Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5-6. szám

ja Istennek az emberhez való jogát, amely igazságát az igazságtalanság elszenvedésével védi meg. A keresztre feszített Krisztus védtelen kiszolgáltatottsága az erőszak ellen erőszak nélkül küzdő minden követőjének éltető reménysége. Hiszem, hogy Martin Luther King is ebből merítette erejét, hiszen maga vallotta, hogy amikor a terhet már szinte elviselhetetlennek tartja, mindig erőt kap s megérti, hogy a Krisztus terhe könnyű, mert a szenvedés Ura vele együtt hordozza.

Az erőszak elszenvedése a mai világ számára — sőt az un. keresztények számára is! — épp olyan botránkozás, mint annak idején a keresztről való beszéd volt a hitetleneknek. Ahol ugyanis a keresztben nem hisznek, ott az emberi jogok védelmére fegyverekhez nyúlnak, mely azonban Krisztus tanítványainak nem való a kezébe. Igazságtalanság igazságtalan eszközök használata által nem fog elpusztulni, hanem bennük tovább él. Az elmúlt háború borzalmai magukkal hozták, hogy a terror, erőszak, háború eszközeiben megingott az emberiség bizalma. Az „igazságos" háború erkölcsi jogosultságát ma az emberiség széles rétegei elvetik. Méltán, mert az embertelenség eszközeivel nem lehet emberiebbé tenni az embert. A humánum nem születik meg a démonikus hatalmak orgiájában. A meglepő csak az, hogy amikor az „igazságos háború" mételyét kezdik kivágni az emberiség erkölcsi öntudatából, a gonoszság más útakat keres s az erőszaknak akadnak új hirdetői, akik igazolni tudják az erőszak módszereit a faji, szociális vagy politikai elnyomás adottságai ellen. Martin Luther King ilyen helyzetben fogalmazta meg az erőszak nélküli ellenállás egyetlen krisztusilag alátámasztható programját. „Égetően szükségesnek tartom, hogy a négerek itt az Egyesült Államokban elnyerjék teljes jogaikat mint polgárok és mint egyenrangú emberi lények. De ugyanígy égető szükségnek tartom, hogy megtartsuk erkölcsi integritásunkat és lelkünk egészségét" — mondotta szinte rendíthetetlen türelemmel.

Sokan — a keresztények között is! — az erőszak nélküli forradalmat kivihetetlen módszernek tartják. Szerintük és a kereszténység hitében kételkedők szerint is mindez csupán a fennálló igazságtalan társadalmi rendek konzerválását jelentheti. Ezért szükséges tisztáznunk a következőket: az erőszak nélküli harc az emberi jogokért és a társadalom gonoszságainak kiküszöbölése ellen nem jelent tétlenséget. Martin Luther King azzal kezdte pályafutását a négerek polgári jogainak megvédéséért, hogy elindította az autóbuszok elleni sztrájkot azért, hogy a néger is

leülhessen egy fehér ember mellé. A faji szétválasztás minden egyéb formája ellen tiltakozó felvonulásokon vitte ki az amerikai városok utcáira és országútjaira ezrek csendes tüntetése közben az emberi méltóság nevében való tiltakozást. Ahogy Krisztus maga is megbélyegezte az igazságtalan, erőszakos emberi magatartást (Ján. 18, 23 és 19,10!), úgy bélyegzi meg a bátor keresztény bizonyságtevés az igazságtalanság minden megnyilatkozását. Az erőszakot nem alkalmazó keresztény ember nem megy el szótlanul a világban levő szociális és emberi igazságtalanságok mellett. Csupán az erőszak gonosz módszereit fogja elkerülni azon az úton, amelyen ezen emberi jogokért küzd. „A világ sora olyan, hogy aki itt igaz ember akar lenni, annak szenvednie kell" (Luther). Jézus az irgalmasokat, a békességre igyekezőket boldogoknak mondotta. Azokat is, akik háborúságot szenvednek az igazságért (Máté 5, 7 kk). A fegyvert azonban kiparancsolta a tanítvány kezéből: „Akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük" (Máté 26, 52).

