Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7-8. szám

jelentős számmal németeket is! — sok vendéget vonzott. A nyilvános templomi vizsgán, konfirmációi szertartáson és közös úrvacsorán a 16 konfirmanduson és 5 magyar lelkészen kívül az összesereglett gyülekezet is szívvel-lélekkel részt vett.

A magyar református egyházat Szekeres László és Nagy I. Ernő, az evangélikus egyházat Kótsch Lajos és Borcsiczky Imre lelkészek képviselték. Vargha Sándor vallástanár és helyi lelkész ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy a mai ifjúságot nem lehet mind egy kalap alá venni. A 16 konfirmált értelmes magyar fiatalnak van „antennája" az örökkévalóság üzeneteinek meghallására. Üj felnőtt egyháztagjaink sok értékes ajándékkönyvet kaptak, de talán legjobban örültek a mindegyiknek juttatott, közszeretetnek örvendő Otravaló c. meditációs kötetnek.

A hegyen épült Berghof éttermében 57 magyar gyűlt össze közös étkezéshez, ahol a két nemzedék együtt örvendezett a magyar protestánsok előtt a külföldi szétszóródottságban is „kitárult ajtónak".

SVÉDORSZÁG

A skandináviai magyar protestáns egyháztanács pünkösdkor Tánggardeben tartotta évi rendes ülését, i960 óta a kilencediket.

Az elmúlt esztendő egyházi krónikáját, a gyülekezet életének kiemelkedő eseményeit és a gyülekezeti aktivitás számadatait Balogh Zoltán országos gondnok foglalta össze jelentésében. A gyülekezet pásztora, Koltai Rezső, lelkészi jelentésében a papi szolgálat és a gyülekezet korunk meghatározta sajátos helyzetével foglalkozott. Valamikor a pap mint az egyház képviselője a társadalom középpontjában állott: a vallás, az erkölcs, a szellem és a kultúra megtestesítője volt. Civilizált világunkban szerepét a szakember vette át, a pap szinte kívül rekedt a társadalmon. Az egyház szolgái — a hívek is — idegennek érzik magukat ebben a világban és félénken keresik, hogyan értessék meg magukat korunk emberével. De valóban kívül áll a pap a társadalmon? „Titokban és bensőleg a legtöbb ember ki van zárva a társadalomból! Igaz ugyan, hogy a szemetesnek meg az újságírónak is megvan pontosan körülírt feladata és ezzel a társadalmon belüli meghatározott helye, de nem támad-e fel bennük — és minden hivatás betöltőjében — mindig újra a kérdés: Nem pocsékolom el az időmet? Ad-e értelmet életemnek, hogy mások szemetét hordom, vagy tudósításokat írok mások ostobaságairól? ... A mai ember előtt evilági módon kell Istenről beszélni, bele kell rántani — itt és ma — az Isten akciójába."

Természetesen szó esett a gyülekezet anyagi gondjairól is, melyek valójában az áldozatkészség gondjai. Az elmúlt költségvetési évben több mint 10.000 koronát termett a gyülekezet saját áldozatkészsége. A következő évre 16 ezret kérnek a hívektől. A tavaly beindított „Heti 1 korona egyházadért" akcióban a hívek 7.6 %-a. vett részt. Hozzájárul-e a fennmaradó 92.4 százalék a közös teherviseléshez? A malmöi presbiterek már maguk látogatják a családokat, hogy lehetőleg mindenkit beépítsenek a gyülekezet közösségébe. Most határozat született, hogy a többiek is követni fogják példájukat.

Új Egyháztanács Ausztriában

A május 25-én megtartott ünnepi istentiszteleten, melynek keretében az ausztriai magyar evangélikusok új egyháztanácsát iktatták hivatalába, Oskar Sakrausky egyházfőtanácsos, az Ausztriai Evangélikus Egyház nemrég megválasztott új püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát. A püspök igehirdetésében többek között külön is kiemelte a kicsinyek, elesettek, megfáradtak, megtörtek és elhagyottak között végzett munka szükségességét az egyházi szolgálatban.

A beiktatást követő közgyűlésen Balogh Zoltán gondnok a Skandináviai Magyar Protestáns Egyháztanács, dr. Demel István főlelkész a Bécsi Magyar Római Katolikus Egyházközség, valamint Székely Balázs az Ausztriai Református Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának bécsi körzete nevében köszöntötte az új Egyháztanácsot. Szépfalusi István lelkész pedig átadta Otto Blaha, Bécs hetedik kerületi lelkésznek, a Lelkigondozó Szolgálat ajándékát — vö. a mellékelt fényképen közölt szószéket —, amelyet abban a kápolnában helyeztek el, ahol vasárnaponként az istentiszteleteket tartják.

Az új Egyháztanács május 25-én és 26-án kétnapos ülést tartott. Tanácskozásai során foglalkozott időszerű kérdésekkel és tájékozódott az Ausztriai Evangélikus Egyház 7. zsinata számára elkészített hatévi összefoglaló jelentésből. (Ez a jelentés többek között megállapítja, hogy a magyar presbitérium az elmúlt 6 esztendő során összesen 37 gyűlést tartott, 617 alkalommal tartottak magyarnyelvű istentiszteletet és az úrvacsorával 1566-án éltek, a lelkész 939 családlátogatást végzett, a szeretetvendégségek és egyéb kulturális rendezvények látogatottsága kielégítőnek mondható.)

A zsinat számára készített írásbeli jelentést a zsinaton a lelkész rövid szóbeli felszólalása vezette be. Ennek kapcsán Szépfalusi István lelkész megállapította, hogy a gyülekezet tagjait csak részben sikerült a kívánt módon az egyházi sajtóval elérni. A családlátogatások megmutatták, hogy a gyülekezet tagjai a lelkész személyében barátot, ismerőst akarnak látni elsősorban és nem valamilyen szervezet vagy egyesület funkcionáriusát. Az emberek barátokat keresnek, esetleg a régi háziorvosoknak megfelelően „házilelkészt". Az intézményekkel és a különböző irányban ható magyar egyesületekkel szemben a gyülekezetek tagjainak túlnyomó többsége bizalmatlan.

Az írásbeli jelentés részletesen foglalkozik az idegenmunkások lelkigondozása kapcsán az elmúlt években elsősorban a jugoszláviai magyar evangélikus gyülekezetekkel kialakult baráti jóviszonnyal. A közelmúltban ez a kapcsolat több magyarországi lelkészi hivatallal is megerősödött.

A jelentés a továbbiakban megállapítja, hogy az ausztriai Egyháztanács tapasztalata szerint a vallási érdeklődés a Kelet-Európából érkezők között a Nyugat-Európába történő beilleszkedéssel egyenes arányban csökken. Ugyanakkor kiemeli a beszámoló, hogy az egyházi élettől régebben elidegenedtek és érdektelenek, sőt gyakran volt párttagok között is többek érdeklődését sikerült felkelteni és őket az egyházi életbe bekapcsolni. Az ilyen hívek természetesen azt várják a lelkésztől, hogy az ne múlt idők hátramaradt követe legyen, hanem az evangéliumot legyen kész szembesíteni élő szellemi mozgalmakkal, közben azonban ne váljon az evangélium árulójává, avagy eleink örökségét megvető újítóvá.

A régi ausztriai Egyháztanács összefoglaló jelentése annak megemlítésével zárul, hogy a következő esztendők rendszeres és céltudatos lelkigondozó munkát várnak az új Egyháztanácstól és a lelkésztől a családlátogatások fokozását kérik. i. n.