kell, fegyvert szállítanak az „elmaradottaknak". De valóban igaz az az elmélet, mely szerint háború mindig volt és mindig lesz ezen a világon s ez ellen nem lehet semmit tenni? Vajon tényleg nem lehet? A baj nem az, hogy a keresztények, Krisztus tanítványai nem tudják megakadályozni a fegyverkezést és a háborúkat. A baj az, ha hallgatnak vagy talán még támogatják is azokat.

Hogy lehet az, hogy mi minden karácsonykor áhítattal hallgatjuk a békességről szóló evangéliumot, év közben prédikációt hallgatunk a hegyi beszédben elmondott igékről: „Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket" — anélkül, hogy ezek a szavak megváltoztatnák magatartásunkat. Ennek oka az, hogy mi Jézus szavait nem teljesíteni igyekszünk, hanem magyarázni. A „kimagyarázkodásokat" három fő csoportba lehetne osztani.

í.) Talán a legrégibb s főleg katolikus teológusok által hangoztatott felfogás az, hogy Jézus a hegyi beszédben egy szőkébb tanítványi körhöz beszél, hiszen jól tudja, hogy ilyen követelményeket nem lehet mindenki felé hirdetni.

— Azonban igen valószínűtlen az, hogy Jézus ilyen módon különbséget tett volna az emberek között. Ebben a vonatkozásban is érvényes az, hogy Isten nem személyválogató. Jézus nem beszélt kétféle mennyek országáról, egy a bűnösök, egy pedig a jó emberek számára.

2. ) Egy másik nézet szerint Jézus szavai a hegyi beszédben eszhatologikus jellegűek, tehát Isten országa eljöveteléről szólnak, nem e világról. Ebben a világban a bűn uralkodik, de Jézus azt akarja, hogy tanítványai már itt a jövő reménységében éljenek. Ezek az elvek csak a túlvilágon valósíthatók meg.

— Ez a nézet sem lehet helytálló, hiszen semmi sem utal arra, hogy Jézus ezt, mint követendő példát, nem komolyan mondta volna tanítványainak. De a mennyek országában különben-sem lesz arra szükség, hogy bal arcunkat is az ütő felé fordítsuk vagy hogy ellenségeinket szeressük. Ott a gonoszságnak nem lesz helye.

3. ) Egy harmadik felfogás azt mondja, hogy Jézus szavai személyi vonatkozásban érvényesek ugyan az egyes ember életében, de nem a társadalomban. Az egyház foglalkozzon a lelki élettel és ne a politikával.

— Ez a felfogás sem elfogadható. Először azért nem, mert Jézus nemcsak a lelkiekkel foglalkozott; sőt többször a vallási törvényekkel ellenkezve nyújtott testi segítséget azoknak, akik hozzá fordultak. Másodszor azért nem helyes, mert az egyéntől elveszi a világ és társadalom iránti felelősséget s így igen nagy a veszély arra, hogy a vezetést éppen felelőtlen emberek veszik kézbe. A keresztény embernek fokozott mértékben kell politikával foglalkoznia! Mindent meg kell tennie azért, hogy Isten békessége ne csak a keresztények lelkében legyen meg, hanem a népek között és a különböző társadalmak között is. A pacifizmus ezért nem passzív megatartás. Nem arra szólít fel, hogy „hagyjuk magunkat". Jézus szavaihoz hűen békességre igyekezni csak áldozat árán lehet ebben a világban.

Ennek a magatartásnak, mely erőszak alkalmazása nélkül küzd az igazságért, több példáját is láthattuk a közelmúltban. Ghandinak sikerült ilyen magatartással előremozdítani India függetlenségét. Martin Luther King lelkész mozgalma felhívta a világ közvéleményének és az Egyesült Államok politikusainak figyelmét a tarthatatlan szociális és faji viszonyokra. — A krisztusi elveket ma is meg lehet valósítani, ha az kockázattal jár is. Kockázat nélkül viszont nem lehet élni.

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy mint keresztények igyekszünk a háború okozta szenvedéseket enyhíteni. Elsődleges feladatunknak kell tekintenünk azt, hogy a háború lehetősége és veszélye ellen harcoljunk szavakkal és tettekkel.

A háború minden esetben rossz. Ma már nem lehet „értékeket" fegyverrel megvédeni, hiszen a fegyverek könnyen lakhatatlanná teszik a földet. Mit érnek akkor az értékek! — Azt is be kell látnunk, hogy „igazságos háborúról" sem lehet ma beszélni, mert kié az igazság? Mindkét fél magának tartja fent a jogot, hogy az igazságot meghatározza. A saját ügyében viszont senki nem lehet igaz bíró.

„Békesség a földön!" De vajon mikor jutunk el oda, hogy legalább Krisztus tanítványai bátran, Uruk szavába vetett hittel foglaljanak állást mindennemű fegyverkezés ellen, a béke és az igazságosság mellett?

Szilas Attila

UTjlMf

Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó:

Glatz József

5 Köln-Deutz, von-Sandt-Platz 1 A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos,

Pátkai Róbert, Terray László.

A lap ára egy évre 2,00 LI5 dollár.

„Kétszeres békesség"

Egy új-guineai törzsfönöktöl kérdezte egyszer meg egy misszionárius, hogyan tudná röviden kifejezni, mit kapott a keresztyénség révén. „Kétszeres békességet" — felelte a törzsfönök. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy békességet kapott nemcsak szívében, de a keresztyén hit békességet hozott a törzsnek, a népnek, a közösségnek is.

„Kétszeres békesség" — ezt helyezi kilátásba a karácsonyi evangélium is.

Tapasztalatból tudjuk, hogy nem könnyű megkapni ezt a kettős békességet. Magunk még csak tudunk teremteni valamilyen karácsonyi hangulatot, bár még oda is betolakszik az aggodalom, a pénzügyek, a családi békétlenség. De a világ békételenségét nehezebb elcsitítani karácsony alkalmából.

Egyes rádióállomások karácsonyeste elhagyják a hírek közlését. E mögött nyílván jóindulatú motívum van: ne zavarják kellemetlen hírek a karácsonyi hangulatot.

De tisztában kell lennünk azzal, hogy ez csak struccpolitika. Ha a rádió nem is közöl híreket, attól még nem maradnak el a békétlenséget keltő események, közlekedési balesetek, éhínség, faji megkülönböztetés (amely nyílván a karácsonyi istentiszteleteken is érvényesül), és a kicsire zsugorodó világnak sok más közös baja.

A hangulatkeltés struccpolitikája helyett akkor már jobb megoldás, ha karácsonyunkba beengedjük a disszonáns, békétlenséget keltő hangokat, s engedjük, hogy azokra a bajokra és problémákra is ráhulljon a karácsony fénye. S akkor megkapjuk azt az ajándékot, hogy a karácsony elmúltával is a felülről jött fény világosságában láthatjuk a hétköznap sok apró és nagy, békétlenséget keltő baját. S az a „kétszeres békesség", melyet a karácsonyi evangélium Ígér, akkor nemcsak egy estére vagy egy-két napra korlátozódik, hanem egész életünknek tartós elemévé lehet.