Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1-2. szám

Könyvek I.

A betű szerelmesei

Matthias Jochumsson:

Újévi ének

Mit hirdet az új esztendő?

Ugyan mit hoz a jövendő? Mindnyájunkat emlékeztet,

Hogy Megváltónk megszületett.

Az uj évnek minden napja Boldogítón hírüladja:

Azért jött el Isten Fia,

Hogy sebeinket gyógyítsa.

Ne féljünk azért próbáktól, Szerencse változásától,

Mert Urunk előttünk halad, Nyomában fölragyog a nap.

Változzék bármily hirtelen Öröm, baj, — ne rettegtessen,

Ha megrendül is a világ,

Nem veszítjük el szent Fiát.

Mennyei dicsőségében Vigyáz ránk jó Atyánk ébren, Hallja a vihar hárfáját,

Hallja szivünk sóhajtását.

Kezében tartja sorsunkat,

Ismeri minden gondunkat.

Előle nincsen elrejtve Tenger mélye, szemünk könnye.

Akármerre kell is mennünk,

Isten kezében életünk,

Ötőle függ minden javunk,

Akár élünk, akár halunk.

Te vagy a mi örök napunk, Azért nálad megmaradunk, Neked mondunk dicséretet, Urunk, hintsd ránk kegyelmedet!

nek az egyház ügyeibe való belszólását a most decemberben hozott új egyházi törvények minimálisra korlátozzák. Lelki egységben tudjuk magunkat azokkal a gyülekezetekkel, melyeknek lelkészeit eltávolítja vagy idő előtt nyugdíjba küldi a jelenlegi egyházi vezetőség, ha nem értenek egyet vonalvezetésével. A sort folytathatnánk.

Mindezekben a dolgokban mi együtt szenvedünk az egyház népével és lelkileg egynek érezzük magunkat vele. Tegyük hozzá: vannak közöttünk olyanok, lelkészek is, laikusok is, akik épen ilyen lelkiismereti konfliktusok miatt hagyták el hazájukat, és vannak, akiknek legközelebbi hozzátartozói vagy barátai tusakodnak ma ilyen nehéz döntésekkel. Számukra a fenti problémák egzisztenciális kérdések a szó legszorosabb értelmében.

Szép és jó — bár, valljuk meg, nagyobb összefüggésben nézve nem feltűnéstkeltő — dolog az, ha a déli egyházkerület püs-Az egyik filmfesztiválon mutattak be egy filmet, amely azóta nagy sikerrel járja be a világot. Egy megnemnevezett országról szól, amelynek a kormánya megtiltotta könyvek írását s elrendelte a régi könyvek megsemmisítését. Elegendő az államhatalom szerint, ha a lakosság a hivatalos rádió és televízió műsorán keresztül tájékozódik. A kultúrális igényeket ezzel is ki lehet elégíteni.

A rendelkezésnek persze vannak ellenségei. Titokban vannak olyanok, akik nem szolgáltatták be könyveiket, hanem elrejtették ezen kincseiket s csupán magános óráikon szedik elő a rejtekhelyről olvasmányként. Az államhatalom azonban szigorúan üldözi a könyveket rejtegető bűnösöket. A film főszereplője egy tűzoltó, akinek az a különleges szerep jutott, hogy nem tüzet olt, hanem máglyát rak. Az elkobzott könyveket égeti el nagy kötelességtudással. Csupán az lepi meg

Az izlandi evangélikus egyház énekeskönyvében a 491. szám alatti «Újévi ének» szerzője Jochumsson Mátyás (1835 —1920).

Szegény családból származott. Gyermekkorában juhpászor volt, majd ifjúsága idején sokat hányódott a nagy világban, Amerikában is. Kereskedősegéd is volt egy ideig. 28 éves korában iratkozott be a Teológiai Főiskolára. Lapszerkesztő is volt. Teológiai doktor, Akureyri papja.

