Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1-2. szám
„Háború és béke" „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég" (Máté 24, 6). A háború úgy kezdődik, hogy két fél ellenféllé lesz és hadiállapotba kerül egymással. Béke idején sokszor együtt járnak országok határán az őrök, de amikor kitör a háború akkor ellépnek egymástól és szuronyt szegeznek a szemek és a fegyverek. Ilyen háborúba került az ember az Istennel. Ki ne hallaná ennek a háborúnak a hírét? Bűneink erősebbek a drótsövénynél és nincs többé út az Isten békés országa felé. E fekete drótsövényen innen pedig óriási az ember csatavesztése. Ki ne látná ezt a háborút, amikor az otthonokban kiejtették az emberek kezükből az Isten szótárát, amikor panaszból és átokból, hazugságból és káromkodásból formált kormos bombákat az ember, hogy azokat dobálja Isten tavaszi világa felé. Nem veszitek észre, milyen oktalan ez az Isten elleni háború? Olyan ország ellen harcolunk, amelyikből élünk. Mert nem vitatható, hogy Isten országából való a kenyerünk, a békénk és a fegyverünk. Ha egyszer Isten megunja ezt a hűtlen, hálátlan és hitetlen háborút, ha egyszer elfogynak kezében a szeretet kalászai, akkor hiába van kenyerünk; ha egyszer bezárja a béke templomajtaját, akkor hová menekülünk? Ha egyszer elveszi kezünkből hitünk erős kardját, akkor Légrádról . . . Zrínyi Miklós, aki 1546-ban kapta meg Keglovich Péter horvát bán birtokát, 1551-ben újjáépítette a légrádi várat. Csurgói és szigetvári birtokáról telepített ide magyar vitézeket. Leszármazottaik a mai légrádi magyar evangélikusok. Róluk mondta Zrínyi Miklós — a költő — a pozsonyi országgyűlésen 1659- ben: „Tudjátok meg, uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyitek sem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én példának okáért az én légrádi evangélikus vitézeimet és ott való praesidiáriusimat helyükről kiűzzem? Bizony akiket ismerek pápista katonákat, tíz törökre se mernék kimenni velük. De ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harcra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek." játékpuska lesz egyszerre minden fegyverünk. És Jézus szava beleszól ebbe a háborúba: — „ez még itt nem a vég". Üzeni ezt minden hitetlen és Istennel hadban álló embernek. Nem kellett Isten kegyelmének kenyere, nem kellett a béke temploma, nem kellett a hit fegyvere, nem kellett Jézus diadalmas vezérsége, hát majd elindulnak feléd fergeteges menetelésben a nyomorúság katonái. „Ez még itt nem a vég" — ezek a szavak Jézus fölhívása gyors békekötésre, amely - lyel ezt üzeni: bűnös és hitetlen ember, siess, békülj meg az Istennel. És háború van az emberekkel. Micsoda harctér ez a világ! Nem hallod a háború híreit, amit ember üzent meg embernek? Nem hallod a háború híreit, hogy valahonnan, talán a sátán világából elindult egy szennyes áradat és a hitetlenség árvize elöntötte a lelkedet, hogy kimossa őket templomból, otthonból, anyaszívből és apai kézből? Hol van a te adományod, szolgálatod és imádságod, amit ezekért adtál? Hol van a példád, amit nekik felmutattál? Kiket mentettél ki e nagy árvíz rohanó sodrából? Mit gondolsz, ha Jézus végigmenne önző és hadban álló soraink között, hány ember tudná felmutatni azokat, akiket neki tartott meg és neki mentett ki? Vagy talán téged is menteni kellene? Pedig ez még nem a vég — mondja Jézus. Ez a háború még nem dőlt el. A rohanó árvizet nemcsak azért kell megállítani, hogy el ne öntse mások házát, hanem azért is, hogy az én házamat el ne öntse. A szobában, ahová beszökött a gáz, nemcsak azért kell ablakot nyitni, hogy mások meg ne haljanak, hanem azért, hogy engem is meg ne mérgezzen és meg ne öljön. Minden hitetlen lélek mérgezi ezt a világot. Minden bűn bacillus, amit egyszer én is belehelhetek és minden bűn lavina, ami egyszer eltemethet engem is vagy azt, akit szeretek. — Van egy veSzántó Imre, Légrád — Jugoszlávia szedelmes fegyver: a bumeráng. Ha roszszul hajítjuk el, visszatér és megöli azt, aki kidobta a kezéből. Minden bún ilyen iszonyatos fegyver. Erre a veszedelmes és sok bűnre mondja Jézus, hogy „ez még nem a vég!" — Ha nem irtod, ha nem pusztítod, csak szaporodik. Ezért kell példával, békével és szeretettel békét kötni az emberekkel. Végül van háború önmagunkkal. Ebben a háborúban lassan elveszett bennünk minden élettere annak, amit Isten bennünk jónak és szépnek teremtett. Saját testünk és lelkünk harctér lett, ahol két ősi ellenfél méri össze örökké az erejét, de ebben a háborúban mindig mi vagyunk a vesztesek és mi pusztulunk bele, amikor felrobban lelkiismeretünkben a valóság: „azt teszem, amit nem akarok!" Mert nem lehet, hogy Isten azt az életet akarja, amit te élsz. Mert nem tudom elképzelni, hogyha gondolataidat leírnák, te azt aláírnád. Nem tudom elképzelni, hogy még nem volt olyan órád, amikor magadban olyan érzésekre ismertél, amiket nem vállánál magadénak és folyt. 8. old. 4 Légrádi révész a Dráván Foto: Szépfalusi
