Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLÖ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XI. évf. 6. szám Megjelenik havonként ig6y. június KÜLMISSZIÓ MA A megváltozott helyzet Régebben, ha a misszióról beszéltek, bátor, erőshitű férfiakra gondoltak, akik mint az evangélium úttörői hatoltak be az ismeretlen pogány területekre. Ezen a gyakran kiemelkedő egyéni úttörő időn ma már régen túl vagyunk. Az úttörő misszionáriusok szolgálatából és követőikből az „Ifjú Egyházak" keletkeztek. A bennszülött keresztyének többnyire önállóságra ébredtek vagy oda kell vezetni őket. Az evangélium által még el nem ért honfitársaik között a miszsziói feladatot nekik maguknak kell felismerni és észrevenni. Az ázsiai és afrikai egyházak már itt-ott küldenek is misszionáriusokat a távoli vidékekre. A fehér misszionáriusok mindenfelé egyre inkább a háttérbe húzódnak. Még távolról sem nélkülözhetetlenek és az Ifjú Egyházak részéről is óhajtott testvéri munkatársak a vezetés és irányítás nehéz feladataiban, kölönösképpen az odavaló keresztyének igehirdetés és diakóniai szolgálatra való kiképzésében. Az Ifjú Egyházak anyagi kötelezettségeiknek az európai és amerikai egyházak és missziói társaságok nélkül általában még nem tudnak eleget tenni. Az önállósulás nem megy különböző nehézségek és problémák nélkül, de a folyamatot, mint ilyent, nem lehet feltartóztatni, azonban mindenképpen bölcs, óvatos és testvéri alázatot követel. Hamar bekövetkezhet az az idő, amikor a fehér misszionáriusok előtt az együttmunkálkodás és közös felelősség ajtaja mindinkább bezárul és az országok kormányai nem szívesen látják őket. Az Ifjú Egyházak helyzetét nem szabad idealizálni. Tulajdonképpen már nem is mindegyik olyan ifjú, habár az európai és amerikai egyházak korát — természetesen — nem is érik el. Történelmük azonban gyakran olyan hosszú időre nyúl vissza, hogy a mi európai egyházi szervezeteink nehézségei, gondjai és aggodalmai már nem idegenek előttük. A hagyomány és szervezés terhét már nekik is hordozniok kell. Nem minden tagjuk az evangélium ébresztő hatására, személyes hitből lett keresztyén. Sokan mint örökséget vették át a keresztyénséget. Az Ifjú Egyházak közül több magán hordozza azokat a jellegzetességeket, melyeket a mi nép-, vagy országos egyházaink. A lakosságnak általában csak elenyésző kis töredékét foglalja magában, de ez a kis sereg sem mindenhol eleven s lelkileg nincs egészséges növekedésben. Meglehetősen sok a névleges keresztyén köztük. Éppenúgy szükségük van lelkiébredésre, megújulásra, mint a mi gyülekezeteinknek. Nem mehetünk el hálátlanul Jézus Krisztus munkálkodásának különféle nyomai mellett, de sok helyen a lelki életnek igazabbnak, személyesebbnek kellene lenni, több missziói öntudattal és imádsággal áthatottnak. Nem mindenhol keletkeztek a missziói munka nyomán többé vagy kevésbé önálló egyházak és gyülekezetek. Vannak — relativ kis — körök, ahol még nagyon függenek a misszionáriusaiktól. De az önállósághoz vezető fejlődést és esetleg kisebb alakulatok nagyobb csoportba való tömörülését nem lehet megakadályozni. A tulajdonképpeni úttörő-munka különben még nem is fejeződött teljesen be. Még mindig vannak földünkön fel nem fedezett vagy alig ismert területek és törzsek, mint pl. Oj-Guineában, vagy Dél-Amerika óriási őserdeiben. A délamerikai auca-törzs kb. tízévvel ezelőtt öt amerikai misszionárius meggyilkolása által vált ismertté. Jelenleg Isten országa csodálatos aratása folyik ott. Misszió és fejlesztési segély Sokat beszélnek ma az elmaradt országok megsegítéséről. Mérlegelik, hogyan segíthetnék őket tovább szociális, gazdasági és kultúrális vonalon. Mezőgazdaságukat modernizálni kellene, gyáriparukat pedig fel kell építeni. A misszió semmi esetre sem tudja és nem is neki kell megoldani azokat a feladatokat, amelyek a fejlesztési segély nagy terveivel és reményeivel vannak összekötve. Ha a misszió az általa elért embereknél a szociális és gazdasági haladásban látná fő szolgálatát, megtagadná az Ürtól kapott feladatát. A missziónak azt az örömüzenetet kell elvinni az emberekhez, hogy Isten szereti és keresi őket; hogy elküldte hozzánk Jézust, mint Megváltót és azok, akik hisznek benne, örök életet nyernek. Ezen feladatukban azonban a misszió követei nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt és nem mehetnek el szeretetlenül mellette, hogy azok az emberek, akiknek az élet Igéjét kellene hallgatniok és befogadniok, testi, természetes, mindennapi életüket gyakran nyomorban, szegénységben, éhségben és betegségben élik. És ez mégsem lehet előttük közömbös. Kell, hogy itt segítségről és enyhítésről gondolkozzanak, hiszen annak az Úrnak a követei és szolgái ők, aki földönjártakor sokat törődött a testi nyomorúsággal és betegséggel. folyt, a 8. oldalon
