Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7-8. szám
SARTRE . . . folyt, az 5. oldalról log. „Mindez egyszerűen azt jelenti — írja az Action című folyóiratban — hogy az ember előbb létezik s csak azután ez vagy az: csak a világba sodródva, ott szenvedve, ott harcolva határozza meg lassan önmagát, s ez a meghatározás is mindig nyitva marad". A tudat létezése és a szabadság teljesen egy. S amikor azt mondjuk, hogy az egyiket nem tudjuk megkülönböztetni a másiktól, újra csak azt fejezzük ki, hogy a létezés megelőzi a lényeget. A szabadság nem lényege az embernek, hanem lehetségessé teszi a lényeget, azaz megengedi az embernek, hogy lényegét megvalósítsa. Ezen a ponton hozza be Sartre a szorongás problémáját. Honnan jő a szorongás? Saját szabadsága előrenemláthatóságából, abból a bizonyosságból, hogy minden állásfoglalás visszavonható. A szorongás nem más, mint a tudat borzongása jövőjétől; hogy még nincs, de meg fogja valósítani magát; s hogy teljesen szabad, hogy megvalósítsa. Bármit tesz tehát, bármi is történik, — az ember arra ítéletett, hogy szabad legyen (a Sartre-i rendszer kulcsmondata). A szorongás így válik a tudat drámai elemévé, mert a teljességében vett szabadsággal felelősség is jár. Rádióadásaink Minden pénteken középeurópai idő szerint du. fél hatkor a 41 m. hullámon. augusztus-szeptemberi programunk Aug. 4. Menjetek el széles e világra, 2 iá. Érted-e amit olvasol? 18. Hallgatóink kérdeznek 25. Gyermekeknek Szept. 1. Menjetek el széles e világra, 3 8. A jerikói országúton 15. Hallgatóink kérdeznek 22. A mustármag 29. Gyermekeknek EGYÜTT . . . folyt, az 1. oldalról kis különbékéért, indián rezervában elmondott imákért szemlesütve a lélekromboló hatalom kezére jár. Protestáns konferenciának csak úgy van értelme, ha egyenként kit-kit hitvallásra serkent, még ha — a tételes igazság alapján — elutasítja is ezt vagy azt a hitvallást. Régen mennydörögve tette, ma már csak visszariasztó vagy megalázó szavak nélkül teheti. Ebben a szellemben folyt le i960 óta mind a nyolc konferencia; föltehető, hogy a Svédországban és Északolaszországban tervezett következő kettő is kitart a modernnek tetsző magatartásnál, amely valójában a legősibb és az első reformátorokat Isten egyedüli segítségére utalta. Az előadások egyúttal felelgettek is egymásnak, hogy a beszélő — bármilyen nyomós személyiség — beilleszkedjék a közös témába. így az Egyházak Világtanácsának 1966-os, ökumenikus szellemű genfi tanácskozásáról szóló ismertetés után két nappal kerekasztal-beszélgetés következett az egyetemes egyházról az eggyé vált világban. A párizsi kirándulás előestéjén hat olvasóra hangszerelt antológiában maga a francia műveltség szólalt meg a középkortól napjainkig; szerkesztője az anyag kilenc-tized részét Illyés Gyula immár klasszikus gyűjtéséből, a francia irodalom negyedszázada kiadott Kincsesházából vette. Két nap múlva, a kirándulás után Párizsban élő magyar írók, tudósok a mai francia zenéről, versről, regényről és kritikáról beszéltek, újabb két nap múltán egy fiatal katolikus író Sartre műveit elemezte. Egy párizsi magyar szobrász azon tűnődött, hogy feloldható-e az ember s a mai művészet elidegenedése. Tekintettel a vendéglátó ország szellemi nagyüzemére, a konferencia kivételesen, de stílusosan intellektuálisabb szövésű volt, mint a korábbiak. Felelgetett egymásnak még az előadások helye is. II. Rákóczi Ferenc franciaországi és rodostói éveiről s a bujdosás értelméről az előadó Fontainebleauban