Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
tudnak hallgatni arról, amivel tele van a szívük. A beszélő Szentlélek szóra akar bírni, — a néma ördög az, mely bennünket szótlanná akar tenni, amely véka alá akarja tenni az egész keresztyénséget. Volt-e már igazán pünkösdünk? . . . Ha csak naptári pünkösdünk volt, amelyen volt ünneplő ruhám, ünnepélyes Bemutatjuk . . . Zabolai-Csekme Éva segédlelkészt Bécsben, 1967. február x-én fejezte be evangélikus teológiai tanulmányait. X958 óta élt Ausztriában. Az innsbrucki magyar gimnáziumban érettségizett, majd a bécsi egyetem protestáns hittudományi karára iratkozott be. Itt szerzett diplomát. Tanulmányi ideje alatt a bécsi magyar evangélikus gyülekezet kántora volt, s számos esetben kisegítő istentiszteleti szolgálatot is végzett. Tanulmányai végeztével 1967. február 19-én és 26-án Grazban, Kapfenbergben, Traiskirchenben és Bécsben tartotta első istentiszteleteit. Bécsben a gyülekezet köszönetét mondott volt kántora szolgálataiért, s Stockholmban élő édesanyja jelenlétében köszöntötte és búcsúztatta az új segédlelkészt, aki április 1-én Angliában, a bournemouthi német evangélikus gyülekezetben kezdte meg segédlelkészi szolgálatait. Zabolai Csekme Éva evangélikus segédlelkész előreláthatólag a magyar Lutheránia első felszentelt női lelkésze lesz. Az Ausztriai Evangélikus Egyház egy esztendeje fogadja el a női lelkészek szolgálatát és kétesztendős segédlelkészi munka után őket is lelkésszé szenteli. A felszentelt női lelkészek gyülekezeti lelkészi állást is vállalhatnak. Sz. I. ének, igehirdetés, de mely engem mozdulatlanul, némán hagyott, az nem volt pünkösd! Pünkösdkor mindenki beszélni akart! Beszélnek Isten nagyságos dolgairól! . . . Eszükbe sem jut azon gondolkozni, vajon okos dolog-e egy keresztrefeszített ember mellett hangosan bizonyságot tenni. Most nincs számítás bennük. Most nem törődnek azzal, vajon egy lázadónak bélyegzett, csúfos kínhalállal keresztre feszített embert jó-e nekünk magasztalni? Az az ember, aki mindig csak mérlegeli, hogy a Krisztus mellett való bizonyságtételnek mi lesz az eredménye, következménye, az nem kapott még Szentlelket, vagy megoltotta magában a Szentlelket az, aki hallgat. A harmadik kép: a mámor. A 13. versben azt olvassuk, hogy a jelenlevő hallgatóság közül egyesek csúfolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. Nyilvánvaló, hogy a pünkösdi nép nem részeg. Péter apostol vissza is utasítja ennek még a gondolatát is. Azt mondja: nagyon józanok vagyunk, de megmámorosodtunk attól, amit eddig nem értettünk, amit a Szentlélek magyarázott, amiről Joel prófétán keresztül üzent: „És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltők az én lelkemből minden testre; és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmodnak." A pünkösdi emberek mind legyőzött emberek, akiket birtokba vett a Szentlélek Úristen. A mi keresztyénségünk legnagyobb átka nem az, hogy a templomból elmaradoznak az emberek, az igehirdetések elszürkülnek, hanem az, hogy a Szentlélek Úristen kívül marad a keresztyének szíve előtt, nem tudja elfoglalni a keresztyének szívét, mert nem engedik magukat legyőzni. Ha egyszer megnyílik a te szíved, meg az én szívem és a Szentlélek Úristen kívülről belülre kerül, abból hatalmas erő származik! Ott van pünkösd, függetlenül attól, milyen esztendőt, napot ír a naptár, milyen ünnepet ünnepel a keresztyén gyülekezet. Ó, ne félj Testvérem, ha mint erős szél, felkavar mindent benned és bűneidet megmutatja! Ne félj a Szentlélektől, ha olyan, mint a mozdony kazánjában a tűz, amely nem tud nyugodtan maradni és száguldani akar! Ne törődj vele, ha emberek furcsa tekintettel néznek reád s azt mondják: mámoros vagy! Vállald! Igen, mi mámorosak vagyunk a Szentiélektől. Mondjuk, amit ő akar mondani, megyünk, amerre az ő tüze hajt és lepereg rólunk minden csúfolódó gyalázat, amelyet a Szentlélek, miatt kell nekünk hordani! . . . Elhangzott Magyarországon AKIK ELŐTTÜNK JÁRTAK . . . Pascal A meluni ifjúsági konferencia reggeli áhitatai „Együtt azokkal, akik előttünk jártak" címen az egyháztörténelem 2000 évének kimagasló személyiségeit szólaltatták meg. íme az egyik meditáció a nagyheti sorozatból. Pascal Franciaország szülötte. Vallásos és filozófiai feljegyzéseit — ezekből való az alábbi részlet — nyolc évvel halála után adták ki. Jellemző rá a logikai szenvedély és vallási intuíció, a racionalizmus és misztika. Keresztyénségére nagymértékben rányomta bélyegét a komoly, néha világtól elforduló janzenista kegyesség, úgy ahogy az Port Royal-on kialakult. A sötét háttérből azonban félreérthetetlenül áttör élő, kemény harc árán szerzett keresztyén hite. Jézus misztériumáról így ír: Jézusnak azokat a kínokat kellett elszenvednie, amiket az emberek készítettek néki. Miközben szenved, legalább három legkedvesebb barátjánál szeretne vigaszt találni, de azok alszanak. Kéri őket, hogy legalább egy darabig vigyék együtt a terhet... De azok teljes közömbösséggel elhagyják őt, s a részvétnek mégcsak a csíráját sem mutatják iránta, hanem tovább alszanak. így marad Jézus egyedül. Jézus nemcsak úgy van egyedül a világban, hogy senki sem vesz részt szenvedésében, hanem úgy is, hogy senki sem tud azokról. Az csak a menny és őelőtte nyilvánvaló . . . Jézus, amikor szenved, egy kertben van, de nem valami vidám parkban vagy Édenben, mint az első Ádám, ki ott az egész emberi nemmel egyetemben elveszett, hanem a kínok kertjében,ahol általa és vele az egész emberi nemzetség üdvösséget nyert. Nem hiszem, hogy Jézus valaha is jobban kesergett volna, mint ezen egy alkalommal. Ügy kesereg most, mintha nem tudná visszatartani hallatlan szenvedését: „Felettébb szomorú az én lelkem, mindhalálig . . ." Jézus társat és vigaszt keres az emberek között. Ez az egyedüli alkalom, amikor ezt teszi. Azonban nem részesülhet benne, mert a tanítványok alszanak. Jézus haláltusában van a világ végezetéig. Ez idő alatt nem való aludni! Ó légy érette áldott, Jézus egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd szívem, Benned pihenjek el.