A keresztény ember nem fog abban az illúzióban élni, hogy valaha is elérkezik az az idő, amikor az emberek nem fognak fegyvert. Azok a próféták, akik erről írtak, az utolsó idők új világáról és nem a mi világunkról jövendöltek. De Krisztus mégis a békesség követeiként küldte szét tanítványait ebbe a világba. A Keresztrefeszített ártatlan szenvedésének jelét kell a tanítványoknak is felmutatniok ebben a világban. Mert a felebarát, mégha igazságtalan is, mégha életünkre tör is, a Krisztus megváltó szeretetére jogosult. Ezt

Rádióadásaink

A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, középeurópai idő szerint délután fél hatkor, a 41 méteres hullámhosszon hallhatók.

júniusi programunk

7. A hit világa 14. Üj ember 2i. Hallgatóink kérdeznek 28. Gyermekek bibliaiskolája

júliusi programunk

5. „Nagy vagy te, Isten"

12. öt kenyér és két hal 19. Hallgatóink kérdeznek 26. Gyermekek bibliaiskolája

csak az a tanítvány tudja továbbadni a világba, aki a Krisztus szeretetének még szenvedés árán is hűséges bizonyságtevője. A meggyilkolása előtti estén Martin Luther Kinggel már sejtette Isten Szentlelke, hogy mi vár reá. Utolsó igehirdetésében mégis ezt mondotta: „Nem félek az emberektől. Mint mindenki, magam is élni szeretnék; sokáig élni. Mindez azonban ma nem okoz gondot nekem. Csak Isten akaratát akarom követni. O megengedte nekem, hogy betekintsek az ígéret földjére. Talán nem jutok el veletek együtt oda." — Másnap egy orvgyilkos fegyvere mondotta erre a választ.

De jött egy másik válasz is. Azok, akik nem tudnak hinni a kereszt győzelmében vagy akiknek legalább is lassú az előrehaladás, azt hirdetik, hogy Martin Luther King meggyilkolása az erőszak nélküli jövő programjának a sírját jelenti. Számukra az erőszakra csak erőszak lehet a válasz. Nem tudom, hogy e sorok megjelenésekor hova vezetett az erőszakosok harca.

És volt egy harmadik válasz is. Az áldozatul esett Martin Luther King felesége adta ezt a választ. Férjének halálos ágyától mindazokkal együtt, akik hittek a békességet hirdető prédikátornak, annak az utcai tüntetésnek az élére állt, amelynek megrendezésére férje a városba jött. Gyermekeivel együtt az első sorban ment, azt vallván, hogy férje szolgálatát tovább kell vinni, lehetetlen azt feladni.

Martin Luther King halála az erőszak prédikátorainak kudarca. Áldozatának gyümölcsei meg fognak teremni. Talán éppen ez a rémes tett rázza fel a világ keresztényeinek a lelkiismeretét, hogy az erőszak ellen, de erőszak nélkül, a Krisztus keresztjét felvéve hordozzák a kereszt győzelmi jelét ebben a világban. Elegen vannak, akik az erőszak prófétái. Ma a békesség apostolaira van szükség, akik a megtorlást Uruknak engedik át. Az erőszak világában nem azoktól félnek a hatalmasok, akik erőszakkal támadnak ellenük, hanem azoktól, akik csendes szenvedőkként hordozzák a keresztet s tudtára adják a világnak, hogy Krisztus halálos áldozatában olyan erő van, amely nem enged megrettenni emberi erőszak előtt. Csak a hit embere tudja, hogy az erőszakra nem erőszak a válasz. Mert hiszi, hogy az erőszakos hallállal keresztre feszített Krisztus halála nem volt az utolsó szó. Húsvét jött s vele a feltámadás az életre. Martin Luther King halála a Krisztus követője számára ezért nem a kudarc, hanem az eljövendő élet bizonysága. „Mindazáltal mikor az Ember Fia eljön, vajon megtalálja-e a hitet a földön?" (Luk. 18, 8).

Vajfa Vilmos

2