beszélt, öt percnyire a kastélytól, melyben állandó lakrész volt fenntartva a környéken vadászgató,hontalan fejedelemnek; négy nappal később Izrael bukásáról, feltámadásáról és a diaszpóra értelméről szóló előadás Chartresban hangzott el, tíz percnyire a földkerekség egyik legszebb templomától, színes üvegablakain Dávid és Salamon középkori lovagkirállyá átköltött alakjával. Az irodalmi esten kilenc fiatal író olvasott fel. E találkozók immár belegyökereztek a magyar diaszpóra életébe. Ritmikusan ismétlődnek húsvét hetében, mint húsvét után a Pax Romana gyűlései és őszönként a hollandiai Mikes Kelemen Kör tanulmányi hete. Remélem, nem hangzóm túl fellengzősen, ha egy szellemi Magyarország egyenletes szívdobbanásaihoz hasonlítom. Résztvevőikbe nem fecskendez már mérget a mindennapi élet, szívük nem leng ki sem rózsás ködvárak, sem a nemzet képzelt tömegsírja felé, elfogadják az életet most és itt. Erről a szellemi Magyarországról ír Békés Gellért bencés szerzetes, római egyetemi tanár a Katolikus Szemle 1967—es első számában; cikke a konferencia idején jelent meg. „Honvágyunk igazában az az álom haza kelti, amit fölrakni buzdítottak a látnoki lángeszű jobbak", mondja Illyés Gyula és Zilahy Lajos kölcsönzött sza-Lapunk jelen számát Glatz József kölni lelkész szerkesztette. vaival, pár év előtti verses levélvál tásukra utalva. „S ez a sóvárgás a: álom haza után — éppen mert nem föld rajzi terület, hanem szellemi valóság: £ látnoki lángeszű jobbak látomása — a hazulról üzenő költőben ugyanolyan emésztő tűzzel izzik, mint honfitársában, a külföldre szakadt íróban ... A teljes magyarság egyre bensőbb azonosulás a magyar igékkel és eszmékkel, a nemzet szellemi örökségével és jelen történelmi helyzetének sorsszerű feladataival. Végeredményben a szellemi haza az emberibb, tehát műveltebb és szabadabb magyar élet és a magyarabb, tehát nemzeti hagyományainkból táplálkozó emberi élet." Végezetül néhány szót Franciaországról. Megváltozott az utolsó tíz esztendőben. Tisztára sikálták és el van gépesítve, most fejesei be a tizenkilencedik századból az atomkorba. Óvárosai körül a kertes, új gyűrű gyermek-lepte, községi házaival máshonnan ismerős, északi germán országokból. Ha bekötött szemmel efféle telepre ejtenének s levennék a kendőt, .azt gondolnám, hogy Hollandiába csöppentem. Gondolnám, amíg benyitnék a bárba. Ott eloszlik a kétség. Másutt vagyok, nem Hollandiában. A francia bár a nagy forradalom fő hagyatéka. Pultja két oldalán tegeződik, kezel és szólítja egymást keresztnevén, hogy a politikától fölfortyanva rögtön összevesszék — „a kormány bűne, Michel!" „ugyan mit tehet róla a kormány, Pierre?" — egy csöppben egy ország: a gazda, kinek a latin páterből, atyából származva patron a neve, a pincér, pincérnő (szegény falusi rokon), a levélhordó, vasúti pályaőr, telekügynök, arab munkás és ügyvéd. Mirabeau és Danton fiai. Robespierret már nem mondanám, mert tiszta ember volt ugyan, de kibírhatatlan ideológus. 5 a telefon a bárpulton is olyan alattomos betyár, mint volt negyven év előtt. Elhangzott az Angol Rádió magyar adásában, 1967 április 23.-án. UTiTWf Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantwortlich: L. G. Terray, Prestegärden, Innsmola, Norge. Mitglieder des Redaktionsausschusses: István Gémes, C.P. 6432, Sao Paulo,Brasil, LajosKótsch, Moselstr. 40, Stuttgart-Münster,Deutschland, und Robert Pátkai, 36College Road, Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr. 10226/2967
