Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5-6. szám

KÜLFÖLDÖN ELŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA ////. X//. éuf. 5—6 szóm Megjelenik havonként ig68. május—június Az erőszak ellen — erőszak nélkül Vannak életszemléletek, amelyeket nem lehet csupán a szavak erejével kifejez­ni. Ahol a szavak elnémulnak, megszó­lal azonban a tett és felfedi a mögötte meghúzódó életszemléletet. Martin Lu­ther King keresztény hitét is nemcsak az a Krisztusról szóló szavak bizonyságtéte­le jellemezte, amelyet mint igehirdető megszólaltatott, hanem az az életmaga­tartás is, amely néhány napja a memphi­­si motel erkélyén egy testébe fúródott halálos golyóval ért tragikus véget. Nem érte váratlanul. Kész volt erre évek óta. Hiszen a négerek szabadságá­ért folytatott küzdelmében nem volt sok nyugodt perce. Tizenkétszer volt bebörtönözve, házát kétszer megkísérel­ték felrobbantani s alig volt nap, hogy saját és családja életét meg ne fenye­gették volna. A tragikus hír vételekor felesége csendes hittel vallotta, hogy Isten kezéből veszi a próbát, melyre régóta készült már férjével. Brutális erőszak vetett véget egy olyan életnek, amely az erőszak jogát megtagadta s ez­zel védtelenül kiszolgáltatta magát az erőszaknak. Martin Luther King nem volt utópis­ta. Tudta, hogy emberek között az erő­szak fészkelte be magát. De azt is meg­tanulta Mesterétől, hogy az erőszak el­len csak erőszak nélkül lehet küzdeni. Erre tette fel az életét s ennek lett áldozata. „A gyűlölet nem fog gyűlölet által megszűnni. Erre csak a szeretet képes ... Ki kell fejlesztenünk és élet­ben kell tartanunk a megbocsátásra va­ló készségünket. Aki nem tud megbocsá­tani, az képtelen szeretni . . . Békés célokat csak békés eszközökkel lehet Martin Luther King emlékére elérni." — íme csupán néhány központi gondolat King üzenetéből, amellyel egy­aránt fordult a fehérek és a négerek felé. Életének egész lefolyása bizony­sága annak, hogy ezt nemcsak mondotta, hanem mindebben haláláig hitt is. Pedig sokan kezdték vádolni azzal, hogy erő­szak nélkül nem lehet célhoz jutni. A „fekete hatalom" erőszakos módszerét hirdetők valószínűleg az ő követőinek soraiban is voltak, mégse adta fel hi­tét, amely Krisztus keresztjéhez kap­csolódott. Nagyhétben írom ezeket a sorokat, amikor a Krisztus keresztjére való emlé­kezés újból elénk állítja azt a Krisz­tust, aki a gonoszt az által győzte le, hogy elszenvedte. De vajon hisznek-e még ebben a győzelemben az olyan keresztények, akik maguk is az erőszak eszközeihez fordultak, hogy igazságukat megvédjék, vagy akik a világban levő go­noszságnak fegyveres hatalommal akar­nak gátat vetni. Pedig az erőszak elleni küzdelemben az erőszak nélküli magatar­tásnak elsősorban a Krisztus hívei kö­zött kellene megértésre találnia. A kereszt nem kudarcot jelent. Ahol igazságtalanság történik s ezt Isten Igéje leleplezi, ott a Krisztus követői számára csak egy lehetőség van: az igaz­ságtalanságot is elszenvedni. Ez a szen­vedés az egyetlen fegyver, amely szem­beszáll a világ gonoszságával s az ár­tatlan áldozat formájában vet véget a gonoszságnak. Ahol ugyanis a gonosszal szemben nem gonosz eszközöket alkal­maznak, ott megszűnik a gonosz hatalma, az erőszak értelmetlenné válik s célját nem éri el. Joggal kérdezhetjük, hogy az utóbbi évtizedekben faji hozzátartozandóságuk, politikai vagy vallási meggyőződésük miatt szenvedő ezrek és milliók áldoza­ta nem volt-e nagyobb jelentőségű a go­noszság elleni harcban, mint az un. igazságos háborúk vagy az emberi gon­dolkodás leghumánusabb rendszerei. Ahol ugyanis ártatlan szenvedés áldoza­tává válnak emberek, ott sokan felis­merik saját egzisztenciájuk feltételeit. Ha más nem, akkor az a félelem, hogy velük is hasonló erőszak történhet, elvezethet egyeseket a Krisztus szavának megérté­séhez: „Amit akartok azért, hogy az em­berek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal" (Máté 7, 12). Jézus hallgatása bírái előtt és ártatlan szenvedése annak jele, hogy Krisztus szenvedése közepette fenntart-ÜTRAVALÓ A lapunk kiadásában megjelent szép kiállítású, 410 oldalas könyv az egy­házi esztendő minden reggelére rövid meditációt, naponkénti útravalót tar­talmaz. Az áhítatok oly jellegűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel hasz­nálhatják. Ára fűzve DM 12.— kötve DM 15.— Megrendelhető a lelkészi hivatalok révén, vagy közvetlen iratterjesztésünk címén: Szépfalusi István lelkész, A-1092 Wien 9, Liechtensteinstr. 20/g. Ausztria.

Next

/
Thumbnails
Contents