Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5-6. szám

már zsalugáteres ablaka van minden rodostói háznak s hogy autóbusszal két órába se telik egy isztambuli kirándulás. A fejedelem kíséretén kívül más buj­dosó magyarok is jártak itt e márvány­tengeri kikötővárosban. Gályarabok. Megrázó képet ad róluk Mikes,'de legin­kább azon csodálkozik, hogy már haza se kívánkoznak. „Csak azt felelék erre: Minek mennénk mi már Magyarország­ban? Feleségünk, gyermekünk talám már megholtanak — ott is mivel élnénk? Itt ételt adnak és megszoktuk már ezt a nyomorúságot." Már húsz éve végezték ezt a kemény munkát. Meg is jegyzi: „A való, hogy nem vártam ezt a feleletet tőllük, másként is gondolkodnám, ha helyettek volnék." Igen, Mikes szeret saját helyzetén, de mások helyzetén is elgondolkozni. Né­ha panaszkodik is. De a mai olvasónak leginkább az tűnik fel, hogy minden ese­ményhez, kijelentéshez van valami meg­jegyzése, hozzáfűzni valója. Mert szeret a dolgok mélyére hatolni és keresni az összefüggéseket. E nélkül talán kibírha­tatlan — vagy legalábbis kevésbé kibír­ható — lenne számára a bujdosók sorsa, az emigrációs élet. * Hadd idézzem itt még, jellemzésül, utolsó levelének töredékét: „Rodostó, 20.dec.1758. Kedves néném! nemcsak mi, hanem az egész emberi nem­zet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, a kik nem tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk épen olyan. Mennyi urakat, nemes embereket temet­tünk már el, kit egy, kit más eszten­dőben? Ügy annyira, hogy már csak ket­ten maradtunk volt Zay úrral. Az Is­ten azt is kivevé a bujdosásból 22-dik okt. Már most egyedül maradtam a buj­dosók közül, és nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy amazt előre; mert egyedül maradván, ne­kem kell kimenni az áldozatra. A Csáki úr halála után Zay urat tette volt a por­ta a magyarok fejévé, a kik ebben az országban vannak a császár protectiója alatt. Halála után a portára kellett men­nem, hogy hírré adjam halálát. — A szo­kás szerint engemet tettek básbuggá. Mert azt jó megtudni, hogy a kik ebbe az országba az öreg Rákóczival jöttünk, azok közül csak én maradtam. Hanem a kik most velem vannak, azok újak. Micsodás a világ! Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gond­viselése mindenkor velem volt, és vagyon mindnyájunkkal. Egész prédikációt csi­nálhatnék a siralomnak völgyében levő változó életünkről. A mely változást mind­addig próbáljuk, valamíg az örömnek hegyére nem megyünk. Vagyon immár egynéhány napja, hogy ide visszaérkeztem. Mit rendel az úr ezután felőlem? az ő kezében vagyok. Hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni. És boldog az, a ki nem az úrnak, hanem az úrban hal meg. Annyi hosszas bujdosásom után kell-e mást kívánnom annál a boldogságnál? . . ." (CCVII. levél). Szigethy Sándor (A fenti cikket az Északi Tudósító c. lapból vettük át.) EGY ASZTALTERÍTŐ VALLOMÁSA folyt. 5. oldalról találjuk a Gyarmat utcai norvég kápolna falán s ott az úrvacsorára emlékeztetnek, melyet Jézus a megfeszítése előtti estén szerzett. Valószínű, hogy Jézus szóról szóra ezt az áldást mondotta el azon az estén, amikor vette a kenyeret, meg­törte és hálát adott. Még inkább figyelemre méltó az, amit Jézus akkor mondott, amikor vette a po­harat: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, amely kiontatik értetek bűnök bocsánatára." Ez arra az Igére emlékeztet, amelyet Jeremiás könyvének 31. fejezetében találunk a 31 versben: „Üj szövetséget kötök az Izrael házá­val és a Júda házával." — Ez az az új szövetség, amely nyitva áll minden nép számára, amint azt Isten megígérte Áb­rahámnak: „Megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei." S végül ott van a térítőn a hétágú gyertyatartó, a menóra, a jeruzsálemi templomból. Ma ott találjuk Izrael ál­lamának címerében. Régi szimbóluma ez Izrael népének. De sok keresztyén temp­lomban is megtaláljuk a hétágú gyertya­tartót, mint a keresztyén gyülekezet szimbólumát, annak jeléül, hogy a ke­resztyén gyülekezetben zsidók és pogá­­nyok egyesülnek a Jézus Krisztusban va­ló hitben, Isten szent népévé. így tesz bizonyságot a zsidó sabbát­­terítő arról a Messiásról, akit a leg­több zsidó — és a legtöbb nem-zsidó — még nem ismer. De ő ismeri mindnyáju­kat, ott áll mellettük, kiterjeszti kar­jait és bűnbocsánatot kínál fel, üdvös­séget és örök életet mindazoknak, akik be akarják fogadni — akár zsidó, akár pogány nemzetségből valók. Hadd legyen hát ez az én befejező sza­vam is mai adásunkban: Fogadd be, fo­gadd el őt, ma, mint Üdvözítődet és Megváltódat — Isten Fiát, aki meghalt érted, hogy örök életed legyen benne. Erős vár a mi Istenünk! Bernhard Seland (Stavanger) (Elhangzott a Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű adásában, 1968. febr.9-én.) Rendezd előfizetésedet! Tángagarde Tángagarde, a svédországi magyar protestáns gyülekezet nyári konferen­ciai telepe szeretettel hívja és várja vendégeit. a nyári program június 8—július 6, „cserkésztábor" július 7—július 27, „konferenciák" felnőttek és ifjúság részére július 28—augusztus 18, „gyerektábor" Érdeklődés és jelentkezés a követke­ző címen: Pastor Rezső Koltai Flygarvägen 12a Barkarby, Svédország június 1. után: Tángagarde församlingsgárd Postláda 2309 Dalsjöfors 2, Svédország Hanglemez Kiss Zoltán, a jelenleg Finnországban élő hangversenyénekes előadásában LP- hanglemez jelent meg, mely Bartók Béla és Kodály Zoltán legszebb népdalfeldolgozásaiból tartal­maz válogatást. Zongorán kíséra hosszabb ideig Magyarországon élt finn zongora­­művésznő, Garamné Sole Kallioniemi. A művészi borítólap hátoldalán angol­nyelvű ismertetés is van, így külföldi ismerőseinknek is kedveskedhetünk a lemezzel. A lemez irányára: 5,00 US dollár + postaköltség Megrendelhető a lelkészi hivatalok révén, vagy közvetlen: Kiss Zoltán, Urheilutie 11 S 69, Kauniainen, Finn­ország. urnmf-rmmmmmmmmmmmm»—-Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantwortlich: ]. Clatz, 5 Köln-Deutz, von-Sandt-Platz 1, Deutschland. Mitglie­der des Redaktionsausschusses: István Gémes, C.P.6452, Sao Paulo,Brasil, Lajos Kótsch, Moselstr. 40, Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pátkai, 56 College Road, Wembley, Middlesex, England, und L. G. Terray, Skogstuveien 14, Hovik, Norge Druck: St.-Johannis-Druckerei, 765 Lahr 10465/^68 8

Next

/
Thumbnails
Contents