Az ének a «Mennyből jövök most hozzátok» vagy az «Uram Jézus fordulj hozzánk» dallamra énekelhető.

pöke külföldi lelkészekkel és egyháztagokkal levelezik az egyházi irodalom műveléséről, honvágyról, hazalátogatásról és hasonlókról. Végeredményben a gondolatoknak levélben való kicserélése a legalapvetőbb emberi jogokhoz tartozik. Mi azonban úgy látjuk, hogy a beszélgetés (cikkének címe «Beszélgetek veletek») — vagy hogy használjuk a modern és divatos szót, a dialógus, — akkor kezdődhetnék el, ha a levelezés vagy élőszóval való beszélgetés — mely elől Munkaközösségünk nem zárkózott el — azon alapvető kérdésekről szólna, melyek egzisztenciálisak az otthoniaknak is, a kintieknek is, s amelyekből néhányat fentebb felsoroltunk.

Amíg ezekről és hasonló kérdésekről nem mdunk levelezni vagy beszélgetni, addig nem dialógust, csak monológot folytat az otthoni egyházi vezetőség, ha levelezése országhatárokon vagy kontinenseken túlra nyúlik is. T. L.

hősünket, hogy a könyvek tulajdonosai nagy bátorsággal védik értékeiket s hajlandók ezért az államhatalom szigorú büntetését is elszenvedni. Montag, a tűzoltó, kíváncsiságból ezért tart meg egy könyvet magának. Amikor olvasni kezdi, s az író mondanivalója megragadja érdeklődését, már el is vesztette a játszmát: a máglyarakó,vakon engedelmeskedő könyvhóhérból a könyv szerelmese lesz, aki most már maga is megjárja ezen könyvírtó állam különös mártírjainak útját.

Sok baja van minden totális rendszernek a könyvek hatalmával. Könyvmáglyákat már régóta ismer az emberiség története. Jegyzékeket is, amelyek tiltják az eretnek olvasmányt. A könyv szellemi erején keresztül ugyanis ledőltek már vallásos vagy akár politikai bálványok is. Ezért kell ellenük védekezni. Orwell George Ezerkilencszáznyolcvannégy című regénye is hasonló problémát vet fel. Az államhatalomnak ezen utópisztikus államban van egy hivatalnokserege, amely arra ügyel, hogy a jelen eseményeinek és ideológiájának megfelelően kijavítsa a történelem dokumentumait újságokban, könyvekben. Senki se bizonyíthassa be, hogy változott volna a mindenható párt vonalvezetése. Emberek, akik döntő szerepet játszottak a történelem vagy a közelmúlt eseményeinek folyamán, ezen történelemjavító, nyomokat eltüntető hivatal révén megszűnnek létezni. Mintha szavakat ki se mondtak volna, mintha leveleket és könyveket nem is írtak volna. Kitöröltetnek az emberiség tudatából.

Veszélyesek a könyvek. Mert még ha a jövő felől fantáziáinak is, a jelenből táplálkoznak: a körülöttünk levő életből születnek. Ezért is válik igen sok utópia valósággá. Az író csak különös adottsága révén érzi meg a közeledő veszélyt, mint az állatok a nap- vagy holdfogyatkozást. Ezért jajgat még idejében, hogy mentsük meg a könyveket, az emberi művelődés elemi szükségleteit.

Napjainkban mintha az olvasmányokat nemcsak ilyen elképzelt államok hatalmasai fenyegetnék, hanem a technika egyéb vívmányai is, melyek hangszórón vagy filmvásznon ontják magukból a művelődésnek nem valami magas fokán álló termékeiket. Persze a könyvek dekadenciáját is ismerjük. Nem az a baj, hogy az emberek nem olvasnak eleget, vagy hogy nem nyomtatnak eleget. Sőt talán túl sokat is, de egyre kevesebbet abból, ami az emberi művelődés táplálója és fenntartója.

Az oka? Talán az, hogy a betű mesterei kevésbbé tudatosítják maguk előtt az em